Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.21. 18:39
Szép estét kívánok Mindenkinek szeretettel! Heart

2019.07.21. 16:57
Szép napokat kedves Holnaposok. Smile Heart

2019.07.21. 11:35
Töröltem Rita.

2019.07.21. 08:33
Kedves Józsi! Kérlek töröld a Levél családomnak történetemet, légy szíves! Köszönöm szépen Rita Smile

2019.07.21. 06:26
Jó reggelt, szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Smile Coffee cup Rose

2019.07.21. 01:15
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.20. 23:24
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.07.20. 16:24
Kellemes délutáni pihenést kívánok ! Heart

2019.07.20. 12:55
Szép napot és Jó hétvégét mindenkinek! Smile Coffee cup

2019.07.20. 10:10
Mindenkinek kellemes hét végét kívánok! Smile Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Tasnádi Rita: Zuhanásról álmodom
Egy úton vagyok,mellettem egy másik út,azon sokan,mindenki azon halad. Néha félve oda nézek,aztán szégyenkezve megint a földet nézem. Amikor többen lesznek,hangosak,megindul a lelkem,vágyakozva fordulok oda,szótlanul könyörgök. Hangjukat nem hallom,tenyerüket arcuk elé teszik,nyújtogatva karjukat,a sok csupasz kar hullámzik,mosolygok miatta. Tovább megyek,vonszolom magam,már nem látnak,akkor nézek oda megint,megértően elnézem. Az utamon haladok,amikor észre veszem,a sáv szélén a mélység van,csak le kell térnem az útról. Ezután jobban érzem magam,egy lépés,és nem kell többet néznem az utakat,a másik úton a tömeget. Aztán látom,az utam görönggyel,kátyúkkal van tele,szögek,tüskék mindenhol. Gyakran nem figyelem,s elesek benne,rázuhanok,és beleállnak a húsomba,fájdalmas,folyik a vérem.
A melegség jó. Felállok,megtámaszkodva a kiálló tüskében,beleszúr a kezembe,de újra állok. Előre nézek,az út nagyon hosszú,egyenes,keskenyedik. Az út végén rémisztő végtelen a sötétség. Azután a mellettem lévő tömeg útja elágazik,már csak én vagyok,itt megállok. Utána nézek a tömegnek,eltűntek. Innen nem tudok mozdulni,egy idő után eltűnik az utam,rájövök,csak akkor van út,ha megyek. Itt állok sokáig,vajon legyen út? Ha megyek,jobb lesz? Mi az a jó? A semmiben álljak némán,vagy ugyanitt menjek-e? Kérdezzek meg valakit? Nézem,hátha látom még a többieket,de csak homályos csomók vannak,azok is messze. Ekkor a földet vizsgálom,mi van alattam,van-e út a tömeg felé. De hiszen az utat én hozom létre.
Merengek,...vajon én vagyok az egészben csupán,megteremtve a tömeget,utakat,vagy ők hoznak létre engem? A semmi van itt,gondolat vagyok.
Emlékezem a meztelen karok ütemére.
Hanggá dobban mellkasomban.
Elindulok,elérem őket,nyújtom a kezem,de már nem látnak. Sokáig így megyek nézve őket,amikor meglátom a mélységet. Nem tudom levenni a szemem róla,felé fordulok,húz lefelé. Lassan közelebb,hűvös szél simítja szemhélyamat,a pihenés jó. Fáradt vagyok.
Zuhanni akarok. A szakadék és én vagyok,melyiket válasszam?
Alszom. Zuhanásról álmodom.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.