Farkas Viola: Hiányos emlék-szilánkok

15 éves a Templomunk

2015. július 5-e van, 35 fokos kánikulában, a templom kellemes hűvösében veszünk részt az ünnepi isten-tiszteleten, melyen a 83 éves Szombathy Gyula lelkipásztor is részt vesz és köszöntőt mond a gyülekezetnek. 15 év! Milyen gyorsan elment ez az idő, mint ahogy elmúlt az ifjúság is, a kezdet ott Ligeten, amire még emlékszem.
Visszamegyek az időben, több mint 70 évet,
Fiatallá élesítem mostani elmémet.
Itt hagyom az öregséget, csak pár pillanatra,
Üde virágbimbó leszek ébredő tavaszba.

Már akkor is itt laktunk Keresztúron, 1940 óta, a mostani Tesco közelében áll a családi házunk a Pesti út elején. Előtte a Tisza-parti Révaranyos, ma, Aranyosapátiból költöztünk ide.
Templomba Rákosligetre jártunk gyalog minden vasárnap délelőtt, húgommal együtt előbb nagymamánk kíséretében, később pedig mi ketten kézen fogva. Én 8-10 éves voltam, húgom 6 és fél évvel kevesebb. Ritkán anyánk is velünk jött, ha munkája engedte, félárvák voltunk, apánk meghalt a háborúban.
Kisgyerek koromban még Kántás nagytiszteletű úr volt Ligeten, én nála konfirmáltam. Ő eljárt a keresztúri iskolába is hittant tanítani, csak egy párunknak, mert kevesen voltunk reformátusok.
Anyámnál a kertes ház udvarán havi rendszerességgel volt házi-istentisztelet. Nagyrészt evangélikus hívek gyűltek össze, - az ő kis szatócs üzletének a vevői – örömmel jöttek, szerették a prédikációt, el is nevezték a nagytiszteletű urat „aranyszájú pap”-nak. Utána finom ebéd következett, az én dolgom a limonádé-készítés volt.
Emlékszem karácsonykor a Betlehemi színdarabra a templomban, húgommal együtt angyalok voltunk. Ó, micsoda öröm volt nekünk ez a szereplés, szép nagy angyalszárnyakat is készített anyánk, így vonultunk ketten végig, gyalog a templomba. A következő fellépésünk már igazi
színpadon volt.
Szegények voltunk tele problémával, a kis üzlet rövid próbálkozás volt, forgótőke hiányában vége lett. Belekapaszkodtunk a szép, régi templomi énekekbe: „Az áldott orvos közeleg, a drága főpap Jézus”. Ma is sajnálom, hogy ezeket már nem énekeljük.
Segítségre szorultunk. Valamilyen csomagból kaptunk nekünk való két fehér grenadin rutát, apró piros pöttyökkel, mintha tündéreknek készítették volna. Első utunk a templomba vezetett.
Elfoglaltuk baloldalon a két szélső helyet és hamarosan észrevettük, hogy odaragadtunk a padhoz. Nem sokkal előtte lakkozták a padokat, teljesen száraz volt, de a kis piros pettyek a ruhánkról mégis odaragadtak. A nevetéstől majd megfulladtunk. Hogy vészeltük át a hosszú istentiszteletet? Már nem tudom, de az emléke örökre megmaradt.
Nevetés? Nem sok okunk volt rá, mégis élenjárók voltunk benne, ezt csak tetézte, hogy ketten voltunk. A humor az óta is átsegít sok nehéz helyzeten, de az a legjobb, ha magamat kinevetem!
Kántás tiszteletes úr megnősült, elvette a rákoscsabai tiszteletes úr lányát és elköltöztek.
Új pap érkezett Rákosligetre, a jó vágású, jó humorú és jól prédikáló Szombathy Gyula személyében. Azonnal megszerette a gyülekezet.
Ekkor már ritkábban jártunk templomba, elfoglaltak a művészi tanulmányaink és én 15 évesen mellette gyárban is dolgoztam. Amikor tudtunk, egy-egy énekbe kapaszkodtunk:
Vezess Jézusunk, s véled indulunk. Közdelemre hív az élet, Hadd, kövessünk benne téged: Fogjad a kezünk, míg megérkezünk.
Tisztán emlékszem egy temetői jelenetre, amikor anyánk sírszentelést rendezett, - ott nyugodott apánk és nagymamánk – Szombathy tiszteletes úr kimagaslott a szomorú, átszellemült, fejkendős asszonyok közül, mi meg a húgommal a menet végén komolyságot tettetve, erősen küzdve a nevetés visszatartásával. Nekünk ez humorosnak tűnt- nyilván a fiatalság értetlensége miatt – elbujtunk, nehogy véletlenül a tiszteletes úr szent beszédét megzavarjuk a rá figyelésünkkel.
Életem során, amikor tudtam és itthon voltam, részt vettem a közös kirándulásokon, még Izraelben is voltam Tiszteletes úr vezetésével. Később pedig a cserkészekkel Romániában voltam.
Egyre többször szóba került a templomépítés Rákoskeresztúron. /Én még emlékszem kiskoromból a régi református templomra, amikor lebontották: A Cinkotai út elején, az iskola előtt állt/.
Éveken át az Evangélikus templomban voltak az istentiszteletek.
Én is szerettem volna hozzájárulni az új templomhoz azzal, hogy kis tuja-magokat keltettem ki, majd átvittem és elültettem a ligeti templomkertben, hadd növekedjenek. Amikor már állt az új templom az Ujlakutcában, akkor Ligetről áthoztam a kis fácskákat és itt elültettem sorban a jobb oldalon, időnként még meg is locsoltam, hogy éljenek.

Az új templom elkészült: köszönet és hála a Mindenhatónak, Szombathy Gyula lelkipásztornak és építő csapatának, valamint az összes adakozónak.
Beköltözött a fiatalság rengeteg új taggal és Szabó Lajos fiatal pappal. Nyüzsgő élet, örömteli összejövetelek, szeretet-vendégségek. Ilyen alkalmakkal még én is felléptem tánccal, nem egy esetben. Nyári szünetekben pedig Csordásné Klárikához csatlakozva, táncórákat tartottunk a gyerekeknek és ifjaknak, akik ott voltak.
Újabb változás: Megérkezett Sóskuti Zoltán nagytiszteletű úr és családja. Kedves, közvetlen természetével hamar belopta magát a gyülekezet szívébe és életébe.
Innen már mindenki tapasztalja a szeretetteljes munkálkodást, példamutatást és összetartást.

Korosztályok jönnek, mennek, évszámaink is elmentek,
Mégis öröm, hogy megértük, mai napot ünnepeltük.
Véget ért az emlékezés, tovább lépni kissé nehéz,
Lassan elhagy minden erőnk, de velünk van Jó Teremtőnk.

Rákoskeresztúr, 2015. július 6.

277
farkas viola - 2015. szeptember 03. 03:58:36

KÖSZÖNÖM SZÉPEN KEDVES JEGA!
Örülök, hogy nálam jártál és talán tetszett is a visszaemlékezésem.
Szeretettel gondolok Rád: Viola Rose

1423
Jega - 2015. augusztus 24. 23:55:21

Hát igen Viola, most arról írtál, ami hiányzik a mai világból, az erkölcsi tartás, hogy bármilyen nehéz az élet, mert annak idején nem volt könnyű megélni a mindennapokat sem, de a hit, mely erkölcsi útmutatást nyújtott, megsegítette az embereket. Magam nem vagyok Istenhívő, bár sejtem, hogy van valami teremtő, akinek köszönhetjük a létünket, az egész univerzumot, de vallást rendkívül fontosnak tartom, mert a kultúránk része, mert erkölcsi útmutatást nyújt az embereknek. Ma elszabadult a világ, megváltoztak az értékek, nem tudom hova fog mindez majd vezetni.

277
farkas viola - 2015. július 11. 19:22:13

Kedves Veronika!
Köszönöm kedves szavaidat, örülök Neked. Igen, azt már rég tudom, hogy Te is református vagy.
Megkérhetnélek valamire? Az első éneknek csak az első sorára emlékszem, a másodikra csak szavakra pontatlanul. - Az áldott orvos közeleg stb"... - Leírnád nekem?
Előre is köszönöm.
Szeretettel: Viola RoseRoseRose

277
farkas viola - 2015. július 08. 14:30:11

KÖSZÖNÖM KEDVES ETEL!
Örülök, hogy itt vagy. Nem is reméltem, hogy valakit ez érdekel.
Egyre többet tekintek visszafelé, most írni készülök az Ősökről is.
Szeretettel gondolok Rád: Viola RoseHeartRose

3313
paltetel - 2015. július 08. 07:33:21

Ó, drága Viola!

Csodálatosan szép visszatekintő történeted meghódított.Heart
A hívők összefogása csodálatos dolgokat érhetnek el. Tetszett, ahogyan belefűzted történetedbe a pirospettyeket a ruhácskákról.
örömmel olvasom, hogy a fiatalok elfoglalták helyeiket, és örömmel tevékenykednek. Te is persze, nem maradhatsz ki, hiszen szív-lélek vagy!
Gratulálok szép iránymutató írásodhoz.RoseRoseRose
Szeretettel,
Etel

277
farkas viola - 2015. július 08. 05:50:37

Kedves Erzsike!
Köszönöm szépen, hogy időt szántál rám, nagyon örülök kedves szavaidnak.
Külön köszönöm értő szavaidat és gratulációdat. Jó dolog, hogy itt ismerkedhetünk is, ezért hálásak lehetünk Józsi főszerkesztőnknek.
A legjobbakat kívánom Neked jó egészséggel együtt: Viola RoseHeartRose

4622
Simon Erzsi - 2015. július 07. 20:58:53

Kedves Viola! Nagy szeretettel olvastam olvastam, csodálatos életed emlékeit.
Azt hiszem, mindenki számára példaértékű lehet, az életed. A szorgalom,kitartás,
küzdelem a nehézségek leküzdésében, és a megérdemelt szakmai sikerekhez nagy tisztelettel gratulálok. Nagyon örülök, hogy személyesen is találkoztunk.
kívánok nagyon szép napokat és további szép gondolatokat, és jó egészséget.
Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.