Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Csak egy álom
Hajóm az óceán felé úszott,a nap lemenőben,izzott az ég alja. Minden viharban úgy éreztem,elsüllyed,s a vízbe veszek. Ahogy a sötétség megérkezett,többet nem akartam aludni,figyeltem a hajót,s vártam a vihart. Lassan úsztunk a mélykék vizen,egy ideje csöndesen hullámzott velem a világ,az égbolt gyönyörűen csillogott,lassú forgása ,a lágy szél,az óceán tiszta illata feledtette a viharokat. Elérkeztem az óceán közepére,a hajóm itt megállt,együtt ringott velem,lelkemben békesség,csak a sötétség ölelése ijesztett. Már nem gondoltam semmire,az óceán,a sötétedő boltozat és én egy dallamként szárnyaltunk a mozdulatlan hajón. A széllel kezdődött minden. Jege átjárta csontjaimat,mikor a víz dühösen rángatta hajómat. Messziről sötét fekete hullámok haladtak felém,a zaj elviselhetetlenül tört rám. Hirtelen az égre néztem,a csillagok sehol,néztem,de nem láttam már sem a hajót,sem a vizet,sem saját testemet. Becsuktam szemem,s ugyanazt láttam,amikor kinyitottam. Elért a legnagyobb vihar,sosem láttam ilyet,biztosan vége van,az égi háború csak ekkor kezdődött. A hajó emelkedett,zuhant,az ég dörgött,pár pillanatig süket lettem,s azt hittem,vége,csak képzeltem az egészet,mikor a szél süvítése mélyre hatolt fülembe. Megszoktam ezt,jó ideig szűnni nem akart,a hajó orrának legmélyebb zugába bújtam,egészen kicsire kuporodtam,s már nem hallottam,nem éreztem semmit,aludtam. Egy réten nyitottam ki szemem,egy pillangó lebegett közel arcomhoz,azt figyeltem,milyen szép sárga,áttetsző a pilleszárnya,amikor távolról madarak szólítgattak,vidáman énekeltek. A rétet gyengéden melegítette a halványan fénylő nap. A szellő halk búgására szememet behunytam,s azt álmodtam,boldog vagyok. Csak azt éreztem,jéghideg kezek szorítják bokáimat. Egy villám hasította ketté az eget,fényénél láttam,a hajó megtelt vízzel. Már mozdulatlanul álltunk,a hajó,s benne én,alattunk a víz,s a hajó vize kezdett eggyé válni. Süllyedtünk,hirtelen elnémult az ég,a szél távozott,mélyen lélegeztem. Nyugodtan,lassan áramlott a hideg ki,be,tudtam,ez már a víz. Átkaroltam térdem,megszűnt az óceán,a hajó,a szél,a mélység,testemet lágyan simogató folyadék burkolta,visszhangzó tompa hangok vettek körül,s egy folytonosan ismétlődő sóhaj.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.