Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.17. 00:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.16. 17:30
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Balázsi Pál Etel: Váróterem - Ötödik történet (2015. április)
/változatokkal/


Frissen, elegánsan, gyönyörű virágcsokorral kezében érkezett a vasútállomásra. Mosollyal ajkán, sétálgatott a peronon. Tervezgetett. Ő-t várta, Lillát! Türelmetlenül figyelte az alig haladó óramutatót. Közben ismételgette magában a tervezett programot, nehogy elfelejtsen valamit.
A hangszóró fémes hangja hasított a levegőbe: a 214-es számú gyorsvonat 20 perckéséssel érkezik, kérjük az utasok … Ideges lett.
Hideg futott végig a hátán. Bement a rideg, zsúfolt váróterembe, amely összetört székeivel, a padlón, fekvő hajléktalanjaival, eldobott papír és cigaretta csikkjeivel, fogadta.
Az újságárustól megvette a napi sajtót. A falnak támaszkodva végig lapozta az újságot, de figyelmét nem kötötték le a hivalkodó nagybetűs címek se.
Még azt sem vette észre, hogy a tőle nem messze álló diák lánycsoport őt figyeli, az elegáns, jóvágású fiatalembert. Sugdolóztak, nevetgéltek.
Elmerengett. Eszébe jutottak utolsó találkozásaik szép pillanatai.
Újra megszólalt a hangszóró rideg, hivatalos hangja: Figyelem, figyelem! A 214-es számú gyorsvonat érkezik a harmadik vágányra.
Mindenki egyszerre indult az ajtók fele. Tülekedés, vita keletkezett, amitől mindig irtózott. Kivárt. Az állomás előtt állt meg, lábujjhegyre állva, nyakát nyújtogatva figyelte a leszálló utasokat, de Ő-t még nem látta sehol.
Hírtelen egy ismeretlen kirívóan öltözött hölgy karon, fogta a férfit, és a váróterem felé tuszkolta. Kikapta kezéből a virágcsokrot. A váróterem közepén faképnél hagyta, és már háttal neki a virágcsokorral integetve - agyő! Agyő! - búcsúzott.
Lilla az utolsók között ért az ajtóhoz. Villámcsapásként érte a jelenet. Nem engem várt! - gondolta csalódottan. Visszafordult, nem szállt le. Viaszsárgán, leroskadt egy üres helyre. Nem sírt, csak bánatosan nézett maga elé.
Endre, felocsúdva a történtekből kirohant az elnéptelenedett peronra. A vonat utolsó kocsija tűnt el szemei elől.
Vállai leestek, hírtelen évtizedeket öregedett.
Visszafojtott könnyeinek csuklása tört ki belőle.
Még jó, hogy ezt nem látta Lilla, gondolta Endre.
Ma már mindent elfelejthetek, suttogta maga elé.

**
Elmerengett. Eszébe jutottak utolsó találkozásaik szép pillanatai.
Újra megszólalt a hangszóró rideg, hivatalos hangja: Figyelem, figyelem! A 214-es számú gyorsvonat érkezik a harmadik vágányra.
Mindenki egyszerre indult az ajtók fele. Tülekedés, vita keletkezett, amitől mindig irtózott. Kivárt. Az állomás előtt állt meg, lábujjhegyre állva, nyakát nyújtogatva figyelte a leszálló utasokat, de Ő-t még nem látta sehol.
Csalódott. Utoljára Lilla biztosra, ígérte jövetelét ezzel a vonattal.
Bánatosan nézte, forgatta a virágcsokrot, hírtelen felemelte a kezét, s akkor, meglátta az állomás falához támaszkodó almát áruló (őt figyelő) idős asszonyt.
Megszégyellte magát. Tétova léptekkel az asszonyhoz ment.
- Fogadja el tőlem, - s átnyújtotta a gyönyörű virágcsokrot.
Szó nélkül vette el a feléje nyújtott csokrot az idős asszony.
Lehajolt s a legszebb piros almát a férfi tenyerébe tette.
- Legyen szerencsés a mai napja fiatalember! Ne búsuljon!
Ő szomorúan elmosolyodott, lemondóan intett egyet.
Belépett a kiürült váróterembe, körülnézett, majd a menetrendet kezdte tanulmányozni, még mindig reménykedve, hogy egy későbbi vonattal megérkezik.
Mentséget keresett Lilla számára. Betegség, baleset, valami történhetett az idős szülőkkel, - csapongtak gondolatai.
Belenyilallt, hátha kereste telefonon? Hírtelen a kijárati ajtó felé indult.
Az üres váróterem falai, mintha az ő nevét visszhangoznák: Endre, ndre, re..
Nem hitt füleinek. Képzelődik?
Lassan megfordult. A pályaudvar felé nyíló ajtó fényében ott állt a csínos Lilla.
Most meg nem hitt szemeinek. Jól látja, ő az?
Szaladva ért hozzá, karjaiba zárta, felemelte és felszabadultan kacagva, megforgatta. Letette a lányt, vállait megfogta, szemébe nézett és elérzékenyülve kérdezte: hát itt vagy szerelmem? Szeretlek!
Lilla boldogan hozzábújva súgta - én is szeretlek!
Ekkor érzett valami furcsát a fiú zakójának a zsebében.
- Mit rejtegetsz a zsebedben?
Endre huncutul mosolyogva, kivette zsebéből a piros almát és tenyerében Lilla elé, tartotta.
- Kedvesem! Éva a Paradicsomban a tudás fájának gyümölcsét ajándékozta Ádámnak. Én most virág helyett csak ezt a piros almát adhatom neked a legjobb kívánságaimmal együtt: - Légy mindig boldog szerelmem!
Magához húzta és megcsókolta.

***

Belépett a kiürült váróterembe, körülnézett, majd a menetrendet kezdte tanulmányozni, még mindig reménykedve, hogy egy későbbi vonattal megérkezik.
Mentséget keresett Lilla számára. Betegség, baleset, valami történhetett az idős szülőkkel, - csapongtak gondolatai.
Gondolatait egy a nadrágja szárát, ráncigáló gyerek zavarta meg.
- Bácsi, aggyon egy papírpénzt, mondok egy üzenetet magának.
- Eltűnj a szemem elől! Mit képzelsz te? Ki küld tőled üzenetet ilyen kora reggel?
- Aggyon na! Akkó, megmondom, bizisten! - fogadkozott a gyerek.
Endre zakójának belső zsebéből elővette a pénztárcáját, kivett belőle egy papírpénzt, a fiú felé tartotta:
- Halljam az üzenetet legény!
Ekkor már sokan vették körül őket. A lányok kacarásztak, kíváncsiak voltak, milyen üzenetet, füllent majd a legényke. Mások is kezdtek kéregetni, de voltak olyanok, akik óvták a fiatalembert az adakozástól, mert az ilyenek csak hazudnak, mintha olvasnák. Egyesek már taszigálni kezdték a gyereket.
- Mondd már! - kiáltották.
- Egy kisasszonyka hívatja a bácsit - mondta szepegve.
Csend lett. A fiú megfogta Endre kezét és a kijárati ajtó felé, húzta. A tömeg ment utánuk.
- Ott ni! Mutatott a parkírozó felé, - ott abban a szürke Fiatban van!
Hírtelen kikapta a pénzt Endre kezéből és elinalt. Senki nem szaladt utána. A lányok kacagni kezdtek, egyesek hüledeztek. Csak a sóbálvánnyá vált Endre nem vette le szemét a Fiatból kiszálló, feléje közeledő Ő -ről. A férfi is feléje indult aztán gyorsított, majd karjaiba zárta, és szenvedélyesen megcsókolta Lilla kisasszonykát.
A diáklányok örömmel tapsoltak a romantikus találkozásnak.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.