Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Jó éjszakát,Ben!
Ben már nagyon fáradt volt,kinn félhomály,a szél süvítése és a szoba árnyai ránehezedtek kis lelkére. Ketten pihentünk,amikor kis kezét megfogtam,és mesélni kezdtem. Tündérmese
Tündérország egy szép nagy virágos kert,a Tündérek pilleszárnyú és emberarcú érző kis lelkek. Olyan picinyek,mint az ember gyerekek,talán még annál is kisebbek. Az egyik igen szép rózsaszínű virág alatt két ilyen pilleszárnyú és emberarcú Tündér beszélgetett. -Kékszárnyú! Segíts légy szíves,nagy gondban vagyok! -Aha,jó,na mondd,de hamar! Sárgapettyes már vár,őneki is segítek,utána segítek még rengeteg tündérnek,úgyhogy igyekezz! Zöldpettyesnek kerek lett a szeme,de mivel valóban nagy gondja volt,hát elpanaszolta. Így szólt gyorsan Kékszárnyú okos Tündér,-Na,ez egészen egyszerű. Minden nap elmész Aranyliget legszebb fájához,ott háromszor fordulsz balra,háromszor fordulsz jobbra,háromszor toppantassz a jobb lábaddal,és végül háromszor bólintasz. Van még valami? -Köszönöm,kedves jó Kékszárnyú,mindent úgy fogok csinálni,nagyon-nagyon köszönöm! -Aztán két hónap múlva gyere vissza,és megnézzük,megoldódott-e a te nagy gondod. Azzal szaladt,akarom mondani szállt a Kékszárnyú,és a büszkeség öntötte el szívét. Út közben magabiztosa fecsegett ezzel-azzal,ugye,Tündérekkel,és telve volt örömmel. Jöttek hozzá a pici tündérek,akik mind nagy gondban voltak,mindnek elmondta,mit tegyenek,pontosan azt,amit Zöldpettyesnek. Azok meg? Mentek,és tették,amit mondott,és csak ismételték minden nap,de nem történt semmi. Mind szégyellte magát,biztosan nem jól csináltam,gyakorlom még,nehogy a Kékszárnyú megharagudjon,és ne segítsen többé. A sok-sok kis néma tündérke bágyadtan szálldogállt Tündérország szép virágoskertjében. De akinek nagy gondja lett,és hallotta hírét e csodálatos Kékszárnyúnak,szaladt,és kiöntötte neki parányi lelke bánatát. Történt azután,hogy a mindig lármás kis virágoskert elcsendesedett,nem tudom,talán az összes Tündérnek megoldódott a nagy gondja,talán nem. De mindegyik Tündérke ott járt Kékszárnyúnál két havonta,de Kékszárnyúnak nem maradt egy perc ideje sem ettől a nagy elfoglaltságtól. Mondta ő,mondta a megoldást minden alkalommal -Fordulj háromszor... A kis tündérek csak itták szavait,de szívükben bizonytalanok voltak,és nézték egymást,ugye,némán. Olyan büszke volt Kékszárnyú,ó,milyen sok tündérnek segítek,ó,én milyen nagy Tündér lettem,ó... Hosszú éveken át,meg nem mondom,hány éven át,ez így ismétlődött,míg végül belefáradt Kékszárnyú. Miért némák,én segítettem nekik!? És mivel föl nem foghatta,kissé dühös tündér lett ez a Kékszárnyú,úgy,hogy végül el is fogyott a türelme,meg aztán,ugye egy percig sem hagyták őt békén a kis problémás Tündérek. Egyszerre már olyan nagyon elfáradt,hogy az egyik tündérkének rápöccentett a buksijára,majd hármat fújtatott,hármat toppantott,és forgatta a bal szemét jobbra,és a jobb szemét ugye pedig...-Balra!-szólalt meg Ben,aki olyan halkan simult a paplanba,hogy azt hittem,elaludt. A szél hidegen rázta a redőnyöket,Ben arca mégsem ilyedtséget tükrözött,ismét megszólalt a vékony hang -Folytatod? De okos volt ám az a Tündérke,és ahogy látta ezt a parádés jelenetet,a Kéktündér dühét...-Kékszárnyú!-helyesbített Ben. A Kékszárnyú dühét,fogta magát,és ő is toppantott hármat,fújtatott,és forgatta a jobb szemét balra,...-A bal szemét pedig jobbra.-mondta vidáman Ben. Na,ami ez után jött! Kékszárnyú kifakadt -Én is csak tündér vagyok,mint te,elfáradtam. Te nem is tudod,hány,meg hány tündér jár ide,és mindnek segítenem kell,pfúj,és hármat fújtatott,de a szemei nem forogtak. Az a szegény tündér csak annyit válaszolt -Én nem szóltam egy szót sem. De láss csodát,Kékszárnyú elhallgatott. Nem tudom,talán elszállt a dühe,talán nem. Ha valaki tündérnek született,maradjon is tündér. Ben csodaszép szemeivel rám nézett,zárt lelke ebben a pillanatban megnyílt. -Jó éjszakát!- csiripelte,s engedelmesen behunyta szemeit. Vártam,míg szuszogni kezdett,papucsot húztam,halkan kimentem a konyhába.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.