Alexandra Mészár: A bitang férfi (2015. október)
Remélem, majd az idő múlásával,
Megtörik benned a gonosz,
Mert bizony a jó egyre fogy...
Feleségeket csaltál el, és családokat dúltál szét
Mégsem látnám szemedben
a megbánás köpetnyi szikráját sem.
Mikor beszéltek rólad,
Én megvédtelek...
Lám...rosszul tettem azt,
Mert nem érdemelted meg!
Nem érdemelted meg!
Benned a tíz parancsolat már hamuvá égett,
Tönkretetted a szabályokat,
pokolból jött mosolyal végigsétálva.
Én hittem benned, azok után is,
Hogy engem is becsaptál....
Hittem aban, hogy talán megváltozol
és leszel ki gyermekként voltál,
Kedves, aranyos...emberi.
De most már, csak rázom a fejem:
NEM! Ez már nem lesz más, téged elnyelt a szenny.
Hihetelen, hogy ezt kell mondanom, de kimondom:
Elvesztél!
Az én szememben elvesztél!
Szememben már csak egy kóbor kutya leszel,
Aki más eb gazdájánál keresi a boldogságot, hazát, és családot...
Kuncsorogsz a boldogságért,
Holott csinálhattál volna magadnak szebb jövőt is,
de túl késő, téged már ez befed!
Tudd meg hát, te kóbor, te bitang férfi,
hogy míg más ajtajnál keresed a boldogságot,
Ellopva más násziágyát, asszonyát,
Elfecsérled ama kevés idődet,
Amit arra kaptál, (jajj, de nem beszültél)
Hogy a sajátodat megtaláld!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.