Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Bekötött kezek
Már hónapok óta testében csak fájdalmat érzett,bal kezét a merevség uralta. Ízületei görcsben,teste saját maga ellen fordult,fájdalmas piros csomók mindenütt. Sántított,lassan lépkedett,minden lépés fájt. Mindennapos teendőit erőltette,mozdulatai nehezére estek,sokat sírt. Aznap is buszra szállt,hamar leült,komoly,nyúzott arccal de kíváncsian figyelte az utasokat. Egy kis nénit,de inkább középkorú nőt vett észre,kis fehér-fekete pillangós csattal a ritka,fakó hátra fésült hajában. A kis nő megérezte vizsgálódó tekintetét,ő már csak a két csuklóján a géz kötést nézte,talán ez az lenne? Meg akart halni? Hátrapillantott,ő kedvesen nézett egy pillanatig,nem akart tolakodó lenni. A nő megviselt tekintetére könnyes lett szeme. A gyorsan száguldó házsorokba kapaszkodott,összeszedte magát,sietve leszállt,úticélja volt,valami bútorápoló vagy festék kell,a pinceszag ellen...A plázába sietett,fel a mozgólépcsőn,a bolt messze,kerülve a tekinteteket,a túlélésre gondolt. A boltot átrendezték. Lassan,nehézkesen,szorongva mászkált,festéket nem talált,faápoló,ez lesz a jó. A sorban előtte fiatal nő,a pult telerakva,nem örült,de türelmesen várt. Nézte,hogy két flakon lecsúszik vagy sem,nem igazított rajta. A nő gyorsan pakolt a fém bevásárló kocsiba,kapkodott,a pult végére már nem volt ideje. Ő csak nézte,fáradtan,fásultan tartotta szabad kezében szerzeményét,bekötött kezét behajlítva. A mögőtte várakozó hirtelen előre lépve tologatta segítségül a hátra maradt árut. Váratlanul a másik nő észlelve ezt,lenézően rápillantott,hiszen ő nem segített. Merev kezébe tette flakonját,a pénztárcát kereste,ő következett,fizetett,itt most bűnösként,aki csak áll,nem segít,önző,csak magára gondol. Ezen cikáztak gondolatai,mikor a pénztáros a zajból kiszólt,1160 forintot kért,ő csak sejtette,hogy erről van szó,egy 500-ast adott át,minden összezavarodott. -Kérek még 660 forintot,hangzott,alig mozduló ujjaival összes apróját a pénztáros tenyerébe tette. A nő kérdően nézte,ő pedig kegyelemért könyörgő hangon mondta: -Csináljon kérem valamit...Már nem tudva,mi történik vele,az apróval,s a bútorápolóval a bolt előtti padra ült pihenni,kinyújtotta lábait,a fájdalomtól eltorzult arca. Valami érzés odaláncolta,érezte,hogy kérdezne valamit,de csak bután nézte,ahogy a segítőkész vevő fizet,vidáman elköszön,majd elhaladva mellette fölényesen,diadalittasan lenéz rá.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.