Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.19. 14:53
Kedves Mama! Sajnálom, hogy nem tehetek eleget kedves kérésednek, de a Berkenyeágon kismadár kötetek összes példánya elfogyott. Írtam Neked privát... Bővebben

2019.07.19. 14:49
Szépséges napot mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Bossányi Kálmán: Zárt osztály 11. rész
Mivel Mindenki Boldog volt a bejelentéstől, így az ápolóknak éjjel nem sok dolguk volt.

Másnap
Nem tudtam, hogy mitévő legyek, így siettem vissza, és elkértem a kulcsokat Kossuthtól. Lépteimet szaporáztam, hogy hamar a könyvtárhoz érjek. Próbáltam kinyitni az ajtót, a kulccsal, de nem tudtam, mert nyitva volt az ajtó. Csend volt. Akkor jó helyen járok a Könyvtárban.
Beljebb léptem, és láttam, hogy Tímár, és Picasso egy könyv fölé hajolva nézik az oldalt.

- Ti, hogy kerültök ide?
- Kossuth adta kulcsot.
- Hisz, én is elhoztam a Könyvtár kulcsot, itt van nálam. Felmutattam.
- Pszt! Halkan, valamit hallok folyosó felől.

Hang irányba néztünk, mind a hárman. Hilda nővér volt bent.

- Mit keres itt? – tettük fel a kérdést.
- Picassot figyelem. Szeretnék modellt állni, hogy az utókornak megörökítsen. Úgy, ahogy akar. Ezt már rá bízom a Mesterre.

Láttam, hogy Picasso alig kap levegőt, hogy Ő Hildát! Elképzelni nem tudta volna.
Azt már nem, hisz Hilda nem egy akt alak, kissé erotikusan dundi, aranyos arca van, hosszú fekete haja, lófarokba fogva, szép fogai vannak, mikor mosolyog, ezen belül a Mester, a Modellt nem ismeri.

Próbálom meggyőzni, hogy fesse le. Hisz a régi festők is vászonra vitték az ilyen női aktokat. Hosszú rábeszélés után, összejött a felkérés. Picasso megígérte Hildának, hogy vászonra viszi teljes alakját. De, előbb meg kell ismernie a Modellt, és utána jöhet szóba az egyesség.
Boldog voltam, hogy sikerült nekik. Legalább, Ők összejönnek, ha csak egy festmény erejéig, akkor is haladás.
Hilda nővér emlékeztet, hogy el ne felejtsem a Dalárdát.

Köszönöm, de nem felejtem el, de most nem is ez járt az eszembe, ha nem, az, hogy az Imádott Hölgy, mit fog válaszolni a kérésemre.
Bandukoltam az étkező felé, a Doki megállított, s kérdezte, hogy mennek a próbák, mert ez Neki is fontos, hogy Mi jól szerepeljünk.

Igen, tudom, s sejtem, de most merült fel az egyik probléma. Még pedig, a Dalárda tagjai között van a Mester is. Na, már most, ha fest, akkor, hogy fog próbálni?
Ha, már beleugrottunk nyakig ebbe a játékba, akkor végig kell csinálni. Ezt, csak rajtunk múlik, hogy mennyire vagyunk elszántak, mennyire ég bennünk a vágy a sikerhez.



- Nem hiszek a fülemnek, hisz Önnek tisztult az elméje, Szárnyasló. Hisz, Ön, már nem beteg. Aki, így tud rövid hat hónap bent tartózkodás alatt ennyit fejlődni, az már nem beteg.
- Hilda! Hilda! Jöjjön, hisz van egy épelméjű Emberünk.
- Előbb mondtam, nem figyelt, Doki! Hilda modellt áll, vagy fekszik Picassonak.
- Micsoda! Lefesti, hogyan?
- Hagyja őket békén, hagy dolgozzanak, legalább mind kettőnek jól fog esni a művészet.
- Na, jó hallgatók magára, tényleg dolgoznak?
- Persze, jöjjön Doki, beszéljük meg a részleteket.

Megfogtam a Doki vállát, és egyenesen besétáltunk a szobájába. Leültem a helyére, és elkezdtük a beszélgetést.
Doki picit meglepődőt, de felfogta, -azaz ismerte a helyzetet- így belement a játékba.

- Na, halljam, hogy miről is szeretnél beszélgetni Velem.
- A történetem, egyszerű, mondta a Doki, és folytatta. Úgy harminc évvel ezelőtt, mint fiatal Pszichiáter kezdő orvos kerültem ebben az Intézetbe. Akkor még nem volt ennyire fejlett minden, mint most. Nem volt ennyi engedmény sem. Szigorú elvárások voltak a betegek, és az ápolók, no meg az orvosok felé. Az, én körzetemben kimondott gyogy terápiára került Emberek voltak. Akkori Vezetőség elrendelte, hogy a betegeket nagyon megfogjuk, nem engedte, hogy szabadon mászkáljanak, a sportoljanak, és az egyéb dolgaikat intézzék. Bizony ez nagyon fárasztó, és kimerítő munka volt. nehezen boldogultunk egyes betegekkel, mert minden beteg más volt. Más, volt a problémájuk, más a reakciójuk a hozzá álláshoz. Külön egyenként kellett foglalkozni Velük. Bizony a kezdő orvosokkal, és ápolókkal estére már teljesen elfáradtunk. Nehéz volt.
- Most milyen a helyzet?
- Igen, erre akartam kitérni. Mikor úgy, ha jól emlékszem húsz évvel ezelőtt kaptam meg az Intézet irányítását. Visszamentem a Professzoromhoz, s megkérdeztem, hogy, mint kezdő Igazgató Főorvos, hogy csináljam az Intézet vezetését.
Oktatatom, az alábbiakat mondat idézem, mert a szavai még mindig a fülembe csengenek „Fiam, a munkát mindig úgy végezd el, hogy képzeld magad a betegeid helyébe, akkor ha, Te ilyen, vagy olyan beteg lennél, mit tennél. Hagyd kibontakozni Őket, az ésszerűség határán belül. Hisz, Ők is Emberek, de mások.”
- Ez, bevált Nálad?
- Be, hisz látod, hogy mit engedtem meg Nektek, és mit tettem, hogy Mindenki jól érezze magát. Most megengedtem a Dalárda működését, és beneveztem a Versenyre is. Ez régen ilyen nem volt.
Ha, már itt tartunk, akkor a következőket kel megbeszélnünk, Szárnyasló. Jó, lenne, ha egy kicsit helyet cserélnénk.
- Nem szívesen, mert ez tök jó szék. Figyeld –felemeltem a lában- jobbra, balra forog, hátra dől. Teljesen jó szék. Így, nem is…

Doki intet, hogy fejezzem be, mert Ő ül be a helyemre, és Ő fog kérdezni. Tehát, szerepcserét játszunk.




- Értem, de azért próbáljuk meg, hátha sikerült.
- Kérsz, egy pohár vizet?
- Na, gyere, utána iszunk egyet, mint a ketten.
- Oké, benne vagyok.

Dokival, sikerült helyet cserélni, most Ő ült a saját helyén, és én ott ültem ahol a Vendégek szoktak ülni, a fotelban.
Kihúzta z íróasztala fiókját, elővette az aktámat, ahol a rám vonatkozó témák voltak.

- Tehát, most innentől kezdve, egy kicsit komolyabban beszélgetünk. Szóval, megállapítottuk, hogy Ön Gáspár Marcell meggyógyult, így az Intézetben csak kizárólag egy hónapig lehet. Ez, azt jelenti, hogy most már megfigyelés alatt van.
Ha, semmi akadálya nem lesz, akkor egy hónap múlva elengedjük, a megfelelő iratokkal, hogy értékes Ember legyen a Társadalomnak.
Ön, segítségével létre hoztuk a Dalárdát. Ez, jó, hogy ki tudnak menni,(persze megfelelő felügyelet mellett a betegek), ezt zárójelbe mondom. Akkor, már szabad lesz, Marcell. Hogyan képzeli el tovább a helyzetet?

- Csak úgy tudok segíteni Önnek, Kedves Doki, hogy időnként visszajárok a próbákra, és vezetem a Dalárdát. Gondolom, ha most hirtelen eltűnnék, akkor káosz lenne a tagság között, azt pedig nem szeretném.
- Azt, én se. – válaszolta a Doki. Ha, már be vannak nevezve, akkor végig kell játszani, amíg lehet. Így gondolom. Ja, bocsánat töltök egy pohár ásványvizet.

Kitöltötte, és átnyújtja felém.

- Köszönöm, én is ennek a híve vagyok, addig szerepelünk, amíg eljutunk. Ez, egy nagyszerű társaság, és kiváló énekhanggal rendelkeznek.
- Honnét látja?
- Volt egy női kórusom, és annak a Karnagya voltam.
- Nem is tudtam, mi a kórussal.
- Sajnos, anyagiak közbe szóltak, és az Önkormányzat, már nem tudta finanszírozni a fellépésünket, és az utazást sem, így felbomlottunk.
- Észrevettük, hogy Ön, és Hófehéreke kedvelik egymást.
- Igen, azt hiszem, hogy erős benyomással vagyok rá. Habár, most egy picit megingott, mert mikor említettem, az Ön által kapott lehetőséget, akkor avval érvelt, hogy én Embert öltem, és nem szívesen jönne el velem. Mikor meg magyaráztam, hogy nem öltem, hanem…
- Értem, akkor mégis szeretné elvinni három napra?
- Ha, lehet, akkor igen.
- Beleegyezik, akkor Tőlem semmi akadálya, három napra szabadok lehetnek.
- Hová vinné?
- Még meg van Börzsönyben a nyaralónk, és oda.
- Rendben, engedem, de a címet elkérem.
- Megadom.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.