Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: A nyeremény
- Józsi, Józsikám! Nyertem! - ujjongott Sárika, s gyorsan félrelökte a tűzhelyről a pörköltöt, nehogy odaégjen.
- Na, mutasd asszony, minek kell annyira örülni?!
Együtt olvasták el az értesítést, mely szerint Sárika egy irodalmi pályázaton első helyezést ért el. Jutalma ingyenes publikálási lehetőség, és a karácsonyi rendezvényen saját maga olvashatja fel legkedvesebb művét.

- Hogy az a..... ! Hát, te még rendesen nyerni sem tudsz, mint más egyszerű emberek?! Egy mosógépet, színes tv-t, vagy mit tudom én! Neked örökösen irodalmi pályázatokon kell puccoskodnod? Józsi szemei szikrát szórtak, egyre emelte a hangját.
Indulatos ember volt, nehezen türtőztette magát.Mérgesen csapta az asztalra az értesítő levelet.
- Most itt véget vetünk ennek! Nincs semmiféle rendezvény, itthon maradsz, sehova nem mész, mert szíjat hasítok a hátadból!
Odacsörtetett a kis tulipános ládikóhoz, amiben Sárika féltett kincsei, írásai voltak. Kéjes vigyorral elkezdte kidobálni a papírlapokat, majd látványosan egyenként fecnikre tépkedte.
- Na, tessék nagyságos asszony! Hát, mit képzelsz te magadról?
Majd én megmutatom....!

Sárika nem sírt, sóbálvánnyá változott, izmai megfeszültek. Amikor nagy nehezen felocsúdott a döbbenetből, megkérdezte:
- Ezt most miért tetted Józsi? Az írás az életem....
- Az életed?! Igen? Hát, mielőtt beleélnéd magad, hogy jól írsz, elmondanám, hogy a hátad mögött kiröhögnek! Összesúgnak a boltban az emberek, hogy a Józsi felesége nem normális! Írni... az úri népnek való, iskolázottaknak...!
- Józsi! Engem szeretnek a társaim, szívesen olvasnak, s odafigyelnek rám!
- Szeretneeek?! Odafigyelnek ráááád? - Józsi ekkor már üvöltött, habzott a szája.

Sárika nem válaszolt, nem méltatlankodott, csendben söpörte össze a papírdarabokat. Amikor a lapátért hajolt le, tekintete önkéntelenül a konyhaszekrény sarkában lapuló ollóra meredt. Habozás nélkül, semmivel sem törődve felkapta, s férje kezébe szúrta.
Józsi hadonászott, eszelősen ordított a fájdalomtól. Eltorzult az arca, egyik lábáról a másikra ugrált.
- Segíts, te dög! - de ezt már Sárika meg sem hallotta, leakasztotta a fogasról kopottas kabátkáját, s örökre elhagyta az urát.

Négy hónappal később hallotta a szomszédoktól, hogy Józsi szépen gyógyul, bár hetekig táppénzre kényszerült.
Az ő sebei begyógyulnak, de az enyémek soha! - gondolta Sárika, sóhajtott, s a forgószékkel visszagurult az íróasztalhoz. Élete regényét kezdte el írógépbe pötyögni, egész jól halad!
- Azt hiszem, tavasszal újra pályázok! - motyogta magának, s odakint sűrű pelyhekben hullt a hó...

Budapest, 2015.november 21.
6542
ritatothne - 2020. január 29. 08:55:34

Kedves Icu!

Kerestelek és rátaláltam erre a régi művedre, amit vagy nem olvastam még, vagy nem emlékeztem már rá. Igen, a csendes, elfolytott érzelmű embereknél előfordulnak az ilyen hírtelen reakciók, amelyek ráadásul esetenként még életet is kiolthatnak. A durva, agresszív, önző, írigy férfi nem vette észre, hogy hol van a határ. Fordulatos, izgalmas, jó kis írás volt.

Szeretettel: RitaRose

2952
bruxinelli - 2020. január 27. 12:42:01

Drága Icu !
Szeretettel olvastam korai novelládat. KIéleződik belőle, az embernek nem szabad hagynia magát, bár indulatokat szül, és a további élet folytatására sem vetett volna jó fényt a férj ellenállása.
Gratulálok, ölellek, Zsófi.

524
BogIcu - 2015. december 01. 09:35:41

Drága Mara!

Nagyon köszönöm a dicséretet.Wink Már csak ezért is érdemes volt megírni.
Határtalanul örülök véleményednek.

Sok szeretettel: Icu

5072
marakosztolanyi - 2015. november 30. 21:10:09

Nahát Icu kedves, te ilyen jól írsz? Mintha mindig novellákat írtál volna. Csak ámulok, komolyan! nagy gratulációm!!
ölellek,
mara

524
BogIcu - 2015. november 29. 17:01:10

Drága Violám!

De megörültem Neked!Smile
Kissé elengedtem a fantáziámat, úgy született meg ez a kis írás. Kicsit belekóstolgatok mostanában a prózába, örömmel veszem, ha máskor is jössz. Na, én sem élnék ilyen férjjel, az biztos.Surprised

Nagyon köszönöm, boldog vagyok, hogy tetszett.
Ölellek a régi szeretettel: IcuRose

277
farkas viola - 2015. november 29. 16:39:30

Drága Icu!
Ez nagyon tetszett! Olyan frappánsan írtad, és olyan érzelmeket gerjesztettél bennem, hogy még a székről is felemelkedtem. Ilyen férjjel együtt élni? Soha.
Szeretettel gratulálok: Viola In Love

524
BogIcu - 2015. november 27. 13:13:55

Drága Gyöngy mami!

Önkéntelenül elnevettem magam. Remek megoldás, amit leírtál, de azért választottam ezt a verziót, mert legalább Józsi többé nem emeli fenyegetően kezét Sárikára.WinkSurprised
Bár nem is tehetné, hiszen Sárika végleg kilépett az életéből....

Nagyon köszönöm, hogy olvastál. Boldog vagyok, ha egy kicsit is tetszett.

Ölellek a régi szeretettel: BogIcuHeartRose

1119
tatos - 2015. november 27. 12:49:25

Wink Lám, lám! Miből is lesz a cserebogár? Nagy örömmel olvastam az újabb kis írásodat! Gratulálok! Látod? Látjátok, akik nem puccos olvasók? Pfft Pár sorban mennyi életkép és tanulság tud életre kelni?
Becsüljük és értékeljük magunkat. Legyünk bátrak megvédeni azt amit tudunk, hogy érték és ne engedjünk azoknak eltiporni, akikben semmi érzés érték, tudás nincsen.
Nekem nagyon tetszett. Gratulálok és sok sikert kívánok. Én Józsi fejére a ládát csuktam volna rá és utána szúrtam volna a hátsójábaAngry Nagyon nagyon tetszett. Szeretettel mamid.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.