Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Bogárné Sárközi Ilona: A szégyen
Nehéz évek voltak azok, a felnőttek folyton sopánkodtak, mi gyerekek csak sejtettük az okát. Egyformán szegényen éltünk, így nem éreztünk semmiféle megkülönböztetést. Nyáron mezítláb szaladgáltunk, a padlásfokokon üldögélve súgtuk egymásnak kislány-titkainkat, vagy kergetőztünk.
Televízióval akkoriban talán három család büszkélkedhetett, ez sem okozott gondot. Átjártunk a szomszédba, kuporogtunk a kis sámlin, és bűvöltük a fekete-fehér dobozt.
Hó vége felé szüleink gyakran látogatták a zálogházat, hogy élelmiszert vásárolhassanak.

Egy voltam a sok közül, sápadt, törékeny kislány. A felnőttekkel is szerettem barátkozni, sokat álldogáltam kíváncsian mások ajtajában, miközben kitárgyaltuk a világ érdekes dolgait.
Ha elfogyott a só, a paprika,kevésnek bizonyult a kenyér, engem és Öcsi barátomat küldték a közeli boltba. Addig is friss levegőt szívunk!

Egy alkalommal a házunkban lakó középkorú néni, oda hívott magához:
- Babám, figyelj! Szaladj el a sarki henteshez, és kérj egy forintért zsírt!
Nagy szemekkel néztem rá, de nem mertem ellenkezni. Nem, nem, nem akarom!
Az árakkal ugyan nem voltam teljesen tisztában, de annyit tudtam, hogy a zsír ára ennél sokkal több. No, persze, kínos volt, hogy csak ennyi pénze van, így engem áldozott fel.

Izzadt a tenyerem, ahogy lenyomtam a kilincset.
- Csókolom! Kérek szépen egy forintért zsírt!
Mustrálgatott, méregetett a hentes bácsi, lesújtó tekintetét amíg élek nem felejtem el.
- Egy forintért?!
- Igen! - rebegtem.
- Anyukád küldött? - dörmögte.
- Neem, a Julika néni a Baross utcából!
Hatalmas lapátkezébe vette a csomagolt zsírt, s még mindig engem nézve, szépen, komótosan lenyisszantott a végéből egy darabot.
- Nesze! Aztán vigyázzatok, meg ne feküdje a gyomrotokat!
Rohantam kifelé a boltból, futottam, ahogy csak a lábam bírta. Arcom tüzelt a szégyentől.

A következő hévégén meglátogatott bennünket édesapám egyik barátja, akit még régen, a focipályán ismert meg. Ő volt az, a sarki hentes! Mindketten bugyután bámultunk. Én elfordultam, s kiszaladtam a szobából, mert hirtelen rendkívül fontos dolgom akadt.

Budapest, 2016. november 22.
524
BogIcu - 2016. november 26. 06:42:49

Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmedet, drága Violám!
Szeretettel: IcuRose

277
farkas viola - 2016. november 26. 00:30:50

Drága Icu!
Tetszéssel olvastam történetedet.
Szeretettel: Viola Rose

524
BogIcu - 2016. november 25. 19:30:44

Drága Mami!

Érdekes történeteket valóban az élet ír.
Nagyon köszönöm, hogy meglátogattál,Smile és értékelted ezt a kis prózát is.

Ölellek a régi nagy szeretettel: IcuHeartRose

1119
tatos - 2016. november 25. 10:59:09

Drága Bogárkám Leánykám!
Nagy érdeklődéssel olvastam újabb lélekbefutóan szép elbeszélésed. Nagyon megérintett, ez a szép írásod is mivel ismerem azokat az időket. Nagyon sok sikert kívánok és sok ilyen visszaemlékezést írj ki magadból,Heart amiből sokan tanulhatnak és tapasztalást nyerhetnek. Igen sok elgondolkoztató értékes gondolatot sugalltál benne.Szeretettel olvastam mamid.Rose

1119
tatos - 2016. november 25. 10:58:53

Drága Bogárkám Leánykám!
Nagy érdeklődéssel olvastam újabb lélekbefutóan szép elbeszélésed. Nagyon megérintett, ez a szép írásod is mivel ismerem azokat az időket. Nagyon sok sikert kívánok és sok ilyen visszaemlékezést írj ki magadból,Heart amiből sokan tanulhatnak és tapasztalást nyerhetnek. Igen sok elgondolkoztató értékes gondolatot sugalltál benne.Szeretettel olvastam mamid.Rose

524
BogIcu - 2016. november 25. 06:58:45

Drága Melinda!

A történet valós, nagyon élénken él bennem, pedig több, mint ötven éve történt.
A néni nevére már nem emlékszem, és az is lehet, hogy 2 forintot adott, de ennek már nincs jelentősége. Nagyon haragudtam rá, de akkoriban egy gyerek nem mondhatott nemet a felnőtteknek.

Szívből köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett.Smile

Sok szeretettel: IcuRose

5486
Magdus Melinda - 2016. november 25. 06:44:54

Drága Icu!
Szégyellni nem neked kellett volna magad! Könnybelábadós szemmel olvastalak!
Tetszett az emlékezésed! Rose Melinda

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.