Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Üvegarc
A kiválasztottak között voltam. Már hosszú ideje a Főnöknek dolgoztam,mikor különös feladatra egy nyolc fős csapatba hívtak. Azonnal indulnom kellett,félbe hagyva mindent,nem értesíthettem senkit. A munkát az UD2334 nevű bolygón kezdtük. Nem ismertünk senkit,utasítás szerint nem beszélhettünk,nem érinthettük egymást. Nem értettem a munka lényegét,az UD2334 kietlen tájként tűnt fel,fehér homok terítette be a sík felszínt,napja fehéren világított. Főnök a második napon felsorakoztatott minket,elmondta,feladatunk,hogy a homokból kiássunk minden lehetséges törmeléket,azokat gondosan megtisztítsuk . A másik része munkánknak,megtalálni,mi áll össze belőlük. Társaimra néztem,ugyanolyan kételkedő tekintettel néztek vissza,a feladatnak semmi célját nem leltük még. Kényelmetlenül kezdtük,térdelve kotortunk.Olyan puha,lágy és simogató volt,mintha élne. A szemcsék lebegtek,hullámzó,ringató érzés,már értettem,miért nem szólalhattunk. A nap sohasem nyugodott,alvásra nem is volt szükségünk,az egész olyan volt,mint egy álom. A homok nyugtató hullámzása feledtette fáradtságunkat. Meglepően sok darab került elő,az egészen kicsiktől a nagyon nagyokig,azokat külön rakodtuk. A munka természetesnek tűnt,gondolataink,érzéseink össze kapcsolódtak. A tizedik napon nem találtunk többet. A fényesedő nap alatt álltunk,a homokszemcsék vakítóan csillogtak. Balra tőlem egyikőnk térdre ereszkedve egy darabot kezében fogva tenyerével dörzsölni kezdett,a finom,fehér hártya alatt egy formátlan üveg tűnt fel. Társam orrához emelte,ránk mosolygott,gyengéden tette le. Kíváncsian nyúltam a másodikhoz,óvatosan lesodortam a borítást,üvegdarab,baba hintőpor illatára rámosolyogtam a többiekre. Gyorsan haladtunk,aznap minden csonk tiszta lett. Mikor napunk hirtelen pulzálni kezdett,egyenletes búgó hang közelített,hanyatt dőlve elaludtunk. Villogó napról,fehér homokról,lebegő üvegcsonkokról álmodtunk,az üveg darabok ütközéséről,éles koccanásról,gyors rendeződésről,melynek végén egy üveg szobor nézett ránk,üveg szemekkel,halvány üvegmosolyával. A búgás hiányára ébredtünk,napunk alig világított,gépiesen raktuk össze a darabokból az arcot. Egyre nehezedett karunk,testünk merevvé vált,lábunk alig mozdult. Álmunkban látott üvegarc olyan erővel nézett,állni sem tudtunk,görcsben feküdtünk,azt hiszem aludtunk,talán mindvégig. A Főnök kemény hangjára ébredeztünk,űrhajónk ajtaja kinyílt,sorban léptünk be,becsatoltuk magunkat,gyorsan repültünk,megszólalni nem tudtunk,idegenként,álmodozva néztük otthonunkat,sokáig tartott ez az állapot. Az otthoniak úgy hitték,az utazás viselt meg,nem volt szavunk elmondani,mit érzünk. Egy hosszú,gépiesen telt napom után korán aludtam el,de álmomat azóta sem felejtem. Minden éjjel a szépséges mosolyú üvegarc jelent meg,de akkor éjjel az áttetsző csillogás helyébe lassan,fokozatosan jobb állától matt bőrszínű réteg vált ki,a pofacsontra,a szem köré,a homlokra húzódott,s az a baba illat! Alvó,elsőre merev arc csodálatos nyugalma,körötte a rózsaszín fény,a hintőpor illata feledtette szomorúságomat. Hirtelen megremegett arcizma,aggódva figyeltem,csukott szemmel rajtam mosolygott. Szóltam hozzá,ki vagy,mostmár mondd,ha itt vagyok! Hirtelen kinyitotta szemeit,mélyen a szemembe nézett. Mosolyogtam,Ő olyan játékosan,vidáman nevetett,hogy derűje behatolt szívembe,együtt kacagtunk,mikor hirtelen komolyabb lett. Lassan nyílt ajka,zengő visszhangon csak ennyit mondott: "Köszönöm." A reggeli napsütésben az utcazaj,az autók dübörgése új erővel hatottak,lelkemben öröm,nyugalom,testem könnyű. Soha többet nem álmodtam Róla,de hiányát nem éreztem.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.