Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Magányos percek
Kedves... Ön tavaly óta semmit nem tud dolgaimról,velem történtekről,mert ezt nem kérdezte. Engem sem ismerhet.Semmilyen tudása rólam nincs. Évek kellenek,sokszor akik együtt élnek, sem ismerik egymást. Így történt,hogy rólam való ismeretét önmagából tudja csak meríteni. Mindenki magából indul ki. Vagy:amilyenek vagyunk,azt látjuk meg másban.
Én például önt kedves,jó embernek láttam. Becsületesnek.
Én sem ismerem önt. Azt látom,hogy egy mélység van önben,nagyon hirtelen haragú,azonnal dönt, és ragaszkodik mindenhez,amit elhatároz. Átgondolatlanul,és kellő tájékozódás nélkül lelkesedik,elszáll. Székely lelke van,tiszta,becsületes,de hamar bemérgesedik.
Ha semmit nem tisztáz,főleg kiderítés,kérdezés útján,vagy megismeréssel,akkor eljuthat addig,hogy az önben lévő mélység felszabadul,saját szándékait,tetteit másoknak tulajdonítja. Olyan feldobottan,ami ijesztő tud lenni.
És szeretném,ha tudná,emberismerettel én is rendelkezem,tanítónőnek tanultam. Biztos nem vagyok annyira magamban,bár ön jóval többet mutatott természetéből,mint én. Én csak annyit mutattam,hogy tavalyi nehéz 4 élethelyzetem megvisel.
Ön viszont sokat feltárt önmagából,leginkább aznap,mikor kollégája vad arccal meredten fixált engem. Aztán ön nagyon örült,izgult,mániásan boldog volt,kicsi cinizmussal,gúnnyal keveredve.
Mindnyájunknak lehetnek betegségei,igazán nincs is teljesen lelkileg egészséges ember.
De emellett természetünk,tulajdonságaink azok,amik másokhoz való viszonyunkat okozzák. Így megértem önt,és kedvelem is,minden tettét,reakcióját azonnal jóindulatommal indoklom,majd próbálom az ön oldaláról is.
Egyre kevesebbet tudom magamból merítve indokolni,s jobban megismerni önt kicsit rémisztő.
De nem tudhatom.
Gondolataimat megosztom önnel.
Üdvözletem...
Letette a tollat,szépen,precízen félbe hajtotta a papírt,majd még egyszer megismételte a mozdulatot,vigyázott,hogy a papír szélei fedjék egymást. Ülve maradt,az ablak mögötti fákat nézte hosszasan. Majd becsukta szemeit,és elaludt.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.