Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Csató Gáborné: Utak (2015. április)
Lábaim elfáradtak, nem visznek tovább. Leülök a fűre megpihenni. A víz látványa mindig megnyugtat. A szél szeszélyétől függve, apró, alig észrevehető, nyugodt, pici hullámokat rajzolva, vagy dühösen, haragosan, hatalmas tarajokat, fodrokat görgetve, újra és újra jönnek szembe, s ütköznek a terméskővel kirakott partnak. A tó soha nem adja fel, pedig nincs választás számára, csak egyfelé haladhat, s mindig visszavetődik.

Az emberek életében számtalan út létezik, s ha meg is találják a sajátjukat, sokszor nem járják végig. Akár félúton visszafordulnak, elkanyarodnak. Kevés a hit, elfogy az akaraterő, lesben áll a kétely. Keressük az útjelző táblákat, reméljük, hogy ki van valahová írva merre vezet a Járt, a Járatlan, a Sikeres, a Sikertelen, a Sima, a Göröngyös, a Zöld, a Tilos, a Sötét, a Helyes, a Helytelen út és még számtalan hosszabb, szélesebb, rövidebb, keskenyebb, kanyargósabb, egyenes, felfelé, vagy lefelé vezető, amik között bolyongásaink során el kellene igazodnunk.

A vége nem látszik egyetlen egynek sem. Némelyek keresztezik egymást, mások pedig csakis párhuzamosak valamelyikkel, s Válasz utak nyílnak belőlük. Melyik legyen? A Boldogság, vagy a Karrier útja? S, ha a Boldogságot választjuk, az meddig tart? Hamar a végére érünk? Mennyien tolonganak rajta, s hirtelen egy tekintélyes útkereszteződést talál az ember.
Végre! Talán itt lesznek az útjelző táblák a kóborló, kétkedő, bizonytalan utazó számára.

„A legrövidebb út mindig az Egyenes” – próbálnak szüleink irányt mutatni a Jövő felé, de ez a szakadék szélén vezet, amibe könnyen bele lehet zuhanni, míg másik felén a Napos oldal csalogat. Óva intenek a Járatlan úttól is. De miért járatlan? Itt próbálnak a legtöbben haladni. Alig lehet lépni a sok egyhelyben topogótól.

A Siker útja felfelé halad, de ha feljutunk, le kell majd tudni jönni. Ha hibásan lép az ember, könnyen megcsúszik és a Feledésbe zuhanhat, meg is szégyenülhet. Visszalépkedni, megtartva azt a dicsőséget, örömet, amit a tetején élvezhettünk, csak ritka esetben sikerül.
A Helytelen sima, könnyű terep, de hányan odavesztek láthatatlan csapdáiban, kátyúiban?
Ha talpunkkal érzékeljük, szaladunk vissza az Ész és az Értelem útjára, de ezen sokan jönnek szembe, lökdösődve. Nincs gondolatuk, ami belülről fakad, kigyúrt karok mögött hová lettek a férfiak? Nőket sem látni, csak csupa műanyag.

A Közös utakon együtt indulunk, az Álmok, Vágyak felé, mégis oly gyakran eltévedünk, elveszítjük egymást.
Itt találkozom gyerekeimmel is, folyton összeütközünk, de ha egymás mellett haladunk is, miért nem a Saját útjukat járják? Vagy én nem találom az enyémet? Azt a legnehezebb felismerni. Melyik a Saját? Ezért indulunk el újra és újra, mint a víz fáradhatatlan hullámai, amik hasztalan próbálnak kilépni medrükből.

Az Emlékek sötét, borongós, vagy színes, vidám virágokkal szegélyezett útja visszafelé vezet, mégis mikor már szinte csak ezen járunk, elérkezünk az Utolsóhoz.

Lassan felállok, búcsúzom, a tó hiába vigasztal, nem maradhatok. Félve indulok el a Végső úton, itt már biztosan egyedül leszek, erről nincs letérés semerre, csak egyfelé vezet, a cél pedig nem a győzelem.

Budapest, 2015. március 25.
499
magyareszter - 2015. április 30. 13:05:37

Drága Viola!
Nagyon köszönöm gratulációdat, figyelmedet, hogy elolvastad gondolataimat életünk útjairól. Próbáltam kicsit összefoglalni, nagyon örülök, hogy tetszett!!!
Sok szeretettel Eszter

277
farkas viola - 2015. április 29. 08:29:11

Drága Eszter!
Oly jó ez az írásod, hogy ki sem tudom mondani. Mindannyian útkeresésben vagyunk és döntésekre kényszerülünk és csak a végén tudjuk meg, hogy jó utat választottunk-e
?
Kitűnő írásodhoz gratulálok szeretettel: Viola Rose

499
magyareszter - 2015. április 04. 18:44:55

Drága Zsófikám!

Köszönöm, hogy olvastál, a gratulációt külön köszönöm és természetesen nagyon örülök, hogy rokon lelkek vagyunk! Versed is ezt bizonyítja, amiből köszönettel és örömmel olvastam az idézetet! Nem tudom, hogy bölcsességet nyertem-e már, vagy még sokat kell kutyagolnom érte? Smile S ha meg is tettem azt a sok-sok utat, egyáltalán a sajátomon jártam? Mindegy, most már nem fordulok vissza!Smile
Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2015. április 04. 18:36:55

Kedves Margó!

Köszönöm megtisztelő figyelmedet, külön köszönöm gratulációdat! Azt hiszem én is, hogy előbb-utóbb a számunkra kijelölt úton haladunk, illetve kisebb kitérőkkel hosszú időn át. Ha véletlenül letérnénk róla, általában nem érezzük jól magunkat, kedvezőtlen események történnek velünk, vagyis jelzéseket kapunk, hogy nem jó helyen vagyunk. Ugyanakkor ezek a mellékutak is hozzátartoznak sorsunkhoz, mert nem történnének meg velünk, ha nem így lenne. Na, nem filozofálok, mert már magamnak is fárasztó vagyok. Smile Azért néha az ember elgondolkodik ezeken a bizonyos "utakon".
Sok szeretettel Eszter

499
magyareszter - 2015. április 04. 18:31:00

Kedves Titanil!

Köszönöm, hogy itt jártál és írtál nekem, külön köszönöm gratulációdat! Azt hiszem, hogy életünk során időnként döntés előtt állunk, egyrészt meg kell hoznunk a döntést, másrészt, ami már nehezebb, meg is kell lépni, amit elhatároztunk. Az már pedig majd utóbb derül csak ki, hogy helyesen döntöttünk-e? Természetesen nem szoktam rágódni az elkerülhetetlenen, de azért, ahogy múlnak az évek, eszébe jut az embernek.
Sok szeretettel Eszter

2952
bruxinelli - 2015. április 03. 20:46:52

Drága Eszter !

A gondolatunk mennyire hasonló !
Valamikor sokat gondolkodtam én is erről a témáról amit versbe is foglaltam az
"Az idő útja " címmel. Egy pár sornyi idézet belőle:
"Az idő útja tengernyi
távol van a közelebbi
nem raktak ki intő jelet
magadra vess ha tévelyegsz "
Párhuzamosan egyre gondoltunk.
Milyen hosszú utat meg kell tennünk a legrövidebb útért. A bölcsesség elnyeréséért. Mert hogyan is kapnánk meg másképpen ha nem járnánk végig.
Szeretettel olvastalak és fogadd őszinte gratulációmat.
Szeretettel, Zsófi

5162
feketenedr - 2015. április 03. 17:46:25

Kedves Eszter!
Gratulálok a sok sok kérdés felvetéséhez, melyekben a válaszok is benne vannak. Bizony a létünk során nem könnyű döntéseket hozni a sok útvesztő miatt. Egy vigaszunk lehet, hogy mindenki előbb utóbb bejárja a számára kijelölt utat és megtalálja lelkének örömét.
Szeretettel: Margó

1403
titanil - 2015. április 03. 10:41:36

Kedves Eszter!

Nagyon tetszik elmélkedésed. Életünk során milyen sok úton járunk, és kell döntenünk! Néha a biztosnak ígérkező Egyenes út is váratlanul Bizonytalanná válik, és újból dönteni kell. Igaz az is, hogy a tó csak egy utat választhat, míg az ember számára sok út létezik. Az utolsó mondatod kissé "mellbe vágott", csak ahogy elgondolkodtam rajta, talán igazad van, mert az idősebb korosztály a Végső útra érkezik.
Gratulálok elgondolkodtató írásodhoz!Rose

Sok szeretettel: Magdi

499
magyareszter - 2015. április 02. 16:46:35

Kedves Judit!

Nagyon örülök, hogy tetszett!!! Olvasni és írni is inkább emberi történetekről szeretek, csak elgondolkoztam egy kicsit és éppen talán szomorú is voltam. Külön köszönöm, hogy fájós kezeddel és nagy házimunka közben is írtál nekem. Rose Sok szeretettel Eszter

686
T Pandur Judit - 2015. április 02. 00:34:52

Kedves Eszter!

Nagyon jól, ügyesen és ötletesen írtad meg a gondolataidat az életutakról. Elgondolkodtató írás, érdekes volt elolvasni!

Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.