Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 00:47
Kedves Babu, Marika! Köszönöm a jókívánágotokat és Szeretettel köszöntöm a többi Magdolnát Kellemes hetet és jó éjszakat kívánok, Magdi

2019.07.23. 00:14
Jó éjt, szép álmokat kívánok mindenkinek! Heart - Léna Magdolna

2019.07.23. 00:13
babumargaretta , Szaipne Kiss Maria és mindenki másnak köszönöm szépen a névnapi köszöntést. Rose Heart A MAGDOLNÁKNAK boldog névnapot kívánok szere... Bővebben

2019.07.22. 23:20
Kedves Magdolnak! Nagyon Boldog Nevnapot kivanok. Szeretettel. Rose Heart Rose

2019.07.22. 22:14
Szép álmokat kívánok szeretettel! Heart

2019.07.22. 22:13
Drága Magdolnák ! Nagyon Boldog Névnapot kívánok ! Rose Rose Rose

2019.07.22. 20:02
Kedves Józsi. Megkaptam a H.Magazin számát. Köszönöm, hogy helyet kapott benne a versem.

2019.07.22. 19:44
Köszönöm a névnapi jókívánságokat, Szeretettel, Magdi

2019.07.22. 19:34
Indulnak ŐSZI vers és prózaíró kurzusaink! MÁR lehet jelentkezni. Ne maradjatok le róla. Minden kurzuson csak 10-10 főt tudunk fogadni!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Bossányi Kálmán: zÁRT OSZTÁLY 10. fejezet
Éreztem, hogy most egy olyan pillanat van, amikor rendezni tudom a múltamat. Tudtam, ha most elengedem, akkor soha többé nem látom, de Nekem szükségem van itt rá. Kell nekem, a lány. Ha úgy alakul, akkor nem csak itt, hanem a jövőben is. Ő, erről nem tud semmit, hogy mik a szándékaim felé. Így hozzá léptem, és ezt mondtam Hófehérkének.
- Kérlek, bocsásd meg, hisz nem tettem olyat, amiért bűnhődnöm kellene, hisz nem követtem el semmit. Szerettem, és megmentettem az Életét. A Bírónő is ezt mondta, hogy nagy szerencsém van. Börtönt, vagy Fegyházat is kaphattam volna, de mivel ezt tettem, így ezt kaptam. Ide kerültem. Sajnálom, bocsásd meg.
- Ne, tőlem kérj bocsánatot, hanem attól a szerencsétlen Nőtől, akivel ezt tetted. Az, ajánlatodon még gondolkodom, mert NEM szívesen megy el olyan Emberrel, aki ilyet tesz. Egy hét múlva adok választ.
- Megértelek, és köszönöm, várom a válaszod.
Teljesen igaza van, de a múltat csak feledni kell. Izgultam, hogy ne mondja el senkinek.
Elment, a titkos folyóson. Vissza a Női szárnyba.
Ott ültem a nyitott könyv mellett, fejemet a kezembe téve, agyam zavaros volt.
Nyitott ajtón bejött a Takarítónő.
Már, késő van, menjen a szobájába, mert takarítanom kell.
Könyveket visszatettem a helyükre, kulcsokat zsebre tettem, és távoztam a Könyvtárból.
Siettem, hogy még a vacsora kiosztásnál ott legyek, szaporán vettem a lépcsőket
lefelé.

Fordulóba értem, mikor Picasso jön felém, és mosolyogva int, hogy siessek, mert várnak rám.
Csodálkoztam, mert nem tudtam semmiről.
Szobába érve az Intézet vezetősége várt.
Igazgató Főorvos szólt egy pár szót:
Kérem, most Mindenki figyeljen, mert fontos bejelentésem van a számukra. Tudomásomra jutott, hogy Önök, meg alapítottak egy Dalárdát. Felvettük az előadásukat egy megafonra. Ezt elküldtem a Megyei Énekkar Vezető Karnagyának, hogy hallgassa meg az előadásukat. Visszaírt, hogy nevezzünk be a napokban induló versenybe. Ezt, megtettem. Beneveztem Magukat, azaz a „Nekünk Szól” dalárdát. Gratulálok hozzá. Megtették az első lépéseket a hírnév felé.
Köszönöm, hogy meghallgattak, további jó munkát.
Vezetőség távozott. Egyedül maradtunk a szobában. Nagy csend volt még. Nem igen tudtuk ezt felfogni, hogy egy alkalmi szedet-, vetett társaságból ilyen úgy mond sikert éljen el. Ezt még nekem is nehéz volt felfognom.
A csendet Kossuth törte meg.
- Tudjátok, hogy mit tettetek?
- Mit? – kérdezték a többiek.
Azt, tettétek, hogy nagyon szépen énekeltetek, és ez meghallgatásra került. Ti, evvel beírtátok a Dalárdát a történelembe, mert még nem hallottam, és nem tudom, hogy egy ilyen Intézetből Valakik, kijussanak egy Versenyre, ez csoda. Köszönhetjük a megalapítónknak, aki felmerte vállalni, hogy a legyen egy ilyen csapat.
Most látszott a többieken, hogy valahogy felfogták, egy-két ember mosolygót, tehát értette, a többiek erős gondolkodásba estek. Homlokuk, ráncos volt, szemük kissé merev.

Boldog voltam én, is.
Félóra elteltével, a Dalárda tagjai jöttek hozzám, és átöleltek, vállamat veregették.
Végre, eljutott az agyukba, hogy mit tettünk, és indulunk egy számukra ismeretlen versenyen, ugye ahol nem csak Mi leszünk, hanem a többiek is, aki szintén ismeretlenek nekünk.
Körbefogtak, és mindenki, szint egyszerre megkérdezték.
- Szárnyasló, megcsináljuk?
- Benne vagytok, megcsináljuk, hát persze, hogy megcsináljuk.
Felfogták, és Mindenki mosolyog, bólogatnak, hogy igen.
Kiderült a hír, és az Ápolók, Bella, Hilda nővér, amikor megláttak ölelgettek, és gratuláltak a sikerhez.
Azt, nem tudom, hogy nekem mi közöm van hozzá, hisz nem én énekeltem, hanem a többiek.
Mélyen bennem volt az a mondat a fejemben, amit Hófehérke mondod utoljára. Most csakis arra koncentráltam. Reméltem, hogy a három napot Vele fogom eltölteni, és nem mással. Az, is felmerült bennem, ha nem jön, akkor el se megyek. Minek, hisz itt bent valahogy jó. Van minden, lehet sakkozni a társaimmal, (már aki tud), és szeret.
Bella, kiabált a folyóson, hogy hozza a vacsorát. Ma, kivételesen ünnepei vacsi van. Húsos szalonna, két szelet kenyérrel, paprikával.
Ezen még a Kossuth is meglepődött.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.