Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.19. 14:53
Kedves Mama! Sajnálom, hogy nem tehetek eleget kedves kérésednek, de a Berkenyeágon kismadár kötetek összes példánya elfogyott. Írtam Neked privát... Bővebben

2019.07.19. 14:49
Szépséges napot mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 7
» Online tagok: 0
Balázsi Pál Etel: Alázat (2015. április)

Külföldön élő barátaink látogattak meg a nyáron. Közös gyalogtúrákat szerveztünk a hegyekbe.
Legnehezebb túránkra egy kissé ködös hajnalban indultunk. Kezdetben enyhén emelkedő turista ösvényen libasorban, haladtunk a csúcs felé. Később a ködből kibontakozó Nap sugarai ott találtak az ösvényt védelmező sűrű fenyőfák között. Beszélgetve, ütemes lépéssel haladtunk a mind jobban és jobban meredekké váló turista ösvényen. A friss fenyőillat, a madarak kísérő füttyzenéje, a még harmatos fűszálak csiklandozása erőt adtak.
Néha rövid megállókat tartottunk a már félősen meredekké váló úton. Lassan elcsendesedtünk, a kőgörgeteggel teli útra figyeltünk.
Az egyik tisztás friss, bővizű forrással fogadott. Jól esett a pihenés, a pár falat szendvics, a jéghideg víz, mely nem csak szomjunkat oltotta, de kimelegedett arcunkat, kezünket is hűtötte. Egy kövön napozó keresztes vipera észre vett, s jobbnak látta átadni helyét a betolakodóknak.
Megszusszantunk, s elindultunk a csúcs meghódítására.
A hegycsúcs felé tartva szívem gyorsabb ütemre váltott, tüdőm levegőért kapkodott, úgy éreztem – feladom!
Megtorpanásaimkor filmkockák ugrottak elém. Láttam a világ legmagasabb hegyeit, hódító hegymászók emberfeletti küzdelmét a heggyel, a dühöngő természettel, konok szembeállásukat az előre nem látható veszélyekkel, a kinyújtott segítő kezet a bajba jutott társért, és nem egyszer szembenézni a halállal.
Csodálom őket, teljesítményeiket. De soha nem értettem mi az, ami újabb hódításokra ösztönzi őket és erőt ad az ilyen emberfeletti teljesítményekre.
Elszégyelltem magam. Tovább haladtam.
A táj megváltozott, az égig érő fenyők ritkultak, átvették helyüket a törpefenyők, a boróka bokrok, a szél felerősödött. Közeledtünk a csúcshoz. Ott volt a kereszt, a métafa, mutatták az irányt. Fölöttünk egy óriási sas pár körözött őrizve területüket.
Leírhatatlan látvány fogadott. A levegőben lévő pára közelebb hozta az előttünk elterülő csodálatos tájat. A medencében kígyózó folyót, a meghúzódó templomtornyos falvakat, a füstölgő gyárkéményeket, a fenyves erdőkkel borított hegyoldalakat, és a majdnem száz kilométerre levő napsütötte kopár hegycsúcsokat is. Szótlanul, lenyűgözve álltunk, csak a szél süvített köztünk, megcibálta ruházatunkat, hajunkat felborzolva, hagyott faképnél, hogy újra visszatérhessen.
Furcsa érzés támadt bennem, eltávolodtam társaimtól. Imára kulcsoltam kezem, térdre borultam, mint az oltár előtt. Súlytalannak éreztem magam, lebegtem, lehajtottam fejem, magam vagyok és mégis vele, aki előtt állnom nem lehet.
Megjelennek az örökös társak, akiket szeretek, tisztelek, akik nem néznek jó szemmel, és talán félek is tőlük.
Érzem, elveszítem méltóságom, derűm – kétségbeesem. Újra lebegek, szárnyalok, zuhanok és rájövök a hegymászók titkára.
A természet és a hegy iránti alázat.
A csúcson leborulva, olyan érzésed támad, mintha a világ fölött állnál, az ima kapujában, ami fölemel.

Balázsi-Pál Etel

2015-03-17
3313
paltetel - 2015. május 10. 17:06:02

Kedves Anita!
Nem, nem a Mátrán voltunk, hanem a Keleti Kárpátok csúcsain. Örvendek, hogy van ilyen író társam, aki szintén "hegymászó". Valóban ezek a tájak felejthetetlen élményeket nyújtanak.
Köszönöm, hogy olvastál, és hogy hasonló élményeink vannak.
Szeretettel,
Etel

4302
Fedak Anita - 2015. május 08. 13:37:50

Kedves Etel! Remélem a Mátrában jártál - írásodból nem derül ki, hol érintett meg ez a csoda -, mert én a Mátra-alján élek, és hasonló érzések fognak el, ha kirándulunk a festői szépségű hegyekben. Szeretettel olvastalak.
Anita

3313
paltetel - 2015. április 29. 08:52:52

Drága Viola!
Megtiszteltetés számomra, hogy "velem voltál a kiránduláson". Őszíntén szólva csodálom a hegymészokat, bár sokáig nem értettem, miért teszik ki magukat az ilyen életveszélyes helyzeteknek. Most már értegetem.
Köszönöm, hogy nálam voltál.
Szeretettel,
Etel

277
farkas viola - 2015. április 29. 08:19:50

Kedves Etel!
Szinte ittam a szavaidat, ezen a hegyi kiránduláson. Megérintett.
Szeretettel: Viola Rose

3313
paltetel - 2015. április 06. 18:28:59

Kedves Magdi!
Örvendek, hogy tetszik írásom és beleélted magad a hegymászok helyzetébe, néha ember feletti megvalósításukba.
Szeretettel,
Etel

1403
titanil - 2015. április 06. 16:26:17

Kedves Etel!

A természet és a hegy iránti alázat. Ez a mondatod megmagyarázta nekem, hogy a hegymászókat mi ösztönzi erre a veszélyes vállalkozásra. Nagyon szépen írtad le ezt a gyönyörű hegyi túrát, szinte éreztem azt a különös érzést, ami elfogja az embert olyan magasságban.

Sok szeretettel: Magdi

3313
paltetel - 2015. április 04. 19:25:24

Kedves Zsófi!
Igen, valójában ez így is van, mert ha nincs alázat, akkor ezeket a nagy megvalósításokat képtelenség lenne eévégezni. Az élet minden területére érvényes az alázat.
Köszönöm szép szavaidat.
Szeretettel,
Etel

2952
bruxinelli - 2015. április 03. 20:33:07

Kedves Etel !

Nagyon meghatóan írtál az alázatról amit a hegymászók titkaként nevezel, amit átéltél.
Köszönet érte.
Zsófi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.