Benke Mária: Rablás (2016. április)
Anna és Zsolt néhány éve házasok voltak.
Szerették egymást, egy lakótelepen laktak, amit a szülők segítségével sikerült megvásárolniuk kölcsönökkel.
Hamar jöttek a gyerekek egymás után, de nem bánták, így váltak igazi családdá… Minden pillanatát élvezték az életnek a két fiúcskával, ahogy cseperedtek, okosodtak. Ezernyi kérdésükre alig győztek válaszolni.
Egy bölcsődés és egy óvodás korú gyermeket nevelni, mellette dolgozni, tanulni nem volt egyszerű feladat. Tudták, mire vállalkoztak, de a gyakorlatban keményebbnek bizonyult a helyzet, mint azt képzelték.
Szerény anyagi helyzetüket áthidalta a harmónia és a szeretet.
Mindketten munkába busszal, villamossal jártak, vitték a srácokat bölcsödébe - óvodába.
Később Anna szüleinek segítségével sikerült egy használt autóra szert tenni, ami csodás lehetőségnek ígérkezett. Megkönnyítette az életüket. Vettek azonnal két gyermekülést a kocsiba és első útjuk a nagyszülőkhöz vezetett vidékre. Volt nagy öröm. Nevettek, boldogság sugárzott róluk, övék a világ…- gondolták.

Teltek a szürke hétköznapok, minden napjukat rohanás, kapkodás jellemezte. Vita, hogy mikor ki vigye el az autót, illetve a gyerekeket, ki menjen értük, stb, de beosztották, ki-ki elfoglaltsága szerint vett részt ezekben a feladatokban…
Munkájuk, tanulmányaik sok időt vettek igénybe, ezért nehéz volt összeegyeztetni az idejüket, de mikor hazaértek és együtt készítették a vacsorát, a fürdetést, akkor összemosolyogtak.
Megéri!– ez oly csodálatos gondolták.

Anna egy ügyvédi irodában dolgozott, mellette utolsó éves joghallgató volt, férje már végzett gépészmérnök. Munkája sokszor szólította vidékre, volt olyan is, hogy nem tudott hazamenni, de törekedett rá, mert imádta az esti pancsolást a srácokkal…
A lakás törlesztő részleteit is fizetni kellett, nem nagyon nyújtózkodhattak, csak „ameddig a takarójuk ért”
Ha beszélgettek, mindig elmondták, hogy milyen boldogok együtt négyen, a nehézségeik ellenére a szüleik csodálatos segítségével meg tudják oldani, hogy családdá váltak, megkeresik a kifizetni valókra a pénzt.
Nem könnyű, de megoldják.

Telt, múlt az idő, mikor egy másik hasonló korú egy gyermekes házaspár meghívta őket. Azok kertes családi házban laktak a szüleiknél.
Azt mondták: nem lehet mindig csak dolgozni, tanulni, kell egy kis kikapcsolódás, ami – valljuk be - rájuk is fért.
Így hát elfogadták a meghívást.
Hétvége lévén a gyerekek is tovább maradhattak fenn, nagy volt a hancúrozás, rohangászás, élvezték nagyon a srácok.
A szülők az aktuális közéletről, az Életükről, mindennapjaikról beszélgettek, de azért volt viccmesélés, nevetgélés is.
Alkoholt nem fogyasztottak, mivel autóval még haza is kellett menniük.
Elköszöntek a kedves baráti házaspártól és kimentek a kocsihoz, aminek csak a hűlt helyét találták a ház előtt…
- Ez lehetetlen! – mondta Anna.
- Szerinted hová lett? – kérdezte Zsolt.
- Nem lehet, hogy rossz helyen álltunk és a „lopós autó” elszállította?
- Nem tudom – mondta szomorúan Anna.
- Most mit tegyünk? – kérdezték szinte egyszerre.
- Hívjuk a rendőrséget – válaszolt a feleség, de előbb beszólok Panninak. hogy itt hagynánk éjszakára a srácokat.
Barátaik teljesen oda voltak, hihetetlen, nem tudtak napirendre térni a dolog felett, pedig akár hogy is nézték, a kocsit ellopták, a két gyermeküléssel apró gyermekjátékokkal együtt.
- Ilyen itt a környéken, még soha nem fordult elő – mondta Panna.
- Miféle ember lehet az olyan, aki ilyet tesz? – ez hihetetlen mondogatták, amíg várták a helyszínelő rendőröket.
Megérkezett szirénázva a rendőrautó kiszállt belőle két rendőr, gépiesen feljegyezte az elmondottakat, majd kérte, hogy menjenek velük az őrsre, hogy felvegyék a jegyzőkönyvet.
Annát a sírás kerülgette, s csak rázta a fejét:
- Nem tehetnek velünk ilyet!
- Lehetetlen! –ezt mondogatta – szinte csak maga elé…
A rendőrautó suhant velük, ők dermedten – érzések nélkül üres gondolattalan fejjel hallgattak a hátsó ülésen.
Folyamatosan a CB rádión eszmét cseréltek a rendőr-járőrök, csipogás, szöveg hallatszott, amire nem figyeltek.
Egyszer egy hír megütötte Anna fülét.
- 7-es járőr a 6-osnak! Karambolozott egy Fiat 125-ös a Könyves Kálmán krt.-on, s a sofőr elszaladt. A kocsi rendszáma: FY 12-56. van benne két gyerekülés, a kocsi nyitva…
- Zsolt! – Zsolt! Ez a mi autónk – mondta izgatottan Anna!
- Kérem, szíveskedjenek oda vinni! – kérte.
A helyszínelők irányt változtattak és egyenesen a megadott helyre hajtottak.
Megérkezésüket már alig várta a riadt házaspár.
Végre odaértek, s látták a féltett kis járgányukat keresztbe fordulva az úttesten.
Mikor kiszálltak nem láttak külső sérüléseket rajta…
Az egyik rendőr azt mondta, hogy nem vihetik el, mert előbb átvizsgálják az őrsön a garázsban…
Bánták is Ők! – örültek, hogy látszatra épségben meg van az ő kis segítőtársuk, ami mellesleg egy kisebb vagyonba került.

Hosszas vizsgálódás következett, már elmúlt éjfél, de ők türelmesen vártak. Anna a fáradtságtól a férje vállán elaludt. Zsolt is nehezen tudta csak nyitva tartani a szemét.
Végre megjöttek a rendőrök már úgy hajnal két óra volt.
- Mi a helyzet? – kérdezte Zsolt.
- Háát! Mondta bizonytalanul mosolyogva az egyik, az a maga szerencséje, hogy elfelejtett tankolni, porszáraz a benzintank, a rabló nem tudott vele továbbmenni.
Anna felébredt és bágyadtan kérdezte, csak álmodta azt, amit hallott?
Férje megnyugtatta, hogy nem álom, nincs baja a kocsinak, kifogyott a benzin, így otthagyta a kocsi tolvaj ahol leállt…
- Hála Istennek – rebegte az asszony, még nem voltam soha ilyen boldog.
- Az ember nem is tudja, hogy mi a fontos számára, amíg azt el nem veszíti mondta halkan a férj. Nem is tudom, mit csináltunk volna, ha nem kerül elő…
- De előkerült, mert mi a sors kegyeltjei vagyunk – mondta nevetve Anna, ezután csak csupa jó dolog fog történni velünk!
- Remélem igazad lesz – mondta - Zsolt. Ha pozitívan gondolkodunk, csak a jó dolgokat vonzzuk be, tehát megígérem Neked, hogy így is lesz… válaszolt nevetve…
- Úgy legyen!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.