Arthur Z. Balogh: Télapó (2015. december)
Shannen két hónappal karàcsony elött kezdte levelét írni Télapónak. És az ünnepek elött naponta érkeztek a leveles làdàba szines katalógusok a jàtékvilàg csodàit ajànlva.
A vàlasztàs nehéz volt. Ezek az élethű babàk ! Minden alkalomra voltak ruhàk a polyàkról és hàztartàsi készletekről nem beszélve !És az elektrónikus jàtékok ! Végülis tiz nappal karàcsony elött levele elkészült végleges formàjàban. Persze, voltak benne hibàk, àthúzàs és javitàs ami nem volt meglepő egy hétéves kislànytól, de azért redesen lemàsolta a kivàlasztott jàtékok nevét. A levelet szépen összehajtva boritàkba tette és nagy betükkel ràirta a cimet : TELAPÓ AZ ÉGBEN.
—Anyu, hivta Shannen anyukájàt. Itt a Télapónak irt levelem. Ugye postàzod, Anyu ?
—Persze kis angyalom, vàlaszolt anyja, egy szép szőke asszony. Igérem, hogy ma délutàn postàzom.
Màsnap délutàn Shannen sirva jött haza az iskolàból.
—Mi történt kicsim, kérdezte anyja riadtan, és a kislàny sirdogàlva magyaràzta.
—Robert ! Hazudik Robert, hazudik ! Elmondtam, hogy levelet irtam a Télapónak és Robert kinevetett mondva, hogy buta vagyok. Képzeld, Anya ! Szerinte nincs Télapó, nem létezik. És amikor magyaràztam, hogy a múlt évben làttam amikor hozzànk érkezett, azt monta, hogy Apuka volt a Télapó, hogy az apukàk öltöznek Télapónak.
—Nyugodj meg kicsim, nyugodj meg, próbàlta vigasztalni az anyja. Ez nem igaz, persze.
És este amikor a szülök egyedül voltak, sokàig beszélgettek. A férje megigérte, hogy beszél majd a kislànnyal és megmagyaràzza a Télapó legendàjàt.
*
—Làttad ?
— Mit ?
A Felmérő és elvàlaszthatatlan tàrsa az Álmodó, több milliàrd éve utaztak a mindenségben a galaxiàkon keresztül, a csillagok között keresgélve. Nem messze a Földtől a Szaturnusz szomszédsàgàban voltak. A naprendszer Felmérő széttàrt làbai között volt és előrehajolva egy pontra mutatott.
Álmodó egy némàn siró kislànyt làtott àgyàban és felébredt kivàncsisàggal tétovàzàs nélkül osont a fejébe.
—Miért sir, kérdezte Felmérő.
— A nemlétező Télapót vàrja, ràncolta homlokàt Álmodó.
— Biztos vagy benne, mosolygott tàrsa.
— Igen. Almodó lassan elhagyja a gyermek szellemét és ujra elfoglalja helyét utitàrsa mellett.
« Álmokra és csodàkra van szükségük. »
— Akkor holnap este…
—Inkàbb éjjel.
— Jó, akkor éjjel, és hosszan nézik a kislànyt.
*
Az apànak nem volt bàtorsàga felfedni Télapó titkàt.
— Jövőre, amikor idősebb lesz. Vàrjunk még egy kicsit, maradjon àrtatlan ha lehet, magyaràzta a feleségének.
— Igazad van talàn, volt az asszony vàlasza. De most a bàtyàd lesz aTélapó.Ha nem vagy jelen az ajàndék kiosztàsakor, megérti, hogy becsaptuk.
*
Karàcsonyi éj.
Shannen àgyàban öleli magàhoz bizalmas baràtjàt az elnyüt kis plüss nyuszit.
A fenyőerdőben rejtőzködő csendbe burkolózott kis faluban csak néhàny ablakból szűrődött ki làmpafény amig az égen szikràztak a csillagok. S amikor a templom harangja a hivőket hivta az éjféli misére és mindenki elindult, különös tünemény jàtszódott az égen.
A Pic du Midi és a Meudoni csillagvizsgàlók ebben az évszakban szokatlan csillaghullàst regisztràltak.
— Nézzétek, ez varàzslatos, kiàltott valaki az égre nézve.
Miriàd szentjànosbogàrként hulló csillagokat làttak az égen, minden irànyból jöttek, hogy eltünjenek valahol tàvol a fàk fölött. És hirtelen egy fényszarvasok húzta szànkü siklott az égen.
Hangtalan közeledett a hàzak fölé és mindenki làtta a gyeplőt tartó nagy sziluettet.
Shannon szobàjàban fénybe burkólt pirosba öltözött lény jelent meg. Nagy hasa volt és fehér szakàlla ellenére Shannon làtta mosolyàt.
Valóban nem hasonlitott a papàjàra. Sokkal nagyobb volt és végtelen energia àradt belőle.
Ismeretlen földekről, tàvoli galaxiàkból szàrmazó jàtékokat tett a fa alà majd az àgyhoz lépet és kezét a fejére tette. Megmagyaràzhatatlan érzés töltötte el a kislànyt. A szobàt Télapó vilàgitotta meg és kint a falu arany fényben fürdött amig a szànkó és a szarvasok vàrtàk vissszatértét.
Úgy ment el mint ahogyan jött. Miriàd csillogó csillag sziporkàzott nyomàban mielött eltűnt az ég mozdulatlan csillagai között.
— Anyu, làttam a Télapót, és Shannen megdöbbent anyjàhoz simult.
« Valóban létezik ! Robert tévedett… !
Ezen emlékezetes éjfél óta soha senki nem kételkedett többé Télapó létezésében.
* * *




Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.