Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.17. 00:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.16. 17:30
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Tasnádi Rita: Három hónapom Mary-vel
Tavaly szeptembertől egyre romlott a hangulatom,novemberben megírtam Mary-nek,hogy elfáradtam,feladom. Meghívott magához,meghallgatott. Kisfia,a tíz éves Ben olyan édes volt,hogy már akkor megszerettem. Szólt anyjának,s úgy felkaptam a fejem,mintha én lennék az,nagyon meglepődtem...Mary felajánlotta,hogy autogén tréning órákat ad,cserébe legyek a bébiszittere. Örömmel elfogadtam,Ben-t rám bízta,fantasztikusan jó érzés volt vele tölteni az időmet. Vittem suliba,cukrászdába,misére,a pszichológusához,színházba,uszodába,éjjel vele aludtam,főztem neki. Aztán sziveszterkor együtt buliztunk Mary-vel,bár én rossz kedvű,gyenge,sovány,fáradt voltam,és fél éve rosszul aludtam. Belejöttem a munkába,szívből megszerettem Ben-t,és Mary-t is. Azonban nem volt minden ilyen szép. Feltűnt a lakásban a kosz,s hogy komolyan büdös van,nem csak macska szag. Időnként felbukkant egy-egy csótány. Nem gond,hiszen nem laktam ott (még). Minden nap,miután Ben csupasz lábbal,papucs nélkül lerohant,s beengedett,belépve a lakásba,iszonyú szag,rendetlenség fogadott. A padló teljesen befedve koszos bugyikkal,büdös zoknikkal,sálakkal,a papucsok,csizmák,cipők szinte akarattal úgy voltak elhajigálva,hogy egy pár sosem volt egy helyiségben együtt. A cica széklet szagát már az utcán éreztem,a lakásban minden reggel elsőként ezt takarítottam el,Mirkó és Cecil legnagyobb örömére. Három napig,a kisebb mosdóba belnyiva érthetetlen módon három téli kabát borította be a kagylót,ejnye,Mary,ez már túlzás,mondtam halkan,mosolyogva. Naponta pakoltam ezt akupit,sietve,halkan,hiszen Ben szunyókált még egy keveset,mielőtt suliba vittem. Két hét telt el így,suli után szaladgáltunk a gyerekkel mindenhová. Majd egy kora délután,mosogatás közben hirtelen,akaratlanul belém hasított egy gondolat: "Én itt rabszolga vagyok." Meglepődtem,de nem gondoltam tovább,folytattam rendesen,hiszen szeretem őket. Az autogén tréning tetszett,jó volt Mary-vel lenni. Az emberek kedvesen mosolyogtak ránk,mikor Ben-nel beszélgettünk,tanítgattam,neveltem,magyaráztam neki mindenfélét,aranyosan figyelt rám,boldog,nyílt szemekkel nézett. Majd a 6-os villamoson észrevétlenül hozzám simult,nem szóltam,de éreztem,Ben elfogadott. Hamar csökkentek autisztikus tünetei,beszédes lett,megnyílt,kimutatta örömét,s ha idegesítette valami. Suliban,s a pszichológusnő is közölte velem,hogy az én hatásomra. Ben kis élete,mikor hozzájuk kerültem,már évek óta szomorú,tragikus irányt vett,több suliból eltanácsolták,rosszul tanult,nem fürdött,tisztát nem húzott,gyűrött,piszkos ruhában,kócosan és szomorúan állt egyedül a világban. Mary csak dolgozott,a fiú gond volt,nem tudott mit kezdeni vele,idegesítette.Hamarosan Ben korrepetálását is rám bízta. Ez tudat alatt már nem tetszett,nem voltam kész rá,de nem mertem gondolkodni ezen. Gyomorgörcseim lettek,nem tudtam enni,egy-két órákat aludtam,de Ben volt a fontos,s az együtt töltött idő. Ben ellenállt,nem akart tanulni még velem sem,Mary javasolta,hogy költözzem oda,kaptam egy szobát,szekrényt a nappaliban. Ekkor már többször vissza térő gondolatként kísért,hogy Mary rabszolgája vagyok. Felőlem sosem érdeklődött,nem szólt hozzám,némán kerülgetett a lakásban,s ha valami nem tetszett rajtam,a konyhában káromkodott. Egy este megállítottam az előszobában,elkezdtem a gondjaimról mesélni,kikerült,majd besietett a konyhába,annyi mondva, "Nem baj,nekem csak Ben tanulmányi eredménye fontos,készítsd fel a gimnáziumra,oda fogom íratni." Ekkor gondoltam tudatosan először arra,nem tetszik ez,kissé dühös lettem. Szombat hajnalban Mary távozott,8-kor készen várt a kupi,délután kettőig megállás nélkül takarítottam,bútort tologattam,mostam,ablakot pucoltam,főztem,óránként Ben-t megkérdeztem,éhes-e,inna-e valamit,akar-e beszélgetni. Gépezett,háborúzott,fejhallgatóval végig egy helyben. Mary negyed háromkor érkezett,kérdése: "Ben tanult?" Nem,mondtam. A derekam szörnyen fájt,elfáradtam,a korrepetálás nem jutott eszembe,s szombat lévén szabadon hagytam a gyereket,van elég baja azon kívűl is. Mary mérgesen nézett,azt hittem,kipukkan,de elfordult,s vissza fojtotta. Odakiáltott Ben-nek, "Azonnal gyere,tanulni fogunk!" Ben bicajozni akart. Lett egy nagy cirkusz,Mary vadállatként,dühös arccal trappogott konyhába be,szobaról szobára,a gyerek,mint aki fél,hogy felfalják,bezárkózott a hálóba,a komódot még az ajtó elé tolta. Mary nem szólt,teste felvette a gyilkos kinézetét,az előszobából figyeltem,mi lesz. A gyerek fél óra múlva átrohant a spejzba,oda zárkózott be. Itt közbe léptem. Szólítgattam: "Gyere ki picikém,csak azt kérem,igyál egy kis kakaót,már melegszik,van hozzá kifli,gyere ki,légy szíves,semmi mást nem kérek!!!" Anyja rámszólt,hogy majd ő. Hangjára Ben előbújt,berohant a nappaliba,s elkezdte dobálni a könyveket,a képeket sorban leszedte,elhajította,belerúgott az asztalba,a fotelt feldöntötte,majd a kisebb dísztárgyak jöttek. Mary némán,mereven nézte,s mikor Ben kimerült,beterelte a hálóba. Tanultak,leckét írtak,halkan,nyugodtan. Éreztem,hogy ez miattam történik,hibáztam,rosszul végzem a munkám,elkeseredtem. De csak arra gondoltam,hiszen egész délelőtt takarítottam. Meggyőződésem lett,hogy Mary kihasznál. Azt hittem,segíteni fog a gyógyulásban,a munkát ezért adta,de végig levegőnek nézett. Két óra telt el,mikor kimentek a konyhába. Ettek. Benyitottam,próbáltam kedvesen közeledni,Mary húsba vágó megjegyzéseket indított felém,célzott a mihasznaságomra,lekezelt,éreztette,hogy tulajdonképp fölöslegesen vagyok itt. Bűntudatom lett. A szobámban feküdtem,a depresszióm elmélyült,rossz állapotban telt el pár nap,Mary mellőzött,mást bízott meg helyettem. Kértem,beszéljük meg. A terápiás órát lemondta,elment magának ruhákat vásárolni,majd hazajött. Ridegebb lett,mint volt,csak akkor járkált,ha a szobámban voltam. Az ágyban feküdve figyeltem a zajokat,nem tudtam,mi történik,hol vannak,Mary nem köszönt,hallotta a sírásomat,de nem érdekelte. Aztán erőt vettem magamon,felkeltem,benyitottam a konyhába,és mondtam neki: " Azt hittem,segíteni fogsz,nem erről volt szó,levegőnek nézel,miközben kiteszem érted a lelkem!" Nem szólt,vissza mentem sírni a szobámba. Hétfőn délután rámbízta Ben-t,tanulgattunk,amikor felhívott Mary. Belesírtam a telefonba,s ekkor indult csak a borzalom,ami után Mary nálam hitelét vesztette,bizalmam elveszett,de türelmes,kedves maradtam. Azt mondta,higgadt,kegyetlen hangon: "Te egyáltalán nem vagy fontos,csak a fiam,ha nem leszel magadtól jobban,akkor veszélyes leszel a fiamra,és elmehetsz!" Ezt hallva eldöntöttem,itt a vége,haza megyek,anyámat odahívtam,össze pakoltuk a holmijaimat,elvittem a monitort,amit neki adtam ajándékba,a porszívót,s a többit. Nem tartom szépnek utólag,de dühömben helyesnek gondoltam. Mary-t értesítettem,jöjjön haza,mert elmentem,s a gyerek ne legyen egyedül. Otthon feküdtem,Mary által felírt gyógyszerektől dermedt,félholt állapotban,napokig alvás nélkül,de gondolkodni nem tudtam,csak sírni,fel sem keltem,nem ettem. Pár nap után felhívtam,de nem vette fel. Este oda mentem,békülni,megbeszélni,nem voltak otthon. A lépcsőre ültem,a korlátra dőltem,rosszul voltam,9-kor jöttek haza. Már nem mertem megszólalni,Mary úgy tett,mintha nem venne észre,bementek. Egy óra múlva kopogtattam,hogy adjon vizet,és hadd pisiljek. A kapun kimenni nem tudtam,kulccsal zárják. Máshoz nem csöngettem. Majd SMS-t írtam,hogy fázom,éhes vagyok. Tél volt,gerinc bajom,ízületi gyulladásom van,egész testem fájt,fáztam,remegtem,de a becsapottság,magány fájt a legjobban. Ekkor a leveles láda nyíláson benyomkodtam a rózsafűzért,amit magammal hordok. Utána csendben feküdtem,próbáltam aludni. Hajnalban már a szomjúságtól voltam rosszul,de 4-kor ajtót nyitott,bementem a volt szobámba,reszketve feküdtem egy órát,de megkönnyebbültem. Ötkor benyitott,hogy menjek le tejért,kifliért. Alig tudtam össze szedni magam,szó nélkül lementem,a lábamat nem éreztem,mintha repültem volna,a gravitáció nem létezett többé. Reggel haza mentem. Szóba nem került,hogy megbeszéljük a dolgokat,nem is szólt hozzám. Otthon feküdtem,a depitől szinte halottan,majd magamhoz tértem. Megfürödtem,elkezdtem enni,de főleg gondolkodni. Hiányoztak,szerettem őket. A három hónapot végig vettem,elemeztem,okoskodtam,rájöttem,aztán sírtam,majd egyre bölcsebb lettem,hogy ismét zokoghassak. Ezután mindentől elsírtam magam,egy szép zene,szín,megható film,egész lelkem fájt. Mary nem telefonált. Egy hét után felhívtam,közöltem,hogy nem tudok a jövőben Ben-re vigyázni,mert nem érzem a lábaimat,menni is nehéz,s az autogén tréninget ezennel félbe hagyom. Hamar letette. Itthon takarítgattam,főztem,kezdtem kiheverni a három hónapot,önmagam lettem újra. Már nem haragudtam Mary-re,a kedvem is jobb lett,kiújult a szeretet irántuk,vágyakozni kezdtem oda. E-mailt írtam Mary-nek,hogy amit korábban megígértem,ha gondolja most megveszem,csak mondjon időpontot,adja oda rá a pénzt. Benne volt,boldogan rohantam,a kapuban adott a varrógép pedálra 6000 Ft.-ot,majd megkérdeztem,mikor alkalmas jönnöm. Kis mosollyal fél hetet mondott. Görcsbe rándultam,hogy a dolognak nincs vége. Négy órát mászkáltam a városban a pedállal. Este a kapujától egy méterre látom,ő az,jön ki a kapun,kulcsra zárja,megfordul. Nézek rá,ő meg rám,majd szó nélkül ott hagy,megy az utcán,s csak nézem,a házuk melletti bolt kirakatához állok,mintha csak nézegetnék,úgy teszek,mintha minden rendben volna,majd percek múlva mégis felhívom. Azt mondja,elfelejtette,hogy arctornára megy. "Értem."-mondtam halkan. A pedállal a kezemben,gondoltam felcsengetek Nen-nek,és itt hagyom. Ben semmit nem értett,telefonált Mary-nek,majd oda tartotta a kaputelefonhoz,Mary hangját nem hallottam,a fiú közvetítette: "Holnap tízre várlak,és ne haragudj." Lesúlytva ballagtam haza. Másnap tízkor csengettem,nem jött válasz,felhívtam,Ben engedett be,pedált átadtam,Mary lábat áztatott,majd szótlanul megtörölte,kiment. Egy darabig ott ültem,szóltam a kisfiúnak,engedjen ki. Itthon volt mit átgondolnom,azóta két hónap telt el. Nem beszél velem,lezárta a kapcsolatunkat. Megtudtam,hogy folyamatban van Ben védelembe vétele,esetleg elveszik anyjától,a suli,s a szomszédai bejelentették a gyermekvédelmen Mary dolgait. Aggódom Benért,Mary-t mostmár sajnálom,fáj,hogy nem tudok segíteni,mert kizárt az életéből. Mosolygok,s arra gondolok,hogy nem haragszom,kész vagyok újra segíteni,ha kellenék...
4962
Tasnadirita - 2018. december 28. 07:44:40

igen, nagyon nehéz a sorsa

5811
Boba - 2018. december 27. 23:10:14

Sajnálom, a fiút. Jó, hogy leírtad

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.