Vasi Ferenc Zoltán: A VISKÓ TÖRTÉNETE
Volt egy fiatal lány és egy fiatal férfi. Nagyon szerelmesen. Az erdő adta étkeiket, fa nyújtotta melegüket és a sötétség idején csillámló havak hulltak, s önmaguk voltak. Egy őz egyszer betekintet ablakukon, amint ott egy gyertyaláng mellett könyvet olvastak nagy csendességben, s emberi hangon akkor megszólalt az őz: - Hoztam valamit a küszöbre. S azzal tovaszelelt. Megértették, sejtelemből, kinyitották ajtajukat, s valóban egy kosárban egy kisdedre leltek. Etetgették, nevelgették, és az évek során megokosodott, felnőtt férfivá érett. Elindult emberi útján, falvakat-városokat járt, mesterséget tanult, párjára lelt egy szép, fiatal menyecskében, s egy nagy vesszőkosárral kezükben felkeresték az erdőt, a férfi szülei viskóját, s ott ragadtak. Vígan-szorgosan eléldegéltek, s nevelgették-okosították gyermeküket, mert gyermek volt a vesszőkosárban, aki szintén felnövekedett, s indult ő maga is szerencsét próbálni, tanulgatván az elmúlás és a szeretet tanait. Gyarapodtak, haltak, az ünnepeket megtartották és hitték az Istent. Karácsonykor meséltek egymásnak, főként arról a magányos őzről, aki honnan, honnan nem orra melegével az ablakon és szeretetajándékával a küszöbön, régestelen-régen egyszer megjelent felvirágosítani, meggyümölcsöztetni a hajdani fiatal pár viskójának életét. És a Hold változott, a Nap állandó lett, s évszázadok-évezredek teltek ki, örömmel-békességben. Ámen.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.