Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.19. 14:53
Kedves Mama! Sajnálom, hogy nem tehetek eleget kedves kérésednek, de a Berkenyeágon kismadár kötetek összes példánya elfogyott. Írtam Neked privát... Bővebben

2019.07.19. 14:49
Szépséges napot mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 1
LenaMagdolna
Balázsi Pál Etel: Őrangyal - Első történet (2015. augusztus)
Gyermek voltam. Szüleim válása után álmaimban, szörnyekkel viaskodtam, pedig édesanyám mindig arról mesélt, hogy vannak olyan angyalok, akik vigyáznak ránk, és ezért ne féljek. Mégis féltem. Féltem minden férfitől. Féltem nagybátyámtól, aki a katonaság után nálunk lakott, az udvarunkban lakó Félixtől, és féltem attól az embertől, aki havonta látogatott hozzánk, apám betegsége miatt, ő orvos volt. Féltem a sötét viharos éjszakákon hajlongó fák között süvöltő széltől, a baglyok huhogásától.
Aztán a barátnőm is álmodott a sátánról. Elmesélte, és ő is félni kezdett.
Róza mama - mindenki mamája - beszélt az égő, fekete gonosz szellemekről, melyek sikoltva, hörögve, forró tűzben vesznek el valahol a föld mélyében.
Ilyennek képzeltem én is a poklot.
Cseperedtem. Abban az időben, telente többször jártak egymáshoz a barátok, rokonok, főképpen disznótoros vacsorákra, családi ünnepekre.
Disznótoros vacsorán voltunk. Az ital jócskán fogyott, mindenki mondta a magáét, amikor apám öccse a fülembe súgta - Kicsit később gyere utánam. Kérdőn néztem rá, majd később a kíváncsiságtól hajtva, kimentem az udvarra. Hideg decemberi este volt. A csillagok ragyogtak, leheletem arcomra csapódott, megborzongtam.
- Psszt! - intett a ház sarkánál. Gyere! Tétovázva mentem utána. A pince lappancsa felemelve, oda hívott. Vajon mit akar mutatni?
A lépcsőkhöz érve durvám elkapta a derekam és próbált szájon csókolni. Zihált, kezemet nadrágja sliccére szorította, remegett, harapott. Küszködtem vele, Fejemet hátra szorítottam, próbáltam rúgni, de szorítása nem engedett. Elveszettnek éreztem magam. Torkom elszorult, hang nem jött ki a számon.
A pincéből egy erős zaj, (mintha egy üveg törött volna szét) kijózanította. Ott hagyott.
Megtépázva, megalázva álltam a félhomályban, arcom égett a szégyentől, s remegtem a történtektől.
A pincéből méltóságteljesen kijött egy csodálatosan szép miákoló kandúrmacska, és hozzám dörgölőzött.

2135
mami - 2015. augusztus 17. 07:55:10

Kedves Tollforgató!

Nagyon jó történet, jó csattanóval. Tetszett.

/mami/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.