Tasnádi Rita: Kísértés
Sietett,kapkodott,idegesen,az idő egyre fogyott,még fel is kell öltözni...De nagyon boldog volt,munkát kaphat,ismét felnőttnek érezte magát. Nadrág,pulóver,cipő,a cipőbe gondosan elhelyezett betéttel bíbelődött,de a lábujjai csak fájtak,mozgatta,felszisszent,nézegette,nagy duzzanat,gyulladt ízület. Kicsit kedvét szegte,majd következő gondolatával már a selyem sál,és a kabát felé nyúlt,de ekkor a vállába nyilalló fájdalom fogott ki rajta...Lendületéből semmit sem vesztve zárta be a lakás ajtót,a lépcsőn már erős,magabiztos léptekkel,vidáman szaladt,friss,hűs levegőt beszívva boldog lett szíve. A belvárosi dugóktól idegesen ült a 30-as buszon,az óra gyorsan pergett. A 24. megállónál a tervek szerint leszállt. Az úton elindult,a házszámot kutatta,71. Már érezte,nagyon nem jó felé járkál,a címen nincs a megadott cég,egy járókelőt állított meg,aztán minden össze zavarodott...Ez nem az az utca...Valahonnan jött ez a segítő gondolat,könnyes szemmel hálát adott érte,s indult visszafelé,az interjúztató hölgyet felhívta: "Késni fogok tíz percet." Zaklatott,feszült gondolatokkal lépkedett,csak a fájó lábujjra koncentrált,a kereszteződésen a másik utcába,vissza...Ekkor észre vett egy öreg nőt. A földön hanyatt fekve,táskái mellette,karjait lengette,lábai nyújtva. Késett,rohant,állás interjúra sietett,lábában erős nyilallás,agya gyors üzemmódban. Egy pillanatig megtorpant,majd elhaladt a földön fekvő mellett. Az rákiáltott,érezte,azonnal belehal,kínzó,elviselhetetlen érzéssel sietett tovább,még hallotta az asszony sírását. "Én most fontosabb vagyok,az életem múlik azon,hogy időben ott legyek,most hadd legyek én az első...-gondolta-,majd máskor...legközelebb...." Ebben magabiztosan ért az útkereszteződéshez,a másik utcába fordult,s a 71.-es szám alatt rátalált úticéljára...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.