Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.16. 17:30
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.16. 11:48
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.16. 09:33
Szép napot HM lakók! Éva Rose

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Benke Mária: Pánik a metrón…
Mária évek óta metróval közlekedett.
Gyors, viszonylag megbízható közlekedési eszköznek tartotta, hatalmas tömegeket szállított, s ha nem fért fel, pár perc múlva jött a másik…
Gyakran követték egymást a vonatok, két-három perc telt el, s begördült a következő szerelvény. Ha nem volt ülőhely igyekezett egy sarokba megtámasztani magát, s bámészkodott. Szerette nézni az embereket, öltözéküket, viselkedésüket, arcvonásaikat…kitalálni, vajon hová igyekeznek…
Az utazás így játékosan gyorsabban telt. Mindig járt az agya valamin.
Most például azon gondolkodott, hogy a metró pont a Duna alatt megy át. Milyen fantasztikus a technikai fejlettség, hogy ezt is meg lehet oldani, egy nagy folyó alatt alagutat fúrni, hihetetlen – gondolta, úgy kialakítani mindent, hogy ott egy ekkora monstrum rengeteg embert szállítva fel, s alá száguldozhat.
Hihetetlen, döbbenetes – gondolta.
A metró szerelvény csattogó zajjal monoton egykedvűséggel zakatolt.
Egyszer csak pislogni kezdett a világítás, majd kialudtak a fények.
Vak sötétben utaztak tovább, pillanatok alatt kétségbeesés, pánik kezdett kialakulni.
- Én klausztrofóbiás vagyok, mondta a sötétben az egyik utas.
- Én meg pánik beteg, válaszolt valaki a sötétben.
- Egyik sem jobb, állapította meg egy férfihang.
Mi történhetett? - tanakodtak az emberek.
A légkör feszült, ingerült volt.
Egyszer egy nyögés hallatszott, majd egy puffanás.
- Rosszul lett valaki? - kérdezték egymást a sötétségben…
Válasz nem érkezett a kérdésre.
Aki rosszul lett – gondolta Mária – az nem tud szólni, a környezete pedig rémült, vagy tehetetlen ebben a vaksötétben…
Majd csak észreveszi a metróvezető, s különben is, mindjárt egy állomásra érnek, ahol már lesz fény. E néhány perc végtelen hosszú időnek tűnt.
A következő másodpercben rángatni kezdett a metró, az emberek jobbra – balra dőltek, majd a szerelvény nyílt pályán megállt. Hosszú iszonyatos csend következett, de ezzel egy időben égett szagot is éreztek.
Valaki öngyújtóval igyekezett megvilágítani a metró-kocsit. Próbált keresni valami vészjelző csengőt, bár az utasok tudták, hogy ez a hiba a metróvezetőnél is jelentkezik, tehát tudnia kell, hogy baj van, s remélték, hogy intézkedik.
Mária nyugtatni próbálta magát, de azt érezte, hogy melege van, s kezd elfogyni a levegője, szaporábban ver a szíve. Szólt, hogy az öngyújtós férfi húzza félre az ablakot, hadd jöjjön némi levegő az alagútból…Majd ismét sötét lett, az öngyújtó gyér fénye is kialudt. Halk morajlás zaja hallatszott, ahogy az emberek egymás között beszélgettek, érteni nem nagyon lehetett csak szófoszlányokat…
Mária a légszomjával volt elfoglalva, próbálta felidézni a meditációs gyakorlaton tanult „OM” hangjait, aminek a rezgése még sokáig zeng az ember fülében, s nyugalmat teremt. Hangtalanul „OM”-ozott, mikor azt érezte, hogy valaki tapogatja. El sem tudta képzelni, hogy ki és miért?
Rászólt ingerülten az illetőre, erre abbamaradt a tapogatódzás, de megint furcsa zajt hallott. Mi a fene lehet ez? – nagyon hosszadalmasnak tűnt, hogy nem történik semmi, csak álltak a Duna alatt a sötét metrószerelvényen, némiképp megnyugtató volt, hogy az égett szag enyhült…
- Biztosan, valami elektromos zárlat keletkezett, s kiégett valami, szólt egy férfi a sötétben.
Végre egy hang a hangosbemondóból közölte, hogy műszaki problémák adódtak, a szerelők már dolgoznak a hiba elhárításán. Megértő türelmüket kérik, nincs nagy baj, nem sokára indul a metró tovább. Erre zajos veszekedés hangzott minden felől a zsúfolt kocsiban.
Majd egy erőteljes férfihang szólalt meg:
- Emberek, ne veszekedjenek, de főleg ne keltsenek pánikot, azzal nem oldódik meg a szorult helyzetünk, hisz mindannyian egy csónakban evezünk…Legyenek türelemmel, biztos hamarosan rendeződik ez a kellemetlenség.
Az öngyújtós férfi megint próbált némi fényt csiholni – bár ne tette volna – visszafojtott rémület járt végig a metró kocsin.
Egy vérbefagyott emberi test – mint egy zsák – terült el a padozaton.
Mária a tömegben nem látta csak a lábát egy villanásra, a szerint nő volt az illető.
Vártak!
Hangosan morajlott az emberek méltatlankodása, kétségbeesett megjegyzések, de érdemben nem történt semmi.
Végre a hangosbeszélő közölte, hogy azonnal lesz áram, és ha minden jól megy el is indulnak.
- Na, végre! – volt az egybehangzó válasz, mindenfelől sóhajok hallatszottak.
- Jaj Istenem, most mi lesz, olyan rosszul vagyok, s hasonlóak.
Egyszer csak visszajött az áram, mindenki a földön fekvő nőt nézte, egymást agyontaposva próbálták megközelíteni, mikor valaki rémülten megszólalt, hogy nincs meg a táskája…Mária arra gondolt, hogy milyen önzőek az emberek, s mennyire csak magukkal foglalkoznak…
Itt egy ember, aki talán meghalt, - lehet, hogy megölték?
A tömeg pedig csak a saját nyűgével van elfoglalva – de borzasztó ez!
Itt is sajnos az együttérzés hiányával találkozott, mint az élet egyéb más területein. Végre beértek egy állomásra, ahol az ajtók kinyíltak és a metróvezető két másik segítőjével végigjárta a kocsikat, hogy rendben van-e minden, nem lett-e valaki rosszul, nincs-e szükség segítségre…Mikor a Mária „kocsijához” értek szólt valaki, hogy itt fekszik egy nő, de az emberek sietve távoztak szanaszét az aluljáróban. Nem akartak belekeveredni semmibe, örültek, hogy végre elhagyhatták a kocsit. Egyik metrós telefonált a mentőknek, s a rendőrséget is kihívta, gyorsan meg is érkeztek. Mária megbabonázva állt, mintha földbe gyökerezett volna a lába, maga sem tudta megfogalmazni miért?
A mentők jöttek, de már csak a halál beálltát tudták megállapítani a 45 év körüli nőnél, akinek véres volt az arca és a ruházata, gyorsan letakarták és elszállították. Egy férfi a mentősök után szólt:
- Megölték talán?
A mentős csak annyit válaszolt, hogy nem tudja.
- Kérem, ezt a rendőröknek forró nyomon ki kell vizsgálnia, nem szabad elhagyni a helyszínt, mondta utastársai után szólva egy férfi.
Erre mindenki pánikszerűen még jobban sietni kezdett.
A metró nem ment tovább, az a kocsi, ahol Mária utazott kiürült, csak némi vér maradt a padlón, a helyszínt mindenki elhagyta…
Mária a mozgólépcsőn révetegen zötyögött a tömegben a felszínre, mikor meglátta, hogy ellenőrök várják az utasokat.
Benyúlt a táskájába, hogy kivegye a bérletét, s majdnem elájult.
- Talán rosszul van? – kérdezte a jegyvizsgáló.
Mária csak annyit tudott kinyögni, hogy:
- Kérem, itt van még a Rendőrség?
- Igen! – mondta az ellenőr, oda kísérjem?
- Legyen szíves.
- Mi történt hölgyem? – holt sápadt lett egy pillanat alatt.
Mária nem tudott szólni. A lábai rogyadoztak, s az ájulás kerülgette.
Mikor a rendőrökhöz értek hellyel kínálták, s egy pohár vízzel, majd nagy nehezen magához tért és elmondta mi történt.
Mikor oda ért mondókájában, hogy a jegyellenőröknek elő akarta venni a táskájából a bérletét, egy véres kést talált, ettől annyira megrémült, hogy kiment a lábaiból az erő…A rendőrök megértőek voltak, kérték, hogy mondjon el mindent részletesen, felvették a jegyzőkönyvet.
Megbeszélték, hogy álljon a rendelkezésükre később is, ha még valami eszébe jutna, Ő bólintott – ez természetes. Majd távozott, s azon gondolkodott, hogy amikor valaki tapogatta a sötétben, akkor tehette a gyilkos szerszámot a táskájába…A munkahelyére ért, s nem hagyta nyugodni a történet. Ki és miért ölhette meg azt a szerencsétlen nőt? Miért rakhatta pont az Ő táskájába a gyilkos a kését? Ezernyi kérdés kavargott a fejében. Szörnyen érezte magát.
Arra gondolt, hogy még krimit sem néz szívesen a TV-ben, sőt azonnal átkapcsol, ha bűnügyi krónikát közvetítenek, urambocsá’ még bűntényekről sem szokott olvasni, s pont vele történik ilyesmi? Azon is töprengett, hogy milyen önzőek az emberek, minden ember csak magára gondol.
Méltatlankodott magában, mikor a kollégája szólt, hogy keresi két nyomozó.
Összerezzent, mit akarnak tőle? Hiszen már a metró megállóban mindent elmondott, mostantól egy perc nyugta sem lesz?
Sápadtan összeszedte magát és szólt, hogy jöjjenek.
A rendőrök ugyanazokat a kérdéseket tették fel neki, mint a metrónál.
Most sem mondhatott mást, mint, hogy a táskájában találta a véres kést, amikor a bérletét akarta elővenni…
Vajon megtalálják-e a gyilkost? – Kiderül-e valaha, hogy miért történt?
Mária számtalan kérdésére sajnos nem kapott választ.

Másnap reggel a TV híradóból értesült az eseményekről és arról, hogy akit meggyilkoltak egy ápolónő volt egy elmegyógyintézetben és ott egy ápolt üldözte a szerelmével, akit a szerencsétlenül járt nő elutasított.
A híradásból az is kiderült, hogy a beteg megszökött az intézetből, körözést adtak ki ellene.
A rejtély megoldódni látszott, de azért Mária zaklatottságát nem tudta maradéktalanul megoldani…
4950
Benke Maria - 2016. április 09. 07:04:54

Drága Viola! Nem volt szándékom Téged ijesztgetni, puszillak

277
farkas viola - 2016. március 31. 16:15:31

Kedves Mária!
Itt rémüldözök, hogy micsoda eset és akkor itt látom, hogy fikció.
Még jó, pedig igaz is lehetne. Jól rám ijesztettél, viszont kitűnő írás.
Szeretettel gratulálok: Viola Rose

4950
Benke Maria - 2016. március 30. 09:46:05

Kitti! Ez egy fixió, ha boncolgatjuk, akkor olyan lesz, mint amikor a viccet megmagyarázzuk, köszi. hogy olvastad írásomat. Üdv. Marcsi

5396
Kitti - 2016. március 29. 19:27:55

Ó, jaj! Hihetetlen nekem, hogy az egész utastérben senkinél nem volt mobil, ami világítani is képes...
Maga a történet érdekes.
Grat
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.