Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.23. 08:51
Szép napot kívánok mindenkinek!!!

2019.07.23. 07:05
Jó reggelt Mindenkinek Smile

2019.07.23. 07:04
Kedves Józsi! Köszönöm szépen a feltöltést! Szép napot kívanok: Kata Smile

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 00:47
Kedves Babu, Marika! Köszönöm a jókívánágotokat és Szeretettel köszöntöm a többi Magdolnát Kellemes hetet és jó éjszakat kívánok, Magdi

2019.07.23. 00:14
Jó éjt, szép álmokat kívánok mindenkinek! Heart - Léna Magdolna

2019.07.23. 00:13
babumargaretta , Szaipne Kiss Maria és mindenki másnak köszönöm szépen a névnapi köszöntést. Rose Heart A MAGDOLNÁKNAK boldog névnapot kívánok szere... Bővebben

2019.07.22. 23:20
Kedves Magdolnak! Nagyon Boldog Nevnapot kivanok. Szeretettel. Rose Heart Rose

2019.07.22. 22:14
Szép álmokat kívánok szeretettel! Heart

2019.07.22. 22:13
Drága Magdolnák ! Nagyon Boldog Névnapot kívánok ! Rose Rose Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 1
Tijana
Benke Mária: A bosszú 5. rész
A férfi hirtelen az órájára nézett és közölte, hogy mennie kell. A nő próbálta még tartóztatni, de eredménytelenül.
Megbeszélték, hogy majd hívni fogja megint…Jolanda nem akart várni, kérte, hogy adja meg a telefonszámát, a címét, esetleg a munkahelyét.
Elemér sejtelmes mosollyal hárította el minden kérését.
- Majd én jelentkezem, csókolom a kezedet – mondta és távozott.
A plasztikai sebész barátja már várta, és kérdezgette a részletekről, mi, s hogyan történt.
- Nem voltál neki gyanús?
- Á, dehogy, inkább azon munkálkodott, hogy hamar ágyba bújjon velem.
Nagyon nehezen viseltem, hiszen tudod milyen régen nem volt kapcsolatom, ráadásul ezt a számító kis dögöt rajongva szerettem, s nagyon kívántam.
- Nem lehetett könnyű! – de nem hibázhatsz.
- Tudom, következetesen hideg leszek, mint a jégcsap, amíg a nő nem forr úgy, mint a katlan…
- Remélem is, mert akkor kárba veszne a munkám. Egyébként nem bántad meg?
- Mit? – ja, hogy átalakítottál? – egyáltalán nem, belül is teljesen más ember lettem. Sokat köszönhetek Neked. - válaszolt Elemér elrévedve.
Kedélyes beszélgetés közben megvacsoráztak, majd megérkezett a harmadik társuk is.
- Hát Ti mit csináltok? – kérdezte.
- Éppen kártyázni készülünk, beszállsz?
- Naná!
- Akkor römizzünk egy jót, hozom a kártyát, poharakat, és italt, mit innátok? – kérdezte az orvos. Talán egy kis rozét? – kérdezte nevetve.
- Ne is említsd, mert összeugrik a gyomrom, még a nevének hallatán is.
- No akkor inkább sört hozok a kártyázáshoz.
- Oké, mondták szinte egyszerre.
Kártyáztak, beszélgettek, békés baráti légkörben jól telt az est.
Másnap Elemér felhívta a nőt és megbeszélte vele, hogy most egy-két hétre el kell üzleti ügyben utaznia, de majd ha visszajött jelentkezik.
Jolanda nagyon rossznéven vette, hogy miért nem mondja meg a mobil számát, legalább minden nap tudnának esténként beszélgetni.
- Rendben – mondta Elemér, akkor írd fel, és bediktálta a számát.

Másnap késő délután telefonált Jolanda, kérdezte, hogy mit csinál és, hogy nem hiányzik-e neki.
- Nem, miért? – volt a válasz.
- Hááát, akiknek van valami közük egymáshoz, jól érzik magukat együtt, azok hiányozni szoktak a másiknak - mondta zavartan.
- Ja! – biztos, - miért nekünk van valami közünk egymáshoz? – kérdezte Elemér. Eszébe jutottak azok a gyötrelmes idők, amíg bent volt a sitten, és várta, egyre várta, és vágyakozott utána, de persze Ő élte a világát a barátjával a lakásában… Erre a vétségre nincs bocsánat – gondolta.
Hamar lerázta, hogy dolga van, mert felzaklatták a gondolatai…
Másnap megint Jolanda hívta és hívogatta kitartóan, míg végül azt mondta, hogy már megjött vidékről egy hét után, s találkozhatnak, ha akarja.
A nő teljesen lázba jött, hát persze, hogy akarja, neki ugyanis nagyon hiányzott.
Elemérnek kártyás mobil telefonja volt, és ezt a számot nem adta meg senkinek eddig, a bosszúhoz volt rá szüksége.
Kikapcsolta a telefonját, számított a nő hívására, majd elment a munkahelyéhez és figyelte. Mikor látta, hogy kijött, tisztes távolból követte a lakásig. Meglepődve látta, hogy Elek nyitott ajtót neki, ezért várt.
Hallótávolságban volt és hallotta, amint Jolanda azt kérdezte, hogy mit keres még ott? – adja vissza a lakáskulcsot és menjen el végleg, hiszen ezt már korábban megbeszélték…Elek még egy darabig győzködte az ajtóban, majd mindketten bementek a lakásba.
Elemér egy idő múlva becsöngetett, majd Elek nyitott ajtót és megkérdezte, hogy mit óhajt, ő mondta, hogy Jolandához jött.
Jolanda zavarban volt, mert hiányos öltözékben találta, felkapott egy pongyolát és hellyel kínálta. Elemér tiltakozott, hogy nem akar zavarni, ha rosszkor jött, akkor már is elmegy. A nő marasztalta, és mondta, hogy Elek már indulni készül…örül neki, csak kissé váratlanul érte a látogatása, hiszen a telefonját hívta, de ki volt kapcsolva.
Elek bánatosan távozott.
Jolanda a szokásos rozé-t hozta és két poharat, de furcsán viselkedett.
- Nagyon gyorsan leráztad a barátodat, miért?
- Esetleg valami intim együttlétbe tapostam bele?
- Ugyan, dehogy – mondta a nő gépiesen és elpirult.
- Miből gondolod?
- Hát az öltözékedből, meg a férfi zavartságából, nem lehetett neki kellemes elmennie. Egyébként ki volt ez a férfi?
- Egy lejárt lemez, valamikor jártunk együtt, de nem működött… válaszolt zavartan a nő.
- Akkor, mit akart tőled?
- Mit tudom én, - mondta bosszúsan, ne is beszéljünk róla, elmúlt, mint minden, ami Te előtted volt…
- Hogy, hogy én előttem?
- Hát úgy, hogy gyere már ide mellém és lazulj el, igyunk egy kis bort és csókolj meg.
- Te aztán nem vacakolsz, nagyon rámenős vagy nő létedre – mondta a férfi.
- Amit én akarok, azt mindig meg is kapom – válaszolt rideg tekintettel a nő.
- Hű, ha, akkor kezdek félni tőled.
- Neked nincs miért, Te nagyon bejössz nekem! - megitta a pohár bort és az ölébe ült, a selyem pongyolája szétcsúszott elől és nem volt nagyon sok fehérnemű alatta.
Más esetben, még régebben megőrült volna Elemér és karjába kapva a hálószobába vitte volna és forró ölelések, csókok között szeretkezett volna vele… De most az összes elmúlt szenvedésére gondolt, hogy hideg tudjon maradni, mint a jégcsap.
- Nagyon heves vérmérsékletű nő vagy te Jolanda.
- Miért, az baj?
- Nem dehogy, csak nekem ez a tempó túl gyors…
- Úgy, hogy most megyek is, köszönöm a bort.
- Ha most itt mersz hagyni felcsigázva egyedül, én sikítok.
- Nocsak, sikíts, azt még megvárom – mondta enyhe gúnnyal a hangjában Elemér.
Vette a felöltőjét és hűvösen távozott.
A nő toporzékolt dühében, megitta az üveg bort és álomba sírta magát.
A férfi el tudta képzelni, hogy most mi zajlik a nőben…Nem baj - gondolta, szenvedjen csak nyugodtan, amit Ő kapott tőle, azt soha nem tudja úgysem visszaadni neki.
Még egy hónapig „haraptatta”, mikor is egy alkalommal teljesen magán kívül volt a nő, sok csókolózás, simogatás után a hálószobában, hagyta abba a férfi és közölte, hogy most elmegy.
A nő hisztérikus rohamot kapott, úgy visított, mint a kismalac, hogy nem engedi el, amíg nem teszi magáévá.
Azt ordította, hogy mi vagy te, tán impotens, vagy buzi?
Az nem lehet, hogy Őt nem kívánja valaki és nem akar azonnal lefeküdni vele, ilyen még nem történt soha…
A férfi nagyon komoly lett, és közölte vele, hogy szánalmas…

Jolanda, mint akit a kígyó mart meg, úgy felugrott és elé pattant, ordítozott, hogy az ő érzéseivel nem lehet játszadozni…
- Állj már le! – kérte határozottan Elemér.
- Miért mi van? – beteg vagy talán?
- Nem vagyok beteg, homokos sem, én csupán a te kihasznált és eldobott volt férjed vagyok – mondta fojtott hangon.
- Miiicsoda??? – ordított Jolanda.
- Jól hallottad, Elemér vagyok, ha nem hiszed, itt vannak az irataim, a kulcsaim, stb., most pedig szedd össze a cuccodat és azonnal takarodj a lakásomból, úgy, hogy soha többé még a körkényen sem lássalak, Te számító kis dög. – Ettől, hogy ezeket kimondta, meg is könnyebbült, a sok szenvedéséért egy parányi kis kárpótlást érzett.
- De hát én ezt nem értem – dadogta félig sírva, félig őrjöngve Jolanda.
- Mit nem értesz? – hogy kihasználtál, s eldobtál, és a lakásomon hemperegtél a legjobb barátommal, mi vagy te? – szerinted nem egy számító kis dög?
- De, de, de Te egészen másmilyen vagy, mint mikor mi…- dadogta , s itt elhallgatott.
- Bizony, megváltoztam, a sok szenvedés megváltoztatja az embert. Te pedig szépen fogd a cók - mókod és tűnj el, de azonnal a lakásomból.
- De nekem nincs hová mennem – remegett Jolanda.
- Az a te bajod. Szerinted az engem érdekel? – Téged sem érdekelt, hogy mi van velem, hogy majd bele pusztultam a bezártságba, a hiányodba, eldobtál, mint egy használt papír-zsebkendőt.
- Zárjuk rövidre. Holnapig kapsz haladékot, hogy minden holmidat el vidd, különben kiszórom az utcára…
- De hát, nem próbálhatnánk meg újra tiszta lappal?
- Tiszta lap? – Na, ne nevettess! – Ééén VELED? Soha az életben, egy életre megutáltattad velem a női nemet, nem is tudom, hogy állok újra talpra ezek után. Soha nem leszek már a régi, tönkretetted az én életemet és a szüleim életét is. Szedd össze a ruháidat, és hívj egy taxit. Nem mondom még, egyszer! – hangja ridegen bántóan szólt.
- De hát hová menjek?
- Az már a Te dolgod, válaszolta hideg fejjel Elemér.
Felhívta a barátját, hogy nemsokára megy, mindent elintézett…
A lakásáról egyenesen a szüleihez ment, becsöngetett – nem akarta őket megijeszteni, hogy a saját kulcsával megy be – bemutatkozott és átölelte Édesanyját. Apja is kijött, mert már hosszúnak érezte, hogy valakivel a neje a kapuban beszél, meglátta a fiát, nem lehetett ráismerni, de azonnal átölelte, és azt kérdezte:
- Elemér te vagy az fiam?
- Én vagyok Apám, meg tudtok nekem bocsátani?
- Hát persze, hogy meg egy szülő soha sem fordul el a gyermekétől.
Rendre elmesélt mindent, a szülők döbbenten hallgatták, és igazat adtak a fiuknak.
- Most még Elek van hátra, hogy megleckéztessem, majd az új személyi azonosságommal, teljesen új életet kezdek, tiszta lappal, ez a tervem – mondta.
- Megértünk kisfiam – szólt Édesanyja. – szörnyen szenvedtünk a hiányod miatt, szokatlan még nagyon az új arcod, de ígérjük, hogy megszokjuk, hiszen ugyan úgy szeretünk, mint régen.
- Mindenben igazatok volt Jolandával kapcsolatban – sajnos – bár hallgattam volna akkor rátok…
Most már mindegy – gondolta - Elemér megkönnyebbülten.
Elhatározta, hogy rendezi az életét, az otthonát, az emlékeket, amik fájnak, keserű tanúságként könyveli el és továbblép…
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.