Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: Nagyika Karácsonya
Nagyika Karácsonya

Nagyika már betöltötte a nyolcvanhatodik évét. Nyár végéig egész jól tartotta magát, mondtuk is mindig: - Mama, maga örökké élni fog!
Tartózkodó, és tetteiben rendkívül következetes, szavát ritkán hallató asszony, akit az élet kőkeményre faragott. Éveivel megbékélt, sosem panaszkodott, véleményt nem nyilvánított, mélyen magában tartotta.

Hirtelen és váratlanul kezdett gyengülni, étvágytalansága, kedélytelensége kétségbe ejtett bennünket.
- Nagyika, csak egy falatot! - kérleltem napokon át, de ő csak rázta a fejét.
Hintaszékén ringatózva hol szunyókált, hol riadt tekintettel nézett körbe, mint aki azt sem tudja, hol van.
A könyvespolcról leemeltem kedvenc regényét, felolvastam belőle, s nagy nehezen belerimánkodtam néhány kanál levest. Teltek a napok, hetek, változás nem történt. Egyre fogyott, keveset aludt, éjszakánként lestem, lélegzik-e még.

A háziorvos hetente járt hozzánk. Alaposan megvizsgálta nagyit minden alkalommal. Mit is tehetett volna egy idős asszonnyal? Gyógyszereket és enyhe nyugtatót írt fel.

A legközelebbi vizit alkalmával a doktor úr nagyi fénytelen szemébe nézett, s halkan megkérdezte: - Kardos néni, fáj valamije? Szedi a gyógyszereket rendesen?
- Igen, szedem. Nem fáj nekem, csak a lelkem.... Hiányzik az én drága Bélám! Elutazott a szüleihez, s még nem jött vissza!
Egymásra néztünk az orvossal. Kardos papa egy évvel ezelőtt távozott az élők sorából....

Október vége felé jártunk, évek óta ez volt a legcsodásabb ősz. Szemet gyönyörködtető szín-kavalkád, levelek pajkos tánca, de nem tudtam örülni, elmerülni a látványban, mert irtózatosan féltettem nagyikát, s rendkívül kimerültem.

Egy kedd este hirtelen, alig hallhatóan megszólalt:
- Holnap Karácsony, készülődni kéne! Megvettétek már a fát?!
- Igen!
Ennyit tudtam kinyögni, hiszen annyira meglepődtem, forróság futott át a testemen füllentésem miatt. Cselekedni kellett, mégpedig irtózatos iramban.

Leltárt készítettem. A mélyhűtőben darált hús, csirke mell és comb, zöldség, krumpli, hagyma a kamrában. Ennyi elég lesz a szerény ünnepi ebéd elkészítéséhez.
Éjszaka díszítettem fel a műfenyőt, októberben honnan is szereztem volna igazi, "élő", illatos fát? Hajnalban főztem, sütésre is jutott idő.
Angyalkás abrosz, karácsonyi étkészlet, tökéletes! S persze a gyertya sem hiányozhat, ott pompázik majd az asztal közepén.

Nagyikát a legszebb ruhájába öltöztettem, kicsinosítottam .Ajándéka a még nyáron vásárolt köntös, és egy Kosztolányi verses kötet.

Férjem nem tudott szabadságot kivenni, azt lódítottam, ügyeletet vállalt, nagyon-nagy szükség van minden fillérre. Így ketten vártuk a Jézuskát!

Sürögtem-forogtam, tüsténkedtem, de gyakran bekukkantottam nagyihoz a nappaliba.
Elbóbiskolt, s olyan furcsán oldalra lógott a feje.... Közelebb léptem. Szája nyitva, szemei élettelenül meredtek a semmibe. Magához rendelte az Úr, a mi októberi Karácsonyunkon!

Tíz év telt el. A hintaszék a nappaliban egymagában ringatózik, de nagyikával azóta is beszélgetek, tanácsot kérek Tőle ügyes-bajos dolgaimban, és ő válaszol.
Október 25-e az én szívemben ünnep, és ezen a napon hosszú esztendők óta két terítékkel az asztalon, egymással szembe ülve kanalazzuk a forró húslevest.
Ebéd után betakargatom, felolvasok egy novellát, és ő megérint a lelkével.

Budapest, 2016. november 21.
524
BogIcu - 2016. november 24. 12:57:03

Drága Mami!

Nagyon ritkán, de belekóstolok a próza ízébe is,Smile ezt a történetet már tavaly elkezdtem, s most a napokban fejeztem be. Annyira örülök pozitív véleményednek, hogy felbátorodtam, s már elküldtem a következőt is.

Szívből köszönöm a biztatást, és kedves szavaidat.
Ölellek a legnagyobb szeretettel: IcuRoseHeart

1119
tatos - 2016. november 24. 11:50:39

Drága Leánykám Bogárkám! Annyira megérintette lelkem ez a szép írásod és most sajnálom a sok eltelt időt, amit nem használtál ki a PRÓZA írásra is. Hiszen évek óta azt ismétlem, hogy miért nem írsz prózát is. A TE szókincsed és lelked járása sok olvasni szerető embernek tudna adni élményeket és tapasztalást az általad leírtakból. Gratulálok és további sok sikert kívánok az ÍRÁSAIDHOZ. Hajrá. Nagyon tetszett és meghatóan szép, szívmelengetően emberi. Szeretettel mamid.HeartRose

524
BogIcu - 2016. november 23. 07:07:52

Drága Viola!

Prózát igen kevesen olvasnak, így határtalan örömöt szereztél nekem.
Örülök, hogy tetszett a történet.
Nagyon köszönöm. Szeretettel: IcuRoseHeart

277
farkas viola - 2016. november 22. 20:00:25

Drága Icu!
Meghatóan szépet írtál, örömmel olvastam.
Szeretettel: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.