Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Ne higgy a szemednek! (2014. november)
Az ilyen „partik” mindig fontos részét képezték a beetetésnek. Az ötcsillagos szálloda első emeleti tárgyalóterme zsúfolásig megtelt. Az első sorokban a nagymenők ültek, mögöttük a középkategória, hátul és leghátul a vegyes összetételű újoncok. Ők különböző elképzelésekkel, reményekkel, vagy éppen reménytelenül érkeztek. Sokakat közülük rokona, barátja, ismerőse hozott magával, megmutatni, hogyan váltak néhányan milliomossá, megpróbálva elhitetni velük, hogy ez bárkinek, akár nekik is sikerülhet.

A műsor elején a vetítővászonra minden alkalommal, megunhatatlanul, a cégről készült filmet vetítették. Ezt követően néhány nagyfejű szuper bölcsességeket adott elő, esetleg humorral, álhumorral fűszerezve, amit a jelenlévők nevetéssel, tapssal jutalmaztak.
A hátsó sorokban többen alig várták a szünetet, hogy észrevétlenül leléphessenek. Mikor végre felkapcsolták a villanyokat, s bejelentették a tíz perc szünetet, a szőke bombázó is megkönnyebbülve állt fel székéből.
A terem előtti tágas hallban ugyanúgy kasztrendszer szerint helyezkedtek el a résztvevők, mint odabent. Külön csoportokban álltak a befutottak, a sikeresek, megint máshol a középszinten megrekedtek, vagy éppen oda felkapaszkodottak. A többiek magányosan ácsorogtak, vagy bolyongtak, esetleg egy-egy, szintén ténfergővel próbáltak szóba elegyedni. Közben azon gondolkoztak, hogyan kerültek ide, ebbe az idegen világba? A szőke lánynak a környezet tulajdonképpen megfelelt, ilyesmi elvárással nézett jövője elé.
A gimnáziumi éveket végig lógta, bulizta, érettségije enyhén szólva gyengére sikeredett. Nem vették fel a főiskolára. Állást keresett, de azért nem vitte túlzásba. Igényei természetesen voltak. Csak nem fog egy szupermarketben pénztárosként dolgozni? Ő?

Tibi hívása kapóra jött, legalább ezen az estén nem kell szülei szemrehányásait hallgatnia, miért nem dolgozik már. A lépcsőházukban lakó srác régóta, esélytelenül nyomult nála.
A hátsó sorokban ülők közé tartozott.
Bettit nem érdekelte az előadáson elhangzott üzleti tevékenység, figyelmét arra összpontosította, hogyan tudná kimenteni magát és végre kilépni ennek az épületnek a kapuján.
Végül a fiúnak sikerült rábeszélnie, ha már eljött, várja meg az előadás végét.

A következő szünetben az egyik felsőbbrendű, egy jóképű, magas, negyvenes férfi, áthágva az íratlan szabályokat, odalépett hozzájuk. Egyenesen a szőkeséghez beszélt, mintha a fiú ott sem lenne.

- Helló! Ha érdekel az üzlet, érdemes megvenned Zsó legújabb könyvét – ütött meg közvetlen hangot, mintha régi ismerősök lennének. – Bár lehet, hogy mostanában nem lehet kapni – itt egy kis hatásszünet következett, a zseniális művet biztosan elkapkodták, ezt a világon mindenkinek tudnia illik – én kölcsön tudom adni neked. – A lány a teremben eleget látta „Zsó”-t, akit az egész előadás házigazdájaként harangoztak be. Valószínűleg ő állt a piramis legtetején.
- Annyira azért nem érdekel – csúszott ki a száján, a „köszönésre” nem is reagálva, de rögtön megbánta, amint megérezte a százezer forintos férfiparfüm illatát.
- Bár sosem árt, ha nyitottak vagyunk – próbált gyorsan, nevetgélve helyesbíteni.
- Na látod, ez már sokkal szimpatikusabb hozzáállás – vetette be ellenállhatatlan mosolyát a férfi is. – Egyébként mivel foglalkozol? – érdeklődött.
- Éppen állást keresek – vágott fanyar képet a lány.
- Akkor a legjobb helyen vagy! – Lelkendezett újdonsült beszélgetőpartnere.
- Ki mondja ezt? - Vetette fel kacéran a fejét Betti.
- Jaj, de modortalan vagyok! Roland mondja, Roland vagyok – küldött ismét egy szívdöglesztő mosolyt a kérdező felé.
- Betti – nyújtotta a kezét a lány.

Időközben becsöngettek, a szünet véget ért, de Tibi egyedül ballagott vissza a terembe.

Két hónapig tartott az „ idill”. Betti totálisan beleszeretett Roland körülményeibe. Mindannyiszor, mikor hazavitte luxus autóján, komótosan szállt ki, remélve, hogy minél többen látják a lakótelepi ház ablakaiból. Néhányszor aludt a férfi lakásán, ami méretét és berendezését tekintve szintén lenyűgözte. Egyszer pedig a balatoni nyaralóban is töltöttek két napot, ahol a férfi célzást tett rá, örülne, ha mindig együtt lennének. A lány fejébe befészkelte magát a gondolat, hogy majd odaköltözik az álomlovaghoz, netán feleségül is fogja kérni. Előkelő, drága helyekre jártak szórakozni, márkás, divatos ruhákat vásárolt neki. Jó hosszú mézesmadzagot húzogatott az orra előtt.
Bettit csak néhány apróság zavarta, például, hogy hétvégeken nagyon rövid időre találkoztak, vagy egyáltalán nem. Roland ezt azzal magyarázta, hogy előadásokra jár, üzleti ügyeit intézi, ahová nem akarja magával vinni a lányt, mert úgyis csak untatná.

Mikor egy szombat délután, jobb híján, Tibivel lófrált a lakótelepen, megszólalt Rolandtól kapott, vadonatúj mobilja. Gyanútlanul vette fel, legnagyobb meglepetésére nem a férfi szólt bele, hanem egy női hang.
Mindjárt kiderült, hogy Zsó hívta. Kérte találkozzanak, beszélni szeretne vele. Meghívta egy italra, a szálloda bárjába. Betti először úgy gondolta nem megy el, de a nő nagyon kedvesen invitálta. A kíváncsiság, hogy mit akarhat tőle, győzedelmeskedett.
Mikor helyet foglaltak egy félreeső kis asztalnál, néhány percen belül láthatatlan ring vette körül őket, megkezdődött a mérkőzés, ahol csakis az idősebb, tapasztaltabb nő győzhetett. Szabályosan be is vitt néhány jobb horgot, míg az ellenfélnek nem nevezhető, öntelt, butuska lány csak a levegőbe csapkodott.

- Bocikám, ébresztő! – hajolt közel a meglepett lány arcához Zsó. – Roland nem
találkozhat veled többé.
- Micsoda? – Háborodott fel Betti. – Ki tiltja meg neki?
- Én. Már megtiltottam.
- Milyen alapon?
- Azon az alapon, hogy gyakorlatilag belőlem él.
- Neki megvan a saját, önálló élete. Ezt csak féltékenységből mondod.
- Mindene, amivel villog, a banké. Hogy teljesen képben legyél, a részleteket én fizetem. A Roland kaliberű férfiaknak nem szokása a spórolás.
- Sohasem említette, hogy a kocsi, a lakás, vagy a nyaraló nem az övé lenne – motyogta megdöbbenve a padlóra küldött lány, de minden erejét összeszedve próbált tovább küzdeni. – Roland szerelmes belém.
- Szerelem? – hahotázott Zsó. – Ugyan, hagyd már ezt a gyerekes badarságot! Nevetséges! Pénzről van itt szó kislány.
- Rolandnak igenis megvan a saját anyagi háttere, egzisztenciája.
- Neki nincs anyagi háttere. Az egzisztenciája itt ül, veled szemben.
- Feleségül fog venni – makacskodott a lány.
- Azt hiszed ki fogom fizetni az esküvőtöket?
- Nincs szüksége a te pénzedre!
- Értsd már meg, a havi jövedelme egymillió, amiből kétmilliót költ. Az ő köreiben ez tulajdonképpen szokásos – közölte tényként. – A köröket viszont neki én rajzolom – jelentette ki határozottan.
- Csak próbálod lejáratni előttem, de ez nem fog sikerülni.
- Szerinted hány ilyen kis félrelépést néztem már el neki? Belőled tizenkettő egy tucat.
- Most az egyszer tévedsz!
- Tulajdonképpen sajnállak – ereszkedett le a nő a lányhoz.
- Nincs szükségem rá!
- Adok neked egy jó tanácsot. Támpont lehet ebben az üres, kirakatvilágban. NE HIGGY A SZEMEDNEK!

Betti nem tudott tovább uralkodni magán, kirohant az utcára. Hívta Rolandot, de a férfi telefonja ki volt kapcsolva. Még néhányszor, sikertelenül próbálkozott, mire végül keserűen ráébredt, hogy csúnyán becsapták.
Csak egy bábu volt a kirakatban.

Budapest, 2014-10-11
499
magyareszter - 2014. november 14. 19:26:35

Drága Zsófikám!

Nagyon örülök, hogy itt jártál és írtál. A szerénység nem jellemző általában az emberekre, szeretnek többet mutatni annál, mint ami van. Ezt még akkor sem tartom helyesnek, ha alapvetően azzal a szemlélettel értek egyet, hogy inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak.
Sokan szeretnének hirtelen, természetesen a legkevesebb munkával meggazdagodni, ami pedig sajnos általános állapot, hogy el vannak adósodva a bankok felé az emberek.
Azt hiszem Zsó bármennyire is játssza a kemény üzletasszonyt, igazából ugyanolyan érzékeny, szeretetre vágyó nő, mint bárki más. Biztosan szerelmes ebbe a piszok Rolandba.Smile
Az okos nők általában buták a magánéletükben, legalábbis én ezt figyeltem meg életem során. Lesz következő novellám, megvallom Neked, most éppen két-három is félkész állapotban van. Fantasztikus a ráérző képességed, s nagyon örülök, hogy megemlítetted, mert láttam már néhány esetet, mikor a szerepek igencsak felcserélődtek, s csak azt kérdeztem magamtól, hogy hová lettek a nők és hová lettek a férfiak???
Köszönöm, hogy olvastál, hogy írtál, hogy ennyire mélyen beleéreztél és nagyon szépen köszönöm, a gratulációt. Sok szeretettel Eszter Rose

2952
bruxinelli - 2014. november 14. 09:46:57

Kedves Eszter !

Ízig-vérig mai történetet nyújtottál elénk. Hej, de sokan élnek és hisznek a jólét ilyenfajta
percről- percre való meggazdagodásban. De most engem a Zsó életszemlélete döbbentett meg. A ragaszkodása a kicsapongó barátjához. Elgondolkodtató ! Miért teszi?

Talán ez lesz a következő témája novelládnak? Szívesen elolvasnám , ha megírnád.

Szeretettel ölellek szívből gratulálok, puszi, Zsófi.

499
magyareszter - 2014. november 13. 20:27:27

Kedves Titanil!

Köszönöm a dicséretet, a figyelmet, hogy elolvastad az írásomat. A mai világban rengeteg téma akad, sajnos zömében nem vidámak. Az irigykedés egy örök emberi tulajdonság, ahogy említed, sokszor gondoljuk, hogy valakinek milyen jól megy, pedig csak olyasmivel kérkedik, vág fel, "villog", ami nem az ő érdeme, vagy nem az ő tulajdona.
Még egyszer köszönöm, hogy itt jártál, hogy írtál nekem, a gratulációnak szívből örülök! Heart
Sok szeretettel Eszter

1403
titanil - 2014. november 04. 13:10:43

Kedves Eszter!
Szeretem olvasni szépen megírt, a való életből merített történeteidet. Ez az írásod is nagyon tanulságos, mert nemcsak a naiv lány jött rá, hogy csak bábu volt egy kirakatban. Hiszen sokan vagyunk, akik úgy látjuk, gondoljuk, milyen jól megy ennek vagy annak az élete, és ha tudnánk a valóságot, meglepődnénk. Gratulálok! Smile
Sok szeretettel: Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.