Balázsi Pál Etel: Mi marad?
Tavasz van. Szeszélyeskedik, mint egy csitri lány, aki keresi helyét a világban.
Zsörtölődsz a változó időre, levert vagy, pedig mennyi szép dolog történik mostanában körülöttünk.
A templomból jövet még mindig fülemben cseng – Szeresd felebarátodat!
Tovább gondolom mindezt – Szeresd ellenségeidet, így védd meg magad!
Gondolj arra, az öregség is egy gyönyörű életszakasza életednek, melyben beértek évtizedek tapasztalatai. Olyan, mint az ősz, mely a színek kavalkádját mutatja, termését adja a világnak. (Nemhiába kedvenc témája a művészeknek.)
Te is tedd ezt. Hagyd a bosszankodást, melyek alattomosan, mint egy rosszakaród, megkeserítik mindennapjaidat.
Megszokod. Úgy ahogyan megszoktad a munkába loholást, robotolást, az esős, sáros napokat, az átvirrasztott éjszakákat beteg gyerekeidért, a gyűrött párnád ölelését, a bekapkodott ebédedet, és nem folytatom, te mindezeket jobban tudod.
Most amikor időmilliomos lettél, miért nem tudod megszokni, elfogadni, hogy a szobádban felejtett fürdőköpenyedet, a reggeli kávéscsészédet úgyis csak te, kell, majd kivigyed, és miért kéne lelkiismeret furdalásod, legyen, hogy nem vetted észre égve maradt olvasólámpádat a nappali fénynél.
Néha úgy érzed, meg tudnának fojtani ellenségeid? Tudod, mit? Fogadd el őket úgy, ahogyan vannak.
Nyugodj meg. Eljött a megnyugvás ideje.
Fogadd el telefonod csendjét, nem zavarnak. Most csak azért imádkozzál, ha szól, csak jó híreket hallj.
Mikor, jártál utoljára múzeumba, ahol most már több időt szánhatsz a művészi alkotások megtekintésére, kiállításokra, színházba, irodalmi előadásokra?
Légy szervezője egy külföldi kirándulásnak a volt kollegáiddal, barátaiddal.
A piaci csarnokban, hallgasd a kofák vicces társalgását, árujuk kínálgatását. A park csendjében halld meg a madarak tavaszi koncertjét, fejtsd meg a tavaszi virágok üzenetét, vedd észre két fiatal nyiladozó szerelmének kibontakozását. Előhív valamit?
Vélt ellenségeiddel együtt, szeresd környezetedet, tiszta szobádat még akkor is, ha ott felejtesz néha dolgokat, ahol te magad ura vagy, maszk nélkül, ráncos arccal, borzosan, hiányos öltözetben, a kanapédon olvasva.
Védd meg magadat! Ha engedsz, utánad végül is, mi marad?
1403
titanil - 2015. március 31. 13:14:05

Kedves Etel!

Nagyon bölcs gondolatokat írtál le. Egy nyugdíjasnak - az igazi nyugdíjasnak - sok ideje marad olyan dolgokra, amit fiatal korában idő hiányában nem tehetett meg. Több idős szájából elhangzik, hogy mennyire unatkozik! Erre én mindig próbáltam tanácsokat adni, mert én az unalmat nem ismerem. Viszont, aki nem találja meg maga körül a kedvére való elfoglaltságot, csak sajnálni tudom őket. Nagyon tetszett írásod!
Sok szeretettel: Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.