Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Szeretlek?
A lépcső,ahogy ott feküdt,hidegen nyomta oldalát. Este kilenc,fejét vállára hajtotta,bal kezében a mobilja. "Hol vannak?" Háborgó lelkét érezte,gondolkodni nem volt ereje. Végtelennek tűnő fél óra,a várt kisfiú anyjával biciklikkel küszködve a sötét folyosón megálltak mellette. A kulcs most is hangos kattogások után engedte be az izzadt,lihegő tulajdonost. Ő meg becsukta szemeit,félt megszólalni,ugyan,mit mondott volna? Három hónappal ezelőtt ismerte meg őket,a szőke nő,és a kicsi,sovány fiú jelentette az életet,lemondott életéről,ők voltak reményei. "Nem vettek észre. Nem is szóltak hozzám." Sírt. Sálát levette,a lépcsőre terítette,lefeküdt. Megnyugodni nem tudott,a remény nem hagyta. Nehézkesen felállt,becsengetett,rájött,nem szól. Kopogtatott,az üveg ablakon át sötét,mozdulatlan volt minden. Izzadt tenyerében szorongatta mobilját, SMS-t írt: "Kérlek,adj ki egy plédet,pohár vizet!" Néma csönd. Ismét a hideg kőre dőlt,fájdalomtól torzult arccal. Érezte bal lábfejében a zsibbadást,mintha ezer hangya marná húsát. Gerince mereven görcsben,csípőjében égető szorítás. "Három hónapig szolgáltam őket! Térdelve pucoltam a szőnyeget,s a nehéz szekrényt elhúztam. Nagyon fáj,én szeretem őket." Egy kicsit e pillanatban meghalt... SMS-t írt: "Fázom,pisilnem kell,szomjas vagyok,engedj be!" A szőke haragudott. Hajnalig aléltan terült el,akkor már nagyon lehűlt a téli levegő. Négykor erős kattogás,beengedték. Régi ágyában reszketett,remélte,hogy alhat. "Tudsz hozni kiflit,tejet Bennek?" A szőkének más szava nem volt. Ő az erős gyógyszerektől lassultan,negyed órát készülődött,a jéghidegben erőtlen testtel a boltig eljutott,s vitte a fiú reggelijét. Ismét bezuhant az ágyába,nyöszörgött,sírt,talán aludt keveset. Délelőtt kilenckor haza indult. Elviselte a villamos közönség gúnyos rosszallását a szőke lakásának bűze rátapadt bőrére,kabátjára. Félt,hogy bogár mászhatott holmija közé,s többé nem akarta,hogy őt bűntessék olyan szag miatt,amiről nem tehet. "Nem jövök ide többet." Jól tette. Nem a nőben,s a kisfiúban keresi boldogságát. Saját világára talált,nem érti,ebbe hogyan fért e két idegen? Szerette őket.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.