a. andrea: A mama csak jót akar
- István! Kérlek ülj le kicsit mellém. Beszélni szeretnék veled! Peti ma úgy jött haza a mamától, hogy nagyon fájt a hasa. Hányt is. Szerencsére megkönnyebbült, már jól van. Fél órája a szomszédban van és Zolikával játszik. Tudod miért fájt a hasa? A mama megetette két egész tábla csokoládéval! Kettővel, István! Pedig jól tudja, hogy Petinek egy fél tábla is sok!! Mikor megkérdeztem Petit, hogy ez hogy történhetett, azt válaszolta, hogy nem ő kérte a csokit, hanem a mama kínálgatta. Sőt, amikor elmondta a mamának, hogy neki nem szabad ennyi csokit enni, a mama azt válaszolta, hogy - Ugyan már, itt nálam mindent szabad! Maradjon ez a mi kis titkunk! - és cinkosan rákacsintott! István! Kérlek beszélj a mamával, hogy ezt ne csinálja! Én már megtettem többször, megkértem rá, hogy ne etesse csokoládéval Petit, de úgy tűnik, ha én mondom, nem elég.
- Ugyan már Ágikám! Ne fújjuk fel annyira ezt a dolgot! Peti szerencsére jól van. A mama meg csak jót akart!
- Jót akart István? A mama mindig jót akar? Mint amikor Peti születésekor hazaérkeztünk a kórházból? Mikor meglátogatott minket a szülészeten, elmondtam neki, hogy mennyire várom azt a pillanatot, amikor hazavisszük a babát! Te, én és a gyermekünk átlépjük majd a lakásunk küszöbét, belépünk az új, közös életbe. Úgy álmodoztam arról a percről! Arra vágytam, hogy az a pillanat, a maga meghittségével, csendjével és békéjével felejthetetlen legyen! Azt szerettem volna, hogy az első közösen otthon töltött napon csendben figyeljünk egymásra, szokjuk az új helyzetet. Kértem, hogy azon a napon se ő se más ne látogasson meg minket. Erre mi történt? Nyitunk be az ajtón, és a lakás tele van emberekkel!! Ott volt az egész rokonság!! Mindenhol ember volt és zaj és rendetlenség! Még leülni sem tudtam, lepakolni sem, a szoptatásról nem is beszélve. Fáradt voltam a harminchat óra vajúdás után és annyira csalódott és dühös! Tönkretette a pillanatomat! Azt hittem belehalok abba a délutánba István! És mikor a mamától megkérdeztem, hogy miért rendezett meglepetés bulit a hazaérkezésünkre, miután megkértem rá, hogy hadd legyen az a nap csak a miénk, ő azt felelte, hogy előttünk az élet, ezután folyton együtt leszünk majd mi hárman, de a kórházból az újszülöttel csak egyszer érkezik haza az ember!
És mikor Peti két éves lett, és az első közös nyaralásunkra készültünk? Mennyit keresgéltem, hogy olyan helyet találjak ami minden szempontból megfelelne nekünk! Milyen sok időt töltöttem a szervezéssel! Annyira vártam, hogy kimozduljunk, hiszen én olyan régóta be voltam zárva a lakásba a kicsivel. Minden napom egyforma volt, és annyira, de annyira vágytam egy kis változatosságra. A nyaralásunk megtervezése szárnyakat adott! Sikerült lefogynom, új ruhákat vettem. Készültem rá! Programokat néztem és szerveztem magunknak, és minden este mosolyogva aludtam el, mert tudtam, hogy arról álmodom majd ahogy sétálunk hármasban a hangulatos utcákon, fagyizunk és sokat nevetünk. Aztán egy héttel az indulás előtt azzal jöttél haza, hogy te és a mama megbeszéltétek, hogy milyen jó lenne, ha ő is velünk tartana. Vigyáz majd Petire, mi meg kettesben tölthetünk egy kis időt. Nem tudtalak lebeszélni róla István! Emlékszel? Életem legborzalmasabb nyaralása lett!! A mama végig beteg volt! Először az autóútat nem bírta, hányingere volt, és folyton meg kellett állni. Hol elől, hol meg hátul akart ülni. Mikor végre odaértünk, kiderült, hogy otthon felejtette az összes gyógyszerét, és neked orvost kellett keresni, aki felírja a gyógyszereket, majd gyógyszertárat, ahol kiválthattátok őket. Majd a nagy hőségtől érezte furcsán magát. A lesötétített szobában üldögélt, még az ebédjét is fell kellett neki vinni. Aztán a hotel konyhájára panaszkodott, azt mondta elrontotta a gyomrát, és fáj az epéje, mert hiába, ő csak a saját főztjét tudja megenni. Megint orvoshoz kellett vinni... És emlékszel? Az orvos nem is értette, hogy mi lehet a panaszok hátterében, mert a vizsgálatok semmit sem mutattak! Neked ki kellett aztán találni, hogy hova mehettek a mamával enni, nehogy megint rosszul legyen! István! Az egész nyaralás a mamáról szólt!
És amikor végre elmehettünk hármasban nyaralni két évvel ezelőtt? Mire hazajöttünk, minden egyes szekrényt átnézett, átpakolt a lakásunkban. Két hétig keresgéltem utána a holminkat, és szerintem vannak olyan dolgok, amikről még most sem tudom hol vannak! És ami számomra a legfájdalmasabb, hogy nekilátott vasalni, és úgy kivasalta a gyönyörű, kézműves, olaszországban vásárolt gyűrt pamut blúzomat, hogy gyakorlatilag tönkretette... Mikor kérte a kulcsot, hogy virágokat locsolhasson amíg mi nyaralunk, megkértem rá, hogy semmi egyebet ne csináljon a lakásban! A nyaralás előtt mindent rendbe tettem. Tisztaság volt és rend! Az én rendem... A blúzomra is rákérdezett régebben. Hogy nem kéne azt kivasalni? Én meg elmondtam, hogy ez egy ilyen gyűrt anyag! És azt is, hogy mennyire szeretem, hogy olyan! Kivasalta István! Mikor megláttam mit tett elkezdtem zokogni. Nem mondtam semmit, csak sírtam. A mama meg vérig volt sértve, hogy milyen hálátlan vagyok, hiszen ő annyit dolgozott! Utána alig akart beszélni velem. Nekem kellett kiengesztelnem, bocsánatot kellett kérnem!
És amikor...
- Na ezt most már nem hallgatom tovább Ági! Nem értelek! Eddig sohasem beszéltél így a mamáról! Azt hittem szereted őt! Hogy lehetsz ilyen hálátlan? Nem látod, hogy a mama áldott jó ember! Mindent megtesz értünk és mindig mindenkinek csak jót akar!
5286
a_andrea - 2015. november 24. 19:04:13

Nagyon örülök, hogy meg tudtalak nevettetni Jegmadar. Smile

3757
jegmadar - 2015. november 23. 14:25:48

Jót nevettem, bár tudom, hogy vannak ilyen "mamák", akik megélik biztos sírhatnékjuk van, de Ők is tehetnek róla.

5286
a_andrea - 2015. szeptember 04. 19:07:02

Kedves Laca!

Köszönöm, hogy elolvastad!
Igazad van. Smile A mama mellett a mama fia is probléma... Ezek a családon belüli játszmák nagyon megterhelőek tudnak lenni... Sad

2951
Firm76 - 2015. szeptember 04. 17:46:45

Kedves Andrea!

Az elhangzottak mellett számomra a férj megnyilvánulása is elgondolkodtató. Ez a férfi csak táplálja a reménytelen helyzetű párja reménytelenségét. Ez sokkal bosszantóbb, mint maga a mama.
Remek írás. Gratulálok!

üdvözlettel, Laca

5286
a_andrea - 2015. szeptember 02. 07:34:58

Kedves Viola!

Nagyon köszönöm, hogy elolvastad. Smile és sajnálom, hogy felbosszantott.
Szerencsére "a mama" nem egy adott személy az életemből, és az eseménysorozat is fikció. Viszont volt honnan ihletet meríteni... sajnos... A "csak jót akartam" típusú emberek, akik sohasem figyelnek oda a másikra, csak csinálják azt ami szerintük a jó, és közben pokollá teszik a környezetük életét. Azért frusztráló a helyzet, mert hát ugye nem szabad rájuk haragudni... mert csupa jót csinálnak... Ha szembesítik őket a tetteikkel megsértődnek, sírnak, szenvednek, hogy ez a köszönet a sok jőért amit tettek...
Köszönöm még egyszer, hogy elolvastad, és hogy írtál!

277
farkas viola - 2015. szeptember 02. 03:14:34

Kedves Andrea!
Így hajnali 3-kor sikerült jól felbosszantani az írásoddal. Az ilyen "mama" nem jó mama, Isten őrizz az ilyentől, meg a rokonoktól is. Csak rá ne menjen a házasságotok!
Gratulálok írásodhoz, nagyon tetszett.
Szeretettel: Viola In Love

5286
a_andrea - 2015. augusztus 30. 18:32:11

Kedves Lambrozett!
Köszönöm, hogy elolvastad. Smile
Ugye, hogy a pokolba vezető út csupa jót akarással van kikövezve?
Nagyon köszönöm a kritikát is! Igazad van! Mindenképpen figyelni fogok az indulatokra a jövőben. Smile Kezdetlegesek az írásaim. A fejlődéshez a kritika nagy segítség. Smile

3392
lambrozett - 2015. augusztus 29. 23:25:25

Jajdejólmegírtad. Sad Smile Egyedül erre a rengeteg dupla és szimpla felkiáltójelre nincs szükség, szerintem. Néhány maradhat, de...nem kiabálhatta végig ezt az egészet a hölgy, az teljesen kizárt és értelmetlen/érthetetlen/indokolatlan nyelvtanilag. Ám abszolut igazat adok neki. Borsódzik a hátam, ha ezt a "csak jót akarok" közhelyet hallom. Örömmel olvastalak, majd kereslek még. Üdv. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.