Benke Mária: A bogár és az utazás…
A metróra várva gyűlik az utazni vágyó embertömeg.
Beérkezik zakatolva a szerelvény, s az emberek egykedvűen, kissé tülekedve szállnak fel rá, igyekeznek mielőbb ülő helyhez jutni. Hangos kattogással indul, hangja egy idő után monotonná válik.
Mindenki néz maga elé csendben. Az utasok nem beszélgetnek, „csak” utaznak.
Azon merengek, hogy ifjabb koromban, ha felszálltam például a távolsági buszra, mindenki köszönt a már buszon lévőknek, ha ismerte, ha nem. Megtalálta az ülőhelyét és mosolyogva üdvözölte a mellette utazót, majd beszélgetni kezdtek. Időjárásról, semmiségekről, de mosolyogva váltottak pár szót és mikor egyikük leszállt, elköszönt kedvesen.
Hol van ma már ez a szép szokás? – gondolom.
Hiába, megváltozott minden, többek között az emberek közötti kommunikáció is. Jó érzés volt elmerengni a régi időkön, mennyire más emberléptékű volt az élet. No de hagyjuk, zötykölődjünk tovább úti céljaink felé.
Egyszer csak egy hölgy riadtan fészkelődni kezd, és nagyon figyel valamire, nem lehet nem észrevenni. Odanézek, s látom, hogy egy bogár mászik le a nadrágja szárán a cipője felé, hirtelen mozdulattal, undorral lelöki.
A bogár kicsit araszol a padlón, majd eltűnik.
Kisvártatva két külföldi diáklány nagy hátizsákokkal a lábánál nevetgélve beszélget – talán franciául – és látom, hogy a bogár most őket célozta meg. Felmászott az egyikük hátizsákján, majd a társa észrevette és visongva magyarázni kezdett neki… Akin a bogár mászott az keresgélni kezdte a betolakodót, majd megtalálta, s mire tett volna valamit a bogár tovább ment.
Később észrevettem, hogy egy férfi sapkáján landolt.
A férfi látta, hogy az utasok egy része őt nézi, kérdően végighordta tekintetét a nézelődőkön, mire az egyik nő szólt, hogy egy bogár mászik rajta, s rámutatott a sapkájára. Levette a fejfedőjét és lerázta róla.
A bogár tovább kalandozott, most éppen egy bevásárló szatyros nénit célzott meg. A történet egyre mulatságosabbá vált, ugyanis az emberek felélénkültek, beszélgettek, nevetgéltek és mindenkinek a figyelme a bogár felé irányult.
Egyszer csak egy utas, aki nem rég szállhatott fel, s a korábbi jeleneteket nem láthatta, felfigyelt a bogárra a padozaton, egy mozdulattal rálépett, s szegény bogár kinyúlt… Észrevette, hogy az utazók mind Őt nézik, kissé zavarba jött és tanácstalanul felhúzta a vállát, valami bocsánatkérés félét motyogott.
Az emberek a végállomásra nagy beszélgetésbe, nevetgélésbe érkeztek meg, jó volt látni ezt az élénk emberi viselkedést, olyan volt ez, mint régen, mikor a piacon összefutottak ismerősök és ismeretlenek az árussal, akit szintén nem ismertek beszédbe elegyedtek. Jó lenne, ha a kis bogár nem hiába adta volna az „életét” az emberekért, hanem, hogy tanulságul szolgáljon mindenki számára, aki jelen volt ennél az esetnél. Egy mosoly, egy jó szó mindenki számára fontos, gondolkodjunk el a történeten…
4950
Benke Maria - 2015. december 27. 15:49:20

Köszönöm Violám, aranyos vagy, ölellek: Marcsi

277
farkas viola - 2015. december 02. 13:30:57

Kedves Marcsi!
Érdeklődéssel olvastam írásod, mert sokszor tanúja vagyok ilyen eseménynek.
Megmondom őszintén, én nagyon félek a bogártól, ha rajtam mászik és észreveszem.
Viszont ilyen helyen neki drukkolok és megpróbálom a nyitott ablak felé irányítani.
Megölni sajnálom.
Szeretettel olvastalak: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.