Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.19. 14:53
Kedves Mama! Sajnálom, hogy nem tehetek eleget kedves kérésednek, de a Berkenyeágon kismadár kötetek összes példánya elfogyott. Írtam Neked privát... Bővebben

2019.07.19. 14:49
Szépséges napot mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Bossányi Kálmán: 8. fejezet
8. fejezet

Egyszerre kezdték el mondani, hogy hol voltak. Szinte Bábeli zűrzavar volt a szobában. Csak néztem őket, ahogy a tizenkét száj majdnem, egymásután mozog különböző ritmusokban. Ez olyan képet mutatott, amikor az Ember kivesz a vízből tizenkét halat, és a halak szájuk külön veszik a levegőt. Érdekes volt.

Nem bírtam tovább, és elkiabáltam magam. (Ezen, én is meglepődtem)

CSÖND!

Mindenki abbahagyta a beszédet, és huszonnégy szempár rám tekintet.

Éreztem a feszültséget a légtérben. Mindenki felém néz, és kíváncsi tekintetükből azt olvastam ki, hogy mit akarok.
Egyikük megszólalt, aki még egy szót sem ejtett ki a száján, mióta itt vagyok.

- Mit mondtál?
- Csak annyit, hogy CSÖND!
- Jó, de miért kiabálsz, hisz itt vagyunk melletted egy karnyújtásnyira.
- Nem, is tudom, de most valahogy jól eset.
- Akkor jó, fojtatjuk a beszélgetést. Különben csak az éjjel esett. Havas már a határ.

Krónikásunk, aki mint megtudtam, hogy mielőtt nem volt az osztályon eljárt egy népdal körbe, és állítólag nagyom szép mély hangja van. Ezt, mindjárt ki is használta, mert, ahogy kell rázendített, és elkezdte énekelni a „Deres már a határ” című népdalt. Aki tudta az utána énekelte, kellemes, fülbemászóan énekeltek. Felkértek, hogy alapítsam meg a „Nekünk szól” dalárdát.

Ezt, komoly feladat, és ki gondolkodás után elfogadtam. Döntésemet nagy örömujjongás, és taps kísérte, ami ki is hallatszott az szobából.
Ennek örömére elő vettem a szekrényemből egy üveg italt.
Nem is néztem meg, hogy mi a felírat az italon, körbe adtam. Mindenki húzott egy jó nagy kortyot. Nekem is jutott, de már egy ujjnyi. Hirtelen kiürült az üveg.
Meglepődtem, hogy ilyen sikere volt az italnak.

Észrevettem, hogy a „Deres már a határ” című énekből, lassan már Csendes már a határ lett. Azt, is halkan, csendesen, szinte suttogva, hogy ne hallja senki sem, úgy énekelték. Már az, aki még tudta a szöveget, és még fent volt. Azaz a földön ült, mert állni senki se tudott.
Ez, volt az ital hatása. Elfeküdtünk a szobában.

Később éles hangra ébredtem, és csörömpölésre. Bella hangját véltem felfedezni. Az, étel kiosztóét. Lehet, hogy nem hozta az ételt, de a hang az Övé volt.
Gyorsan felkeltettem Mindenki, és mondtam, hogy üljenek az ágyukra, nehogy Bella észrevegye, hogy a földön aludtunk. Tanácsomat meg is fogadták. Mire Bella ránk nyitotta az ajtó, mindenki mosolygott, meglepődött, hogy milyen rendesek vagyunk. Visszamosolygott.

- Ez, igen, rendesek vagytok.
- Kinek a műve, ez, hogy már felkelt mindenki?
- Szárnyaslóé! – felelték egyszerre.
- Magáé?
- Én, nem csináltam semmit velük, egyszerűen felkeltek.
- De, csinált. Csinált. Hangzott az ablak előtti ágyról.
- Elmeséli nekem, hogy mit csinált?
- Igen, hozott egy…

De, mielőtt elkezdte volna mondani a Félszemű, szerencsére Kossuth befejezte a mondatott.

- Maga, hogy kerül ide, nem is vettem észre mikor bejöttem. Hisz nem ebben a szobában van az ágya?
- Tudom. Itt voltam a sarokban, mikor belépett. Reggel korán felkeltem, és átjöttem beszélgetni Szárnyaslóhoz.
- Jó, akkor mit csinál? Befejezné?
- Persze. Megalakított, egy Dalárdát.
- Na, ne hülyéskedjen, nem is tudnak énekelni!
- Hogy, hogy nem?
- Nem hiszem el, hogy maguk énekelnek egy Dalárdában.
- Megmutatjuk, hogy megy nekünk az éneklés.
- Várjanak, erről a Professzornak is tudni kell. Elmegyek érte, addig ne kezdjék el.

Visszajöttek, a Professzor, Hilda főnővér, Bella, János, és Pista, az ápolók, és a többi osztályról is eljöttek, hogy meghallgassanak.

Közben felkészültünk. Mondtam a fiúknak, hogy most kel megmutatni, az ének tudásunkat.

Aki bejutott a szobánkba, az szerencsés volt, a többiek a folyosóról halhattak minket.

Halljuk! Halljuk! Kiabálták kórusban.
Professzor csendre intette a társaságot.
Hallgassanak el, mert akkor nem lesz előadás.

- Tessék!- intett, hogy kezdhetjük.
- Professzor úr, bemutatom a „Nekünk szól” dalárdát.

Kórus összeállt, eléjük léptem, kezemmel intettem, és elkezdték énekelni a „Deres már a határ” című népdalt.

Előadás után nagy sikerünk volt, mindenki tapsolt, és gratulált nekünk, megfogták a kezünket, mosolyogva mondták, hogy nagyon szépen köszönik az éneket.
Prof. külön félre hívott.

- Szárnyasló, mióta bekerült hozzánk nagyon sokat fejlődött, így úgy döntöttem, hogy három nap szabadságot kap, ami azt jelenti, hogy három napig elmehet, oda ahová csak akar.
- Három nap?
- Igen, ez a jutalma, hogy ekkorát alkotott ezekből az Emberekből.
- Nem, köszönöm. Nem fogadom el. Jó, nekem itt.
- Miért nem? Más Boldog lenne, ha elmehetne, akár csak egy órára is…
- Kint voltam, és csak rosszat láttam. Itt, legalább békesség, és nyugalom van.
- Maga tudja. – felelte, és távozott.

Utána néztem a távolodó Professzornak, aki méltóság teljesen lépegetett. Majd eltűnt a folyosó végén.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.