Alexandra Mészár: Eltűnt barát
Mikor megbántott, a szívem egy darabkáját dobta el... És fájt! Nagyon
fájt. Egy évvel ezelőtt történt, mikor egyik napról a másikra csak úgy
ki lépett az életemből. Se szó...se beszéd... Úgy ment el, mint egy
idegen, aki buszmegállón ülve, megunta már a várakozást. És én ott
maradtam egyedül. Többé, nem hivott és nem írt, még találkozni sem
találkoztunk...Ez elég vicces, mert egy faluban éltünk.
Egyedül maradtam, millió kérdéssel...Millió megfogalmazott kérdéssel. De
a legtöbbször csak annyit akartam tudni, hogy: Miért?
Hallottam róla a többi barátomtól és tudtam nem is kérdez utánnam.
Egy ideig fájt, de utánna már megszoktam, hogy nincs. Őt tartottam az egyik legjobb barátomnak...Bár csak kettő volt nekem. Ma már, egy van.
..Annyi közös emlék után, annyi kinem mondott kérdés után, most írtam
neki. Nem sokat, csak annyit, hogy tudja, mi tett, és hogy én megtudjam,
miért.
Túl késő! Miért nem kerestél?
Már nem mondok semmit. Nem érdekel.
Úgy terveztem ők lesznek a koszorús lányok az esküvőmön, de Erika
magában fog állni. Sajnálom, hogy ne sajnálnám... De a harag, amit akkor
keltett, mikor lelépett elnyomja a szeretetet. Azt mondják, a harag
rossz tanácsadó, de ennél jobbat én most nem tudok...Nem fogok
megbocsátani, márcsak azért sem, mert ennyi idő után, már összeforrt a
seb, amit hagyott maga után, és nem hiszem, hogy van még hely még egy
kráternek.
Kedves barátom, azt tanácsolom hát neked, így utólsó szó jogán, találd
meg azt, amire szükséged van, és légy nagyon boldog, soha ne engedd
el! Tanuld meg megbecsülni amid van! Kívánok egy barátot, akivel
ehetsz hagymát este az ágyban, s aki majd ott lesz, mikor már
mindenki elfordult. Aki nem kötelet dob, ha lezuhansz , hanem aki le
leugrik, csak azért , hogy téged elkaphasson...
Ez az én búcsúm...te furcsa idegen... te eltűnt barát...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.