Balázsi Pál Etel: Képeslapok - Első történet (2015. október)
Betörtek a házunkba, falnak állítottak, kezemet hátra kötötték. Feldúlták a szobát, kidobálták az ágyneműt, kiabáltak "nem értettem" csak a hanghordozásban éreztem a fenyegetést. Féltem, reszkettem. Egy torzonborz alak hajamnál fogva a szoba közepébe ráncigált, fejemet íróasztalomhoz verte, kézmozdulattal mutatta - nyisd ki!
Hátat fordítottam, mutattam összekötözött kezem. Ördögien felkacagott, övéből acélpengés tört vett elő, megforgatta arcom előtt, a torkomra tette a hideg pengét, és azután, elvágta a kötőt.
Zsibbadt karomat dörzsölgettem, rám mordult, meglökött, nekiestem az asztalnak.
Próbáltam az ő gondolatvilágba nézni. Mit tesz, ha nem kincseket, esetleg nem pénzt kap, ami neki kell? Megöl, szétszaggat mindent, felgyújtja a házat, vagy …, nem láttam bele.
A kihúzott asztalfiókból kiesett kulcsot felvettem, kinyitottam az ajtót. Félre lökött.
Benyúlt a felső polcra, egy mozdulattal mindent kihúzott a földre. Az egyik albumból kieső kép épp szépnagyapám és szépnagyanyám esküvői képe volt a XIX. századból. Egyik kedvenc képem. A tízéves katonaságból hazajött pödört bajuszos szép szál férfi mellett egy kicsiny, törékeny, vidám szemű tűzről pattant lány áll. Sugárzik róluk a boldogság.
A betolakodó kezébe veszi, végig mutatja társainak. Telt szájjal röhögnek, előveszi öngyújtóját, a képet föléje teszi. Belőlem hihetetlen hangú neeee! - tör ki.
Felülök, körülnézek a félhomályban. Csend van. Rajtam kívül senki sincs a szobában, de még bennem cseng a neeee! Remegő kézzel elveszem poharam az éjjeliszekrényről, mohón iszom.
Lassan megnyugszom. Villanyt gyújtok, a fiókból kiveszem a kulcsot, kinyitom a régi kincseket, rejtő szekrénykét. Leülök a szőnyegre. Itt őrzöm családfám bizonyítékainak egy részét. Születési-halotti bizonyítványok, a levelezések egy része, s egy album őseimről.
Kezembe veszem az albumot, megkeresem az álmomban látott fényképet. Megvan. Eszembe jutnak levelezéseik a hosszú évek alatt. Árpád tata határőrként szolgált.
Mariskát az utolsó szabadságán ismerte meg. Szerelem volt első látásra. A bálon senki nem merte elkérni tőle a lányt.
Vissza menetele után három napra érkezett a tábori lap. De nem akármilyen. A rajzolt szívet rózsák vették körül. Mariska magához ölelte és táncolt a lappal. Édesanyja látva gyermeke örömét csak annyit jegyzett meg - ez egy igazi képes lap, amit egy szerető férfitól kaptál. Eridj lányom vegyél te is egy szép képeslapot a trafikban és küld el neki.
A csíksomlyói Szűz Máriát ábrázoló képeslapot vette, amire azt írta gyöngyírásával : Vigyázzon magára Árpád, épen, egészségesen térjen haza. Imádkozzon, és a csíksomlyói Szűz Mária óvni fogja. Én is imádkozom hazatértéért.
Aztán kezembe kerülnek a Mariska által küldött, képeslapok a XX. század első évtizedeiben a város nevezetes épületeiről, a Vármegyeháza, a katolikus Gimnázium, a Vigadó és Kávéház (1908), a Nyomda épülete (1907), Magyar Királyi Földműves iskola, 1908, a Mikó-vár,1906, a polgári Leányiskola, 1908, üzletsorok.
Megőrizték levelezéseiket, hátra hagyták az utódokra a kedves, szemérmetes szerelemmel,vágyakozással teli soraikat. Ezek most az enyémek. A családomé, családom történeteinek kis epizódjai.
Nem veszhetnek el, nem pusztíthatja el senki.
Ülök a földön, lassan kivirradt. Féltve összegyűjtöm a lapokat, helyére teszem őket.
Miközben lefő reggeli kávém, azon morfondírozom, miért vannak az embernek néha ilyen furcsa álmai?
2
Jozsi-foszerkeszto - 2015. október 02. 14:34:20

A név feltöltési hiba volt, töröltük.

2952
bruxinelli - 2015. október 02. 13:40:50

Viharos kezdet, majdnem azt hittem a valóság, de a végére kiderült , hogy csak álom volt csupán. Ami közte van az vonatkozik igazán a történet lényegére, a képeslapok felsorolására. Kár, hogy a történet végén ott szerepel a név, mert így már nem igazán anonim., de azért gratulálok, nekem tetszik, bruxinelli.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.