Alexandra Mészár: Váróterem - Tizedik történet (2015. április)
Egy babás délután...

A minap meglátogattam a keresztlányomat, Nórikát.
Már két hete nem láttam és bevallom nagyon hiányzott. A párommal, még nem vagyunk házasok ( Szeptemberben lesz a nagy nap) és valamikor még fiatalnak is érzem magam, egy gyerekhez. Bár imádom a gyerekeket, de egy ekkora lépésre, még egyikőnk sem készült fel. Dolgozom, s egyenlőre a munka tölti ki az életemnek azt a részét, amit a többi barátomnak, ismerősömnek a gyerek. Kissé furcsa is, mert nálunk, itt Kárpátalján, ferde szemmel néznek rád, ha huszonhárom évesen, még nem házasodtál meg. De kérdem én, valamiről lemaradtam volna emiatt? Nemhiszem, hogy a jó házasság kulcsa, a tizenéves férjhezmenés lenne... De ki, hogy van vele...
Szóval a csöppség már elég nagyra nőtt az elmúlt időben, kis só zsák lett belőle.
Ölelgettem, puszilgattam, nevetettem a kis cukrot, jól elvoltunk ketten. Ilyenkor, ki élem anyai ösztöneimet, s bevallom sokszor jól esik. Körülbelül két óra múlva, Nóra hangos ordításba kezdett. Éhes volt. Feltettem az állkendőjét, beültettem az etető székbe, s indulhatott is a menet. A menü tört burgonya volt, amit a haspók nagyon szeret. Megmikróztam az eledelt, belekóstoltam, nehogy forró legyen. Mikor végzett az evéssel, apró kék szeme lassan pislákolt, s a lelkesedése aláb hagyott. Álmos volt.
Levettem róla az állkendőt, felvettem az ölembe, s ringattam. Egy altatót énekeltem neki. Szemei egyre ritkábban pislogtak, majd húsz perc után, elaludt. Óvatosan belfektettem az ágyikójában, s kicsit még ringattam, nehogy felébredjen. Pár percig még néztem tündöklő arcát, majd betakargattam, nehogy fázzon.
Furcsa, mégis kellemes volt vele a nap. Egy idegen érzés kerít hatalmába, ahányszor vele vagyok. Jó érzés valakit úvni, védelmezni, egyengetni az útját.
Este hazafelé sétáltam. Mindíg nehéz szívvel jöttem haza, valami miatt sokkal lassaban értem hazáig. Az úton elgondolkodtam, hogy nekem is lehetne egy ekkora lányom, hiszen az anyja egy évvel fiatalabb nálam, én is anya lehetnék. Egy pici gyermek édesanyja. Tudom, még nem maradtam le semmiről, és később nekem is lesz, szeretnék, de az ilyen napokon, mikor a kezemben tartok egy apró testet, aki hozzábújik ha megíjed, sír, jelezve hogy szüksége van rám, az ilyen napokon felőled bennem, az, amit minden nő érez, minden nő tapasztal idővel, minden nő „lét eleme” az anyai ösztön.
Nemtudom mikor lesz saját gyeremkem, nem tudom előre milyen milyen anya leszek, de abban az egyben biztos vagyok, hogy a lehető legtöbbet fogom neki adni. Remélem, én is jó anya leszek....
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.