Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.17. 00:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.16. 17:30
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Balázsi Pál Etel: A múlt emlékei (2015. október)

Az este bosszankodtam. Férjem nem érkezett időben haza. Kihűlt a héjában sült burgonya, megpuhult az apróra vágott lila hagyma, megmelegedett a finom pezsgős káposztalé, én meg már nagyon éhesnek éreztem magam. Képzelődni kezdtem – biztosan valami baj történt. Elesett, korházba került, kollegákkal találkozott és betértek egy pohár italra, de miért nem hív fel?
Jóval a vacsoraidő után megszólalt a kaputelefon. Ijedten kérdeztem – ki az?
- Én vagyok! – soha nem mondja a nevét, de ismerem a hangját. Beengedtem.
- Jó későn jöttél! – szóltam rá mogorván.
- Nem hiszed el kivel, találkoztam! – újságolta vidáman.
- Hát biz nem, mert minden kihűlt és nagyon éhes vagyok.
Miután asztalhoz ültünk, mesélni kezdett. Hazafelé jövet, egy mosolygó, szép testű, kifejezetten erős, csinos fiatalember szólított meg. Néztem és nem hittem a szememnek.
Gondolom, emlékszel még Aladárra, arra a kis növésű, sovány, beteges, halk szavú diákomra, akit társai állandóan csúfoltak, az apja is lekicsinylően beszélt róla, mivel nem vette hasznát a gazdaságban. Barátai nem voltak, mindig úgy érezte, nem tud lépést tartani társaival. Hiába hívták kirándulni, sportolni, benne csak a lekicsinylő szavak csengtek: képtelen vagy bármit is megtenni! Megalázónak, igazságtalannak tartotta mindezeket. A lányokat kerülte, ha kérdezték dadogva válaszolt, ami szintén célpontja volt a megalázásnak. Magára, mint egy rakás szerencsétlenre gondolt, nem tudta megváltoztatni gondolatait, pedig szorgalmas, jóindulatú, gyerek volt.
- Igen emlékszem, sajnáltam is. Néha próbáltam szóba elegyedni vele, de nagyon zárkózott volt, s ami megfogott, tényleg nem volt benne rosszindulat.
Aladár meghívott egy pohár italra, - folytatta a férjem. Nem tudtam ellent mondani. Kíváncsi voltam mitől változott ilyen szép szál, izmos, magabiztos férfivá.
Kérdésemre azt felelte: - elegem volt a sok gúnyolódásból, meg akartam mutatni, nem vagyok kevesebb és érek annyit, mint „ők”. Majd így folytatta: - edzőtermekbe jártam, sportoltam, túráztam, ahol barátokra leltem, akik sokat segítettek lelki zártságomnak feloldásában. Édesapám is ma már, tisztel teljesítményeimért.
Tetszik tudni? – jó darabig emlékeimben a csúfolódás, a kiközösítés érzése jelentette a múltat. Az emlékek lassan halványodtak, fényt kaptak, a negatív élmények elveszítették értelmüket, mert bizonyítottam – nem vagyok kisebb rendű, mint mások.
Álmaimat már nem mérgezik, negatív, csúfolódó emlékek.
Elengedve őket, győzedelmeskedtem felettük.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.