Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jéga Szabó Ibolya: A lét peremén
- Lélegezzen! Lélegezzen!
Messziről jövő, sürgető hang parancsolóan hatolt be a tudatomig. Szólni szerettem volna, hogy igen, hallottam, de képtelen voltam. Agyam diktálta ütemben, tudatosan igyekeztem beszívni, kifújni a levegőt, lélegeztem. Éreztem, bármelyik pillanatban, visszazuhanhatok a nemlétbe, minden igyekezetemmel próbáltam éber maradni, és tovább lélegeztem. Vártam, hogy visszatérjen az életem során annyira megszokott spontán levegővétel, ijesztő volt ez az állapot. Hangfoszlányok jöttek, nem láttam honnan.
- A műtétnek vége, kitűnően sikerült. Próbáljon ébren maradni egy kicsit. Intsen a szemével, ha ért, még nem tud beszélni - mondta egy mély férfihang.
Egy árnyék takarta el a kékes fényt, egy kéz letörölte arcomról az izzadságot. A nyirkos veríték belefolyt a fülembe, a testem, a lábam remegett a hidegtől. Egy kéz betakart, egy újabb lepedővel. Körülöttem neszek töltötték be a teret, zsongás, kattogás, halk suttogás. A mély gödör, melyben magamat éreztem, eltorzította minden érzékszervemet, lámpák vakították el a látást, hallásom tompult, eltűntek a szagok, a testemből kinövő huzalok serege kötött össze a külvilággal, a surrogó kattogó gépekkel. Olykor megszűnt ez a létezés is, eltűnt a bizarr valóságával együtt. Napfényes idegen világban találtam magamat, szürreális tájban, valahol fent, alattam hajladozó zöld erdő, színes huzalokkal teli égen hintáztam.
- Éva nővér vagyok. Mostantól én őrzöm magát reggelig. Ébren van?
- Igen - felelem, és csodálkozom a saját hangomon.
Nem a túlvilágon vagyok, nagyon is élek, vagy ez is képzelet játéka? Itt nincs reggel, nappal, csak éjszaka, gúny űz velem a valóság, megcsalja agyam. Visszazuhanok a hintázó színes nyalábok ölébe, ringatnak lágyan a lét peremén.
- Ébresztő! Itt az ebéd.
- Ebéd? Én nem vagyok még éhes.
- Csak egy kanál levest nyeljen le.
Furcsa érzés, ahogy a meleg lé folyik le a torkomon. Az élet visszatért, a maga egyszerű valóságával.
1423
Jega - 2016. február 15. 19:54:05

Köszönöm Viola, én sem akarok többet ilyen helyzetbe kerülni. A szívbillentyű műtét, nem egy fáklyás menet, még utána sem. Most gyógyulgatok, a teljes felépülés fél év. Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel Ibolya

277
farkas viola - 2016. február 15. 11:08:40

Kedves Ibolya!
Teljes átérzéssel olvastam írásod, bár nem voltam még ilyen helyzetben.
Örülök, hogy itt vagy és emléket tudtál állítani esetednek.
Jó egészséget kívánok szeretettel: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.