Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.24. 00:13
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 21:59
Töröltem az egyik feltöltést Tibor.

2019.07.23. 16:38
Józsi ! A monsoon c. vers kétszer lett feltéve,kérlek törőld az egyiket Köszönettel Tibor ( Mirage )

2019.07.23. 14:05
Ragyogó, szép napot! In Love

2019.07.23. 12:54
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.23. 08:51
Szép napot kívánok mindenkinek!!!

2019.07.23. 07:05
Jó reggelt Mindenkinek Smile

2019.07.23. 07:04
Kedves Józsi! Köszönöm szépen a feltöltést! Szép napot kívanok: Kata Smile

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 00:47
Kedves Babu, Marika! Köszönöm a jókívánágotokat és Szeretettel köszöntöm a többi Magdolnát Kellemes hetet és jó éjszakat kívánok, Magdi

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Benke Mária: A görög szegény halász...
Ez a történet egy görög kis halászfaluban játszódik, ahol a szegény Anrejja halászatból tengette az életét. Mindig arról ábrándozott, hogy szép gúnyába öltözve sétál a főutcán. Egyik éjjel is azt álmodta, hogy egy kelmekereskedő kirakatába gyönyörűséges tűzpiros posztó anyag volt kirakva, amit ő megvásárolt és Jorgosszal a szabóval olyan kabátot varratott magának, hogy mindenki megcsodálta.
Majd hirtelen felébredt és kissé csalódott volt, hogy csak álmában történt vele ez a dolog a szép kabáttal…
Telt múlt az idő. Egyik alkalommal esteledett, éppen hozta hazafelé az aznapi fogást, hogy eladja a halpiacon, mikor megszólította egy kelmekereskedő.
- Tisztelettel köszöntelek kedves Andrejja! – milyen volt a mai fogás.
- Kaliméra! - Tűrhető! – válaszolt fáradtan a halász és már éppen tovább akart menni, mikor megpillantotta a kereskedőnél az álmában látott csodás piros posztót.
Ámulattal nézte, csodálta, és megkérdezte:
- Te Assziosz, nem adnál nekem egy kabátra való kelmét abból a szép piros posztóból, én ellátnálak életed végéig téged meg a családodat hallal cserébe. No mit szólsz?
- Nem bánom, csapj bele, és kezét nyújtotta Andrejjának.
A halász boldogan pakolta le a halakat és kérte a kelmét.
Sietve ment Jorgoszhoz a szabóhoz, aki méregette nézegette, centizgette, mire végre olló után nyúlt, nyírta, szabta, tűt vett elő varrni kezdte…s majd elkészült egy csodálatosan szép kabát belőle.
Andrejja felvette nézegette magát a tükörben, úgy érezte, mint ha egy gazdag kereskedő lenne. Büszke volt magára, megváltozott az élete. Majd elindult az utcán, kihúzva magát.
A járókelők megcsodálták, az utcai árusok nagy hajlongással köszöntötték, érezte, hogy a kabát megváltoztatta az életét.
Hét év, hét hónap, hét hét és hét napig hordta, de már nagyon kopott, szakadt volt a kabát és érezte, hogy tennie kellene vele valamit, ezért hát elhatározta, hogy elmegy megint Jorgoszhoz a szabóhoz.
_ Elvásott a viselésben a kabát Jorgosz, tudnál vele valamit kezdeni?– kérdezte.
Jorgosz nézegette, forgatta a kabátot, jobbról balról méregette, centit vette elő, majd ollót, szabta, varrta, végül egy gyönyörűséges mellényt készített Andrejjának.



Andrejja belebújt a mellénybe, kihúzta magát és végigvonult a főúton, ahol az emberek megbámulták, összesúgtak, sőt előre köszöntek neki.
Hordta a mellényt hét év, hét hónap, hét hét, hét napig, mire a mellény már itt- ott kikopott, elszakadt, ismét felkereste Jorgoszt a szabót.
Megmutatta neki a mellényt és sóhajtva kérdezte:
- Jorgosz, barátom! – tudnál valamit kezdeni a mellényemmel, a sok használatban teljesen tönkrement…
- Tudnék – mondta elgondolkodva Jorgosz, add csak ide.
Andrejja levetette a mellényt, odaadta a varázsszabónak, aki sokáig nézegette, forgatta jobbra-balra, méregette, centizgette, míg végül ollót ragadott, szabta, tűbe fűzött és varrni kezdte…egy idő elteltével csodálatosan szép díszes tűzpiros posztó sapka vált belőle.
Andrejja a tükör előtt boldogan felvette az okos fejére és nézegette magát, billentette jobbra-balra a fejét és gyönyörködött a látványban, majd kihúzta magát és büszkén lépdelt az utcán a járókelők, árusok előtt, akik megcsodálták, „megkalapolták” őt.
Az idő sajnos telt, s egyre múlt, míg eltelt hét év hét hónap, hét hét, sőt hét nap, és a sapka szétfoszlott a fején, már ki is lukadt…
Ekkor újra felkereste Jorgoszt, sóhajtva kérdezte, hogy tudna-e még valamit kezdeni az ő piros sapkájával.
Jorgosz a fejét vakarta, s egy darabig nem szólt csak nézegette, forgatta a sapkát, míg végül méricskélt, ollót vett elő, tűt és cérnát, szabta, varrta, és a végeredmény egy csodálatosan szép nagy piros gomb lett, amit felvarrt Andrejja ingének a nyakára.
Andrejja büszkén vonult az utcán a piros gomb díszítette ingében…
De mivel az idő nem állt meg, telt, s múlt megint eltelt hét év, hét hónap, hét hét, hét nap, majd szétment a gomb is, csak egy szál piros cérna maradt belőle.
Andrejja állt a tenger parton nézegette a cérnát, amit a szél jobbra-balra fújdogált, majd kikapta a kezéből és elfújta a tengerre…
Andrejja bánatosan nézett utána, s arra gondolt, hogy talán nem a szép piros kabátja, mellénye, sapkája, gombja miatt tisztelték az emberek, hanem önmagáért, mert rendes szorgalmas becsületes halász volt egész életében…
Így volt, mese volt, vagy mégsem? – Nem a ruha teszi az embert – tartja a mondás…Gondolkodjatok el ezen a kis mesémen, hátha tanulságul szolgál számotokra is…
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.