Balázsi Pál Etel: Hétköznapi történet - Első történet (2016. február)
Hűvös, csípős a reggel. Szaporázom. Rövid bundám gallérját feltűröm, zsebébe csúsztatom fázó kezemet. Táskám néha lecsúszik vállamról, de nem szabadul, csak néha lábszáramhoz ér. Meleg lélegzetem zúzmaraként csapódik vissza arcomra, sapkámra.
Csend van, csak lépteim után reccsen a megfagyott hó.
Szeretem az ilyen reggeleket. Gondolataim tiszták, mint a hideg téli reggel.
Eszembe jutnak a közelinek tűnő, távoli évek: kisfiam boldog, mosolygós arca, ahogyan ismételgette az aznap tanult szavakat: majgajin (margarin), vonat (sikakata), "f" helyett az "sz" hang használata, és sok más szó, amit gyermekem tanulgatott, megjegyzett.
Mozgalmas évek voltak. Hajnalban keltem, hogy az aznapi ebédet elkészítsem, a reggelit
tálaljam, tízórait pakoljak. Igen, minden hajnalban friss ebédet főztem, hiszen gyermekem egészségéről szólt. Egy napba belefért a hajnali kelés, a megállás nélküli pörgés a munkahelyen, mosás, takarítás, vasalás, sorban állás a "fejadagért" (kenyér, hús, cukor, liszt, rizs, olaj,...), séta a gyerekkel, a kiskutyámmal, beteg édesapám meglátogatása, ha csak öt percre is, aki néha sírva fogadott, hogy elmondhassa, ők annak idején nem ilyennek gondolták a szocializmust.
Voltak nehezebb napok is. A himlőoltás utáni reggelen - iszket, iszket kiáltással ébresztett a fiam és vakarózott kegyetlenül, miközben kiütések sercentek ki testecskéjén.
Háziorvosunk nagyon gyorsan eljött, saját autójával bőrgyógyászhoz vitt. Azonnal fogadtak. Miközben vetkőztettem a gyereket, kérdéseket tett fel a doktor, figyelte a gyerek testét. Hírtelen elhallgatott, majd szólította az asszisztensnőt - jöjjön Juditka olyan dolgot mutatok, amit nem biztos, hogy látott eddig, vagy látni fog még.
Megijedtem. - Valami baj van doktor úr? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem asszonyom, a fiacskájának ázsiai folt van a fenekén, a farkcsontnál, ami már nagyon ritka jel a magyarokon. Én is csak egyet láttam eddig.
- Ó, Istenem! Végre megtudtam mi az a folt, eddig senki se tudta megmondani mi az. Féltem, sérülésnek gondoltam.
- A gyerek szemvágása, színe is igazolja eredetét.
Elmagyarázta, mit kell tennem, receptet írt, hogy elmúljanak a kiütések, és a viszketést enyhítse. Felhívta a figyelmemet, védőoltásokkor mindig kérjem ki a gyerekorvosunk véleményét, hogy ne fordulhassanak elő hasonló esetek.
Otthon aztán együtt örvendeztünk férjemmel, hogy végre kitudódott a folt rejtélye ezen a hétköznapon.
2135
mami - 2016. február 14. 17:50:05

Kedves Tollforgató!

Érdekes és szépen megírt a történeted. Örömmel olvastam!

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.