Bogárné Sárközi Ilona: Az ihlet-bolt
- Jaj, drága lelkem! Olvastam ám a verseit a minap, megmutatta Feri unokám az interneten.
- Köszönöm, Erzsi néni! Erre nem is számítottam, szép napot szerzett nekem.
És melyik tetszett úgy igazán?
- Hát, a szerelmesek.... meg tudja, amiben a hógolyó víg bukfencet vetett....
Az a kedvencem. Mondja Jolikám, hogy jut ennyi minden eszébe? Büszke vagyok ám magácskára!
Kicsit gondolkodom, mert a választ magam sem tudom. Érthetetlen előttem is, hogyan is vettem a bátorságot, miből, vagy kitől merítettem erőt ahhoz, hogy írjak?!
- Édes Erzsi néni! Amit egyébként nem mondanék el, leírom. Családról, barátságról, szeretetről, a világ dolgairól, csalódásról.... Ha elfogy az ihlet, elmegyek az ihlet-boltba, s veszek tíz dekát!
Rákacsintok Erzsi nénire, s csak reménykedek, hogy veszi a lapot, mert ő bizony nagyon okos asszony!
- Ihlet-boltba?! Az, amelyik két hónapja nyílt a Fő utcában?
Na, holnap úgyis megyek arra, veszek én Jolikám egy kilót! Nehogy nekem ihlet nélkül maradjon! - de már hahotáztunk mind a ketten.
A szomszéd is kikukucskált a függöny mögül, mi ez már megint, hogy mi sohasem férünk a bőrünkbe!
- No, mennem kell! A férjem még azt hiszi, kivándoroltam Amerikába! - mondta Erzsi néni, megigazította fejkendőjét, s apró léptekkel elindult haza.
- Csókolom! Vigyázzanak egymásra, holnap találkozunk! - válaszoltam, és szokásomhoz híven megsimogattam Erzsi néni kedves arcát.

Jó lett volna még beszélgetni. Elmondtam volna, hogy az írás milyen törékeny dolog, hogy az öröm mellett mennyi az üröm, de akit egyszer hatalmába kerített, soha többé nem tud szabadulni. Azt is talán, hogy a sikernek nagy ára van, s a szárnyalás csupán ideig-óráig tarthat. Barátokat szerzel és veszítesz el, mert akik már sokat repültek, s magasra szálltak, távolodnak, elérhetetlenné válnak.
Mert harc ez a javából! Legfőképpen önmagaddal...
Megfoghatatlan, semmihez sem hasonlítható érzés!

Hunyorogtam az őszi napsütésben, emlékek villantak fel hirtelen, s lassan én is hazabattyogtam.
Gyorsan bekapcsoltam az internetet, s bekerestem a verset, amelyikről idős "barátnőm" áradozott, mert őszintén szólva már nem emlékeztem rá...

Budapest, 2015. november 25.
524
BogIcu - 2017. október 27. 14:42:34

Kedves Rita!

Köszönöm, hogy bekerested.Smile Én rengetegszer vagyok így versekkel, már azt sem tudom sokszor, hogy tegnapelőtt mit írtam le. Így aztán előfordult párszor, hogy egy-egy sor azonos két versben. Sebaj! Néha rácsodálkozok én is, ha keresek valamit: jéééé, ez mi? ezt én írtam?

Még egyszer köszönöm, hogy olvastad, örülök, ha tetszett is.

Szeretettel: IcuRose

524
BogIcu - 2015. december 05. 13:48:49

Drága Ica!

Belekóstoltam egy picit a próza ízébeSmile, jólesett.
Annyira örültem Neked, szívből köszönöm!Rose

Ölellek: Icu

3649
Oroszlan08 - 2015. december 05. 10:45:37

Drága Icu!
Nem csak a verseid, prózáid is elbűvölőek!Rose
Szeretettel gratulálok és további szép írásokat várok tőled: Ica

524
BogIcu - 2015. december 05. 09:01:42

Kedves Zsermen!

Nagy élvezettel olvastam a hsz-edet, ha másért nem is, ezért érdemes volt közzé tenni ezt a kis írást.Wink
Jólesett a pozitív értékelés, nagyon-nagyon köszönöm!Rose

Szeretettel: Icu

524
BogIcu - 2015. december 01. 22:19:51

Drága Kata!

Örülök, hogy azt a bekezdést emelted ki, amelyik nekem is nagyon fontos.Smile
Véleményed nagyon értékes számomra, így hálás köszönetem dicsérő szavaidért.

Ölellek baráti szeretettel: IcuRose

5240
Fekete cica - 2015. december 01. 19:46:03

Drága Icu!

Igen kár, hogy a novellákra az embereknek kevés idejük van! Gyöngyszem az írásod, igen nagy igazsággal! Aki "szárnyal" bizony a mindennapi életben is, elérhetetlenné válik, távolodnak tőlünk! De fent a " magasban" kevesen vannak, repülhetnek, de végül a nagy szárnyalásban majd egyedül maradnak!
Nagyon jó írás!
Gratulálok meleg szeretettel: Kata Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.