Balázsi Pál Etel: Elmélkedés útjainkról
Világra jöttünkkor fájdalmasan határtalan térbe érkezünk a meleg, nyugodt biztonságos anyaméhből. Egy ismeretlen világba csöppenünk.
Vajon mit hozunk magunkkal, és mivel várnak ebben a határtalannak tűnő világban?
Tetteink, gondolataink szabadok lesznek? Nem akadályozzák meg, nem gördítenek akadályokat elébünk az emberek, a hegyek, dombok lesznek az ijesztőek? A fölöttünk átvonuló eső, hófellegek, a szél, a napsütés nem riaszt el?
Ráeszmélünk, hogy a természet újraéled? Milyenek lesznek emberi kapcsolataink?
Életünk stációi hol nehézségekkel, hol örömmel várnak. Ilyen az élet. Láss! Ha, úgy érezzük, hogy nem ott a helyünk, a porond nem a miénk, irányt kell változtatnunk! Szabad akaratunk van. Igen.
Az életben mindenkinek megadatott a választás lehetősége, ezért keresd a helyed, találd meg!
Hadd az irigyeket, és te se botlasz el másokat, hiszen mindenkinek meg vannak a saját útjai. Hol előbb, hol később mindenki megtalálja a saját göröngyös, vagy egyenes útját és ott kell lennünk a pályán, harcolnunk kell magunkért.
Egy dolgot azonban ne felejts el. Mindenért meg kell dolgozni, semmi nem jön magától még akkor sem, ha minden ösvény járható. Minden ember egy csoda, egy bámulatos lény, ezért éri meg.

Balázsi-Pál Etel
3313
paltetel - 2015. szeptember 02. 16:24:28

Drága Viola!
bocsánatot kérek, hogy eddig nem válaszoltam. Sajnálatos dolog az, ha a szomszédok érzéktelenek, rosszindulatúak.
Életed tele volt és van művészettel. Ne cssodálkozz, hogy irigyeid vannak.
Tudod az ilyen tettekkel csak saját maguknak állítanak ki "bizonyitványt" embertelenségből, civilizátlanságból.
A Jó Isten teremtett és nem vethetsz véget az ő általa adott tehetséggel megáldott életednek. Szükségünk van Rád és sok másoknak is. Próbáld meg lazán venni, hagyd a "mosott ruhát másra"!- te haladj tovább.
Nagy szeretettel gondolok Rád drága Viola!
Nagy öleléssel,
Etel

277
farkas viola - 2015. augusztus 23. 04:34:22

Drága Etel!
Érdeklődéssel olvastam írásod, jó tanácsaiddal együtt.
Tudod, én már visszafelé nézek és kijelenthetem, hogy ami a legfontosabb, a család és az emberi kapcsolatok, az KUDARC, csupa nagy betűvel.
Hogy engem mindig, mindenhol nagyrészt, rossz indulatú, ártó emberek vesznek körül, legjobban a szomszédaim, akiket nem lehet lecserélni! Egyedül harcolni állandóan az ellenséggel? Minden nap úgy ébredek, hogy nem bírom tovább! Miért? Miért? Senkit nem bántok, nem teszek rosszat, inkább segítek, önkéntesként dolgozom több helyen, fizetés nélkül!
Nem tudom felfogni az emberek gonoszságát. Beárnyékolnak az égig érő fáikkal,
Mindenféle futónövény, tüskés futórózsa itt kúszik a területemen, kerítésemen és tehetetlenül kell nézzem már 25 éve, mióta itt lakom. Szenvedek eleget egyedül a sarokingatlan bokraival, fáival, a kerítésre futtatott borostyánokkal és mindenféle gazzal.
Elég volt az elején kérni, szólni, azóta tart a gyűlölet.
Elátkozott élet az enyém: soha senki nem védett meg! Napi gondolataim pedig: Hogy vessek véget mindennek?
Bocsáss meg, de ez jött ki belőlem.
Szeretettel: Viola Thinking

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.