Benke Mária: Lakótelep…
Sétálgatok a főváros különböző pontjain, mindenhol a nagy 8-10 emeletes házak éktelenkednek, egyformák, ridegek.
A XI. kerületben egyik lakótelep parkjában a barátnőmet várom, együtt megyünk ügyeket intézni…
A „kőrengeteg” egyhangúságát játszótér, kis park, füves terület töri meg.
Sétálgatok.
A padokon fiatal anyukák beszélgetnek, közben a játszótéren homokozó csemetéiket figyelik.
Tovább lépve sakk asztalnál nyugdíjasokat látok, akik élénk vitát folytatnak a következő lépés lehetőségeiről…
Egy szép szomorúfűz alatt üldögél egy férfi magányosan, ölében laptop és ír.
Fel sem néz, csak rója a sorokat…
Kíváncsi volnék, vajon író az illető, vagy üzletember…
Rendezett ez a park, bámészkodom, az idő is kellemes, tavaszias.
Egy férfi lelkesen meséli a másiknak, hogy milyen a házukkal szemben lévő lakásban a bögyös szőke, olyan hangosan beszél, hogy nem tudom nem meghallani:
- Apááám! Akkora dudákat még nem láttál…
- Honnan tudod?
- Hát minden nap látom, amint a fürdőszobába megy, vagy onnan jön, s törölközik…
- Nincs rajta semmi?
- Ne legyél már ilyen lökött!
- Hogy volna? – Te ruhástól szoktál zuhanyozni?
- Nem, de hát nincs függöny az ablakán?
- Van, de nem húzza be, élvezi, hogy nézem.
- Ezt meg honnan veszed?
- Már integetett is egyszer…
- Te kiállsz az ablakhoz és figyeled?
- Hát persze. - Mondom, hogy nem zavarja.
- Furcsák ezek a nők – mormogja a másik – nem lehet eligazodni rajtuk, egyszer szemérmesek, máskor meg…
- Ez mind semmi, nem is ezért meséltem el Neked.
- Képzeld a minap, hogy jártam?
- Tudod, hogy elvégeztem egy logisztikai tanfolyamot, lévén, hogy az anyaggazdálkodási állásom megszűnt, hát most éppen regisztráltan munkanélküli vagyok.
- Szóval a tanfolyam vizsgájára készültem – kicsit izgultam – mikor a legjobb formámban bekopogtam a vizsgáztató terembe.
- Kiszólt egy hang, hogy mehetek.
- Beléptem és ott a földbe gyökerezett a lábam.
- Miért? – Mi történt?
- A bögyös szőke - szűk kosztümkabátban, finom selyem blúzban, amin felül két gomb ki volt gombolva – ült a vizsgabizottságban.
- Na és? – mi volt.
- Mi volt, mi volt? – még köszönni is elfelejtettem, az volt…
- Ott álltam, mint egy hülye!
- Majd dadogtam valamit, a hölgy kikerekedett szemekkel mosolyogva megkérdezte a nevemet.
- Elmotyogtam valahogy, mire Ő kihívóan, búgó hangon csak annyit mondott:
- No, kedves Béla! – akkor húzzon egy tételt, lássuk mit tanult mielőtt vizsgára jelentkezett nálunk?
- Igeeen…rebegtem nagy zavarban, majd bizonytalan kézzel húztam egy tételt, a betűk hullámzóan összefolytak a szemem előtt.
- Nos? – akkor halljuk, hányas tételt húzta?
- Mit? – hogy? Hebegtem, a lábaim remegtek.
- Mi a baj? – nagyon izgul? – talán kér egy pohár vizet? – kérdezte a gyönyörű bögyös és már fel is állt az asztaltól. Egy kis szerviz asztalkához ment ahol ásványvizet töltött egy pohárba.
- Járása ruganyos volt, szexi, a hátul felsliccelt szoknyáján kivillant a vádlija, engem meg kivert a víz…
- Mondd már végre, mi volt azután?
- Mi lett volna, megittam a vizet, mindent elfelejtettem, amit tanultam. Meg sem tudtam szólalni, gyöngyözött a homlokom, a rosszullét kerülgetett.
- És?
- Elköszöntünk, hogy később a pótvizsgán találkozunk.
- Azt sem tudom, hogy kerültem ki az utcára.
- Mit gondolsz? – ha megkérném a bögyöst, korrepetálna?
A másik törvénytelenül röhögött.
- Korrepetáljon? Ő Téged? – persze! – vagy Te Őt? Bírnád mi?

Ahogy fél füllel „kihallgattam” a két férfi beszélgetését, már kezdett nagyon érdekelni a történet vége, észre sem vettem, hogy közben megérkezett a barátnőm, aki azt kérdezte:
- Mi van veled? Földbe gyökerezett a lábad?
Úgy állsz itt, mint aki el sem akar innen mozdulni.
Így sajnos nem tudtam meg - csak találgathatok, - hogy szegény Béla esete a bögyös szőkével, hogyan folytatódhatott tovább, hű pedig nagyon kíváncsi lettem volna a történet végére…
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.