Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Mese az anyai szeretetről

Hajnalodott. Édesanya még ébren volt. Egy kis kötényt hímzett, az utolsó öltéseknél tartott. A szerény kis szobában pici éjjeli lámpa fényénél varrt. A fény is kevés volt, el is fáradt már, a szeme le- lecsukódott. Mindenképpen be akarta fejezni. A legkisebbnek lesz születésnapjára.
Egy régi sötétkék szoknyát bontott el, nincs rajta semmilyen minta, egyszínű. Nem volt más anyag otthon, valamivel barátságosabbá kellett tenni. Az aljára körbe kis gombákat hímzett, a gombák közé zöld füvet. Elöl a két kantár közötti sima részre egy nagy gomba került, amin egy törpe pipázott.
Már gyermekkorában feltűnően szépen rajzolt, a szükség pedig megtanította, hogyan használja ki kézügyességét.
A környéken nem volt náluk szegényebb család, mégis mind a három gyereke szépen volt öltöztetve. Mindent megvarrt, még a télikabátot is egy öreg varrógéppel.
Vasárnap reggel, mikor a gyerekek templomba mentek, kiállt az ajtóba, büszkén nézte őket. Ilyenkor egy pillanatra olyan boldogság töltötte el, amiből erőt meríthetett a holnaphoz, a holnaputánhoz.
Még egyszer elégedetten szemügyre vette a kötényt. Elkészült. Selyempapírba csomagolta, betette a szekrénybe.
Ideje lefeküdni, talán néhány órát alhat reggelig. A félhomályban körbenézett a szobában, ahol a gyerekek szuszogása törte csak meg a csendet. Nyugodtan, békésen aludtak a szeretet biztonságában.
Ez az ő családja. Minden nap meg kell küzdeni érte, ezért mindennél a világon értékesebb.
Egyszer csak nappali fény támadt, a fényből egy gyönyörű fehér ruhás, aranyhajú tündér lépett elő. Édesanya nem ijedt meg, inkább kíváncsian nézte, mi történik körülötte.
A tündér így szólt hozzá:
- Én vagyok a Jó Tündér. Mindig is itt voltam, csak nem láthattál. Figyeltem szorgalmas, becsületes életedet. Jutalmat érdemelsz. Most megjelentem, hogy teljesítsem három kívánságodat. Lehet az bármi, megkapod.
Édesanya szólni sem tudott a meglepetéstől, csak nagy sokára szedte össze a bátorságát, hogy válaszoljon.
- Nem érzem méltónak magam ilyen kitüntetésre, de ha lehet, szeretnék kérni valamit. Mikor betegek a gyerekeim nagyon aggódom értük, a legrosszabb pedig az, hogy nem tudok segíteni rajtuk. Mindig arra vágytam, hogy soha ne kelljen szenvedniük, ne érezzenek fájdalmat. Lehetséges, hogy egészséget kívánhassak nekik?
- Természetesen – válaszolta a Jó Tündér. Megígértem, bármit kívánhatsz, teljesítem. Még
két dolgot kérhetsz, nyugodtan gondold meg, mi legyen az?
Édesanya halkan megszólalt.
- Azt mondod mindig is itt voltál? Mindent tudsz az életemről? Nem vagyok elégedetlen, hiszen sokan irigyelhetnének a gyerekeimért, szerető családomért, mégis könnyebb, szebb lett volna minden, ha a gondjaimat, bánatomat, de az örömömet is megoszthattam volna egy hű társsal. Nekem ez nem adatott meg, de kérlek a gyerekeim, találják meg a társukat, aki egész életükben minden nehézségben támaszuk lesz, és akivel a szép napok is szebben telnek.
A Jó Tündér megnyugtatta Édesanyát, hogy ezt a kívánságát is teljesíteni fogja.
- Tehát egészséget és társat szeretnél a gyerekeidnek – nyugtázta.
- Valóban, talán a világon a legfontosabb az egészség, hiszen lehet valaki bármilyen gazdag, egészséget nem tud venni. Társat sem lehet pénzért kapni, igaz, hű társat biztosan nem.
- Kíváncsi vagyok, mi lesz a harmadik kívánságod?

Édesanya elmondta a Jó Tündérnek, hogy szeretné, ha a gyerekeinek tartalmas, értelmes életük lenne. Mindig legyen céljuk, akár apró, könnyen megvalósítható, akár nagyobb, esetleg olyan, amihez évek türelmes munkája szükséges.
- Szerintem az a legnagyobb tragédia, ha valaki céltalanul él – magyarázta. A kitűzött célt pedig szorgalommal lehet elérni. Az a kérésem, hogy mindig legyen munkájuk, amit örömmel végeznek, és amiből meg tudják valósítani az álmaikat.
- De hiszen semmit nem kívántál magadnak! – kiáltott fel a Jó Tündér. - Édesanya, példát mutattál önzetlenségből, ezért kivételt teszek veled. Lehet egy negyedik, utolsó kívánságod, magadnak.
- Magamnak csak azt kívánom, hogy legyenek boldogok a gyerekeim – mosolygott Édesanya.
Kinyitotta a szemét, körbenézett, egyedül volt a szobában. Felkelt, kivette a szekrényből az ajándékot. Mezítláb lépkedett végig a padlón. Lassan rátette a kezét a kilincsre, résnyire nyitotta a nyikorgó ajtót. Kikukucskált a konyhába. A kopott fa asztal körül már ott ültek a gyerekek. Az asztalon héjában főtt krumpli gőzölgött, olyan csendben készítették el, hogy édesanyjuk ne ébredjen fel, pihenhessen.
Reggelire lesz vajjal, hiszen ünnep van.

Budapest, 2007. 07. 14.

Írta: Csató Gáborné
499
magyareszter - 2009. március 25. 20:38:57

Kedves Timoca!
Te biztosan ilyen csodálatos, mélyérzésű ember, Édesanya vagy!
Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2009. március 25. 06:41:40

Kedves Maja!
Nagyon szép az idézet és köszönöm, hogy Édesapáddal kapcsolatban megosztottad velem az életednek egy részét. Tisztelet minden szülőnek, legyen az Anya, vagy Apa, aki felelősséggel, kötelességétudattal, szeretettel, gondoskodással neveli gyermekeit. Nagyon szép, hogy Édesapád nehéz helyzetében ahelyett, hogy sajnálta volna magát, hasznos és nagyon szép dolgot tett a családért.

Kedves Viola!
Remélem én is, hogy a Jó Tündér mindig megóv minket a bajtól, figyel ránk.
Sok jóakaratú, jószívű ember is él körülöttünk, lám én is mennyit találtam itt.
Sok szeretettel Eszter

277
farkas viola - 2009. március 24. 20:47:02

Kedves Eszter!
Köszönöm ezt a csodálatos mesét is. Biztos vagyok benne, hogy a Jó Tündér ott van körülöttünk, minden jóakaratú ember mellett, ha nem is látjuk.
Szeretettel: Viola

490
kismehi - Libricz Maja - 2009. március 24. 18:33:29

Kedves Eszter!!

Egy idézettel köszönöm meg ezt a csodás történetetSmile
Tégy meg minden jót, ami tőled telik,
Amilyen eszközzel csak tudod,
Amilyen módon csak tudod,
Ahol csak tudod,
Akivel csak tudod,
Ameddig csak tudod.
John Wesley
Az én néhai apukám rokkantnyugdíjasként volt otthon velem és 3 kisebb testvéremmel, anyukám dolgozott. Drága apánk minden reggel elkészítette a reggelit, és arra ébredtünk, hogy kevergeti a kakaónkatSmile Mindig Ő főzött, nagyon imádtuk a "pista főzeléket", amit csak Ő tudott megfőzni... szeretett minket és anyukánkat is, de egy reggelen nem hallottam a kanál hangját a csészében, és tudtam baj van... nagyon hiányzik még most is, sok év után!!!

Várom a következőket. Szeretettel: MajaSmile

298
keni - 2009. március 24. 15:51:43

Köszönöm Eszter !

Várom a további írásaidat és olvasni is fogom, de hiszek abban, hogy mások is igényelni fogják a sorozat - folytatásit.
A fentiekben úgy érzem egyet értünk, és ez jól van így...
Ödv. eszter !/
- keni -

499
magyareszter - 2009. március 24. 15:39:20

Kedves Keni!
Először is ismételten megköszönöm, az időt, amit adtál, manapság ez a legnagyobb ajándék.
Már említettem, hogy én is nagy szegénységben nőttem fel, a különbség csak az, amit Te is írtál, hogy mi szeretetben éltünk, Te pedig azt is nélkülözted.
Nagyon köszönöm, hogy felnyitottad a szemem és két fontos, egymásból következő dologra világítottál rá.
Egyrészt arra, hogy mindig az Édesanya van előtérben, hiszen én is róla írtam a mesét. Ezzel eleve háttérbe szorítom pont én magam az apa szerepét.
Másrészt igazad van, mert sajnos egyre inkáb hallok én is olyan eseteket, amikor az édesanya hagyja el a családot, illetve el kell ismernem ismerek olyan férfit, aki egyedül nevelte a gyermekeit, legalább olyan gondoskodással, szeretettel, mint ahogy azt Te is említetted.
Mindjárt köszönetet is kell mondanom Neked! Tudniillik 10 mesét terveztem megírni, az Előszóban már ismertetett témából, ebből 5 van készen, 2 félkész állapotban. Remélem érdemes lesz elolvasni a többit is, mások is úgy látják?
Te ezzel, hogy megemllítetted az édesapák fontosságát, szerepét, adtál nekem egy ötletet egy meséhez. Köszönöm!
Remélem abban a mesében egy kicsit "igazságot szolgáltatok" a férfiaknak, az ÉDESAPÁKNAK!
Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2009. március 24. 09:56:41

Kedves Keni!
Fogok válaszolni részletesen, csak most dolgoznom kelll! Addig csak nagyon-nagyon köszönöm az időt és a figyelmet, amit szántál az írásomra.
Sok szeretettel Eszter

298
keni - 2009. március 24. 09:15:29

Drága Jóságos Eszter !

Ezt az írásodat is csodálattal olvastam és igen el is érzékenyültem.
Hogy miért, most azt is elmondom Neked.
Nekem sajnos az édesanyámmal soha nem volt ilyen bensőséges - szeretet kapcsolatom, pedig, mint gyerek nagyon vágytam, de nem kaphattam - meg.
De volt más - a nagyapm, aki ezt nálam százszorosan pótolni tudta.

Mert tudod azért vannak anyaszívvel élő férfiak is, itt most sokan köztünk, csak róluk oly kevés szót ejtenek.
Én magamat is szerénytelenül az ilyen apák sorába sorolom.
Mert igaz azt a csodát, hogy gyereket szüljünk, még egyik férfitársamnak se sikerült. De azt tudom van sok olyan férfi, aki egy anyánál is lehet érzékenyebb, gazdagab lelkületű és, nagyobb felelőséggel bíró.

Nem csak szülni érdem szerintem, és ezzel nem akarok senkit megbántani, de gondoskodni, nevelni és aggódni is tudni kell, amire manapság egyre kevesebb nő képes. Már bocsánat ezért a kijelentésemért, mert a többség azért kivétel maradt....
Lemondani, alázattal lenni, nevelni jó szóval és példával élve megmutatni, hogy hogyan kell majd élni, hogy gyerkeink is egyszer célba jussanak.
Egy jó és igazi nevelészhez persze tudom, hogy igazán ketten kellenek, de néha egy is elég, ha a másik gyenge ebbe, vagy nem adatik meg neki ez a gondoskodó és teljes odaadó érzés, vagy még a lehetőség se erre....

Én most e férfiak nevében szólok, beleértve, mint említettem önmagam is.
Mert büszke vagyok erre a tudatomra és érzésvilágomra, amiket alkalmaztam is, hogy a gyerekeim nálam is többre vitték, mert ez így természetes.
A lányom 36 éves, van tőle egy féléves lányunokám, a fiam 34 éves, akitől van most egy 6 hetes fiú unokám. Azt is tudom nem lehet egyszerre egyformán szeretni, de kompenzálni annál inkább lehet.

Jól esne - minden olyan férfinak, aki a nevelés nehezebb oldalát fogta meg, nem csak anyagilag, hanem érzelmileg is, hogy néha minket is megemlítsenek.
Mert nekünk nem biztos, hogy megjelennek a csodáthozó angyalok.
De nem ezért vagyunk, - jól tudjuk. Mi nem várunk ezért cserébe semmit, csak egy kis örömöt, boldogságot, ha gyerekeinket egészségesnek és mosolyogni látjuk..... Ez nekünk, számunkra maga a -RAGYOGÁS !

Kedves Eszter ! Ne haragudj meg rám azért, hogy beleszóltam írásodba és fordítottam egy kicsit önző módon e látásmódon, ami írásod étrékét nem csökkenti, csak a másik fél részéről is kiegyenlítésre talált - talán....

Szerettel és Tisztelettel !
- keni -

499
magyareszter - 2009. március 23. 20:56:35

Kedves Zsuzsanna!

A mese valóságalapja Édesanyám és testvéreim, a szegénység, amiben éltünk. Volt ilyen kis kötényem, amiről írtam. A többi természetesen fantázia szüleménye, de azt hiszem minden ÉDESANYA így érez a gyermekeivel kapcsolatban. Önzetlenül mindig a gyerekek az elsők, a legfontosabbak és egy Édesanya akkor lehet csak boldog, ha a gyermekei is azok. Nekem három gyermekem és egy unokám van és lehet, hogy túlságosan is átélem a gondjaikat, örömeiket, bánataikat, problémáikat, de nekem ez így természetes.
Köszönöm dícséretedet, nagyon jól esik.

Sok szeretettel Eszter

230
Torma Zsuzsanna - 2009. március 23. 14:04:48

Kedves Csató Gáborné!
Nagyon szeretem az emberi történeteket, de főleg ehhez hasonlókat, amit itt olvashattam Tőled.
Kevés az olyan önzetlen édesanya, aki csak a gyermekeire gondol, ha valamit kívánhat. Én nagoyn szeretném,ha ezek lennének a többségben. Én is csak ugyanezeket a kívánságokat mondanám el, ha egy angyalkal engem megkérdéezne.
A magam egészsége csak azért lenne fontos, hogy segítsek rajtuk, amiben és amikr csak kell, és hogy ők, a gyermekeim ne az én gondjaimmal legyenek elfoglalva.
Nagyon megható történet - mese köntösbe öltöztetve -, ami tanulságos olvasmány minden édesanyának, és minden leendő édesanyának.

Üdvözlettel:Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.