Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Mese a gyermeki szeretetről

A tanóra már a vége felé tartott, mikor valaki felkiáltott:
- Esik a hó!
A gyerekek felugráltak a helyükről, mindenki az ablakhoz szaladt. A tanár látta, hogy képtelenség már fegyelmet tartani az osztályban, ezért nem is nagyon erőltette, hagyta, hadd örüljenek a nebulók. Az első hó az idei télen. Szenzáció. A gyerekeknek mindig öröm, a felnőtteknek sokszor bosszúság. A szép fehér takaró hamar csatakká, sárrá változik. Aztán, ha fagyosra fordul az idő, csúszkálhatnak a jégen, óvatosan, nehogy elessenek, kezüket, lábukat törjék. A járművek nehezebben, lassabban közlekednek a balesetveszély miatt, ezért sokszor elkésnek a munkahelyükről.
Csak egy diák maradt ülve a padban, onnan nézett az ablak felé. Barna hajú, barna szemű, kedves arcú fiú volt. Erős testalkatú, magas, a tornasorban a második. Komoly tekintete mögött felnőtt gondolatok, gondok sokasodtak.
Utolsó óra volt, így a csengő a tanítás végét is jelezte.
A többiek már a délutáni szánkózást szervezték, ő csak egy kurta - „Sziasztok”- kal elköszönt.
Sietett haza. Édesanyja várta otthon. Hónapok óta nem játszott már a többi gyerekkel, nem ért rá.
A lakótelepen néhány percnyire lakott az iskolától. A lépcsőházba érve, egyre sietősebben lépkedett a második emeletre vezető lépcsőn. Gyalog ment fel, szinte szaladt. Előkereste a kulcsát, kinyitotta az ajtót.
- Szervusz anya, megjöttem! – kiabálta.
Ledobta a táskáját az előszobában, majd belépett a másik helységbe.
Édesanyja az ágyon feküdt, az ágy mellett két mankó volt a széknek támasztva. Odalépett anyjához, lehajolt, megcsókolta.
- Összeírtad már mit kell vásárolnom? – kérdezte.
- Igen, kisfiam, ott van a széken a papíron.
- Leszaladok az ABC-be, de előbb gyere, próbálj meg felkelni, tornázni kell! – mondta anyjának.
- Jó! – sóhajtott az anyja.
A fiú gyengéden megfogta mindkét karját, úgy húzta fel ülő helyzetbe. Aztán segített fordulni, hogy lábai az ágyról a földre érjenek. Végül a mankót tette a hóna alá és amennyire tudta emelte, hogy fel tudjon állni.
A gyógytornász mindkettőjüknek elmagyarázta, milyen gyakorlatokat fontos naponta elvégezni ahhoz, hogy javulásban reménykedhessenek. A baleset után anyja hónapokig kórházban volt. Állapota rengeteget javult és ezt elsősorban tizenhárom éves fiának köszönhette.
Az emberek általában csak az örömben szeretnek osztozni. A bajban nagyon ritkán tartanak ki. A rokonság, barátok eltávolodnak, mindenki a saját problémájával van elfoglalva.

Felnézett a fiára, határtalanul büszke volt rá és végtelenül szerette. A gyerek nagyon sok felnőttnek példát mutathatott volna önfeláldozásból, kitartásból. Ha nagy fájdalmai voltak együtt sírtak, ha javulás mutatkozott az állapotában, együtt örültek. Mindent ennek a gyereknek köszönhetett. Azt, hogy a biztos bénulás helyett mankóval, segítséggel ugyan, de néhány lépést meg tud tenni. Óriási haladás.
A gyerek vezeti a háztartást. Takarít, vásárol, a mosógépet is megtanulta kezelni. Az ebédet hét közben az iskolából hozza. Hétvégén – anyja szóbeli irányításával – egyszerű ételeket készít, amit együtt esznek meg. Mindenben segít neki. Mosdatja, öltözteti, eteti. Szorgalmasan tanul, hogy jó jegyeket hozzon az iskolából, ezzel is örömet szerezzen neki. Szinte mindenre jut ideje, csak arra nem, hogy gyerek lehessen. Az a korszak egy pillanat alatt lezárult. Egy fékcsikorgás, minden elsötétült, nem emlékszik semmire.
Szőke haja csapzott a sok fekvéstől. Barna szeméről az első szülői értekezleten felismerte az osztályfőnök.
- Ne is mondja, kinek az édesanyja, kitaláltam! – üdvözölte, mikor belépett a tanterembe.
Kedves arcát is tőle örökölte a fia, mindenki mondja, mennyire hasonlítanak egymásra. Még mindig nagyon sovány, de sokat erősödött. A levegő és a mozgás hiánya miatt nincs étvágya, de erőlteti az evést, szükség van az erejére.
Előfordul, hogy ordítani tudna a fájdalomtól, de mindent meg kell, hogy tegyen a gyógyulásért. Ha így haladnak, talán egy év múlva önállóan tud majd járni. Nyolcadik év végén, a ballagáson már ott fog állni a többi szülővel együtt. Ezt a célt tűzte ki maga elé. Ez ad erőt neki, meg kell tennie, a fiáért.
Egész éjjel sírt, mikor a gyerek egyszer azt mondta neki:
- Senkim sincs, csak te! Kérlek, gyógyulj meg!
Megszakadt a szíve.
Nagy nehezen eljutottak a fürdőszobáig, majd visszafelé haladtak lassan, a szobába, az ágyhoz. Nemsokára megint mentő jön érte, úgy viszik a kórházba, ellenőrizni az állapotát.
- Kisfiam, mikor megyünk az orvoshoz? - kérdezte.
- Három nap múlva. El is kell, hogy kérjél a tanításról. Írjál igazolást. Hozok papírt, tollat.
Az orvosok csodálkoztak a röntgenfelvételeken, hihetetlennek tartották a javulást.
- Csoda történt! – Elképesztő! - mondogatták.
- Vajon mi lehet az oka, hogy ez az asszony fél év alatt ilyen sokat gyógyult?
Mikor a roham-mentő behozta annak idején, azt sem hitték volna, hogy egyáltalán életben marad.
Ők ketten: Anya és Fia csak mosolyogtak. Boldogan néztek egymás szemébe. Ők tudták, mi az a csodaszer, ami a gyógyuláshoz vezet. Úgy hívják, hogy gyermeki szeretet.

Budapest, 2007. augusztus 10.

Írta: Csató Gáborné
499
magyareszter - 2009. március 26. 17:22:58

Kedves Kondrakati!
Természetesen ez fantázia szüleménye, a szeretet, az összetartozás, az önfeláldozás, a család fontosságát szerettem volna kifejezni vele, akárcsak a többi "mesével" is. Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy időt szakítottál rá és véleményeddel segítesz.
Sok szeretettel Eszter

227
kondrakati - 2009. március 26. 13:35:19

Nagyon szép, emeberi történetet olvastam.
Inkább elbeszélés, mint novella, de gondolom ilyennek akartad.
Témája és kivitelezése is nagyon jó.

Gratulálok!

499
magyareszter - 2009. március 25. 20:41:59

Kedves Zsuzsanna éa Timoca!
Köszönöm kedves szavaitokat, nagy öröm, hogy tetszett, amit írtam. Ti is tudjátok, a visszajelzés nagyon fontos, mindig, mindenkitől tanulhat az ember. Érdekes, hogy egy-egy történetről hányan hányféleképpen vélekednek, kinek mi jut róla eszébe, hogyan fogadja.

Sok szeretettel Eszter

230
Torma Zsuzsanna - 2009. március 23. 14:09:08

Kedves Csató Gáborné /Eszter/!
Ez a kedves kis történet megint csak nagyon meghatott engem.
Biztos vagyok abban, hogy a legtöbb gyermek, akinek a szülei (apja, anyja) jó példát mutatott szülőként, annak a gyermeke is mindent megtesz olyan esetekben, olyan helyzetekben, amikor
- mint ebben a történetben - az édesanyának szüksége van rá.
Az egymás iránti igaz szeretet nagyon sok bajból kisegítheti az embereket, a családokat.

Örülök, hogy ilyen szépeket olvashatok. Továbbra is lelkes olvasód leszek!!!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmileSmile

499
magyareszter - 2009. március 22. 22:07:13

Kedves keni!

Sajnálom, ha szomorú emlékeket idéztem fel Benned az írással. Köszönöm figyelmedet és a gratulációt. Annyi kedvességgel, szeretettel találkoztam itt Nálatok, hogy egészen meghatódtam én is és nagyon jó itt, köszönöm NEKTEK! MINDENKINEK!

Sok szeretettel Eszter

298
keni - 2009. március 22. 10:33:46

Kedes Eszter !

Írásod olvasása közben az én szívem is majdnem megszakadt. Pedig...
Igaz nekem sem volt gyerekkorom, de másért...
Elnézést , de én most megsajnáltam magam, amit nem szabad - tudom.
De mindennek a Te csodás történeted é,s szomorú leírása késztetett...
Én magam is meghatódtam...

Szeretettel üdvözöllek Nálunk, ahol kívánom sokáig érezd jól magad, de kérlek írj visámabbakat.

Szeretettel ! - Gratulálok .....Sad

Kenéz István / - keni -SmileWink

499
magyareszter - 2009. március 21. 19:25:49

Kedves leonardovics, farkas viola és kismehi!
Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok írásomat. Köszönöm a kritikát és a dicséretet is. Csak néhány napja regisztráltam, nem szerettem volna tolakodó lenni, ezért ez az írás egy sorozatból egy kiragadott darab.
A mesék írásával a családi összetartozás, önfeláldozás, szeretet megőrzésének fontosságát próbáltam kifejezni. Előszó a mesékhez címmel leírtam ezt pontosan, jövő héten elküldöm, nem tudom felkerül-e?
Szeretem leírni gondolataimat, érzéseimet kitalált történetekbe foglalva. Fenti írás is fantáziámból született.
Szép Napot kívánok! Eszter

490
kismehi - Libricz Maja - 2009. március 21. 18:47:38

Kedves Eszter!!!

Üdvözöllek a MI kis klubunkban, csapatunkban, ha így jobban tetszik!!!
Nekem nagyon tetszett a történet, amelynek olvasása közben az jutott eszembe, hogy nyugodtan lehetne bedobni belőle egy-egy példányt minden postaládába, had lássák az emberek, mire képes a szeretet, és, hogy mennyire elkél a segítség a bajban!!!

Gratulálok!
Üdvözlettel: MajaSmile

277
farkas viola - 2009. március 21. 18:31:41

Kedves Eszter!
Öröm volt olvasni ezt a gyönyörű, megható történetet. Remélem, hogy azóta az anya teljesen felépült és boldogan neveli a fiát.
Gratulálok szeretettel: Viola

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.