Rusai Márta: A jóság
Lengedezett a fagyos leheletű novemberi szél, csontig mart a hideg. Az idős nénit, gesztenyesütőst nem tartotta vissza az idő komor kedve. Vastag kendőbe burkolta vézna testét, vállára galambok szálltak, amelyek nem fértek oda, a lábánál toporogtak.
Mindennap kora hajnalban kelt. Két nagy tepsire való tésztát kavart be. Az egyikben túrós, a másikban almás pitét sütött. Igaz pár évvel elmúlott nyolcvan, megöregedett és összetöpörödött, de hűségesen tette naponta a megszokott dolgát. Azt mondta, a fáradozását meghálálja az utca. Szent öntörvénye szerint reggel hétkor már a megszokott helyén kell ácsorognia. A templom mellett hatalmas vásártér áll, de ő közel maradt az Úrházához, csak a járdaszéléig merészkedett. A gesztenyesütödéjét sem bírná messzebbre vinni, annak is örült, hogy megengedték neki az egyházi személyek, hogy ott tárolhassa. A lézengő szél tekergeti a sütő füstjét, illatoznak a rajta piruló gesztenyék. Kirakta a kis asztalra a frissen sült süteményeket, majd a galamboknak széthintette a magokat. Zajosodott a vásártér, a kofák viccelődéseitől visszhangzott a tér. Jöttek a kedves vásárlói is, akik naponta tőle vették a friss házi finomságot és a reggeli kedvességet, amit csak ő tudott adni, a galambszívű öregasszony.
Egy váratlan pillanatban megállt előtte egy kislány. Nem sokkal volt alacsonyabb tőle. Hatalmas barna szemeivel hosszasan méregette, majd így szólt:
- Szia Néni!
- Szia Tündérkém!
- Igaz az, hogy aki a hidegben meleg ételt, italt árul az utcán, annak a szíve is meleg?
- Ki mondta ezt neked lelkecském?
- Az anyukám.
- És mit mondott még az anyukád?
- Azt is mondta, hogy a melegszívű embereknek talán rideg az életük, néha a legmagányosabbak, talán azért is árulnak az utcán. És, hogy az ilyen embereket meg kell ölelni, mert nincs a világon finomabb ölelés, mint, amit egy melegszívű, magányos embernek adhatsz. Megölelhetlek?
Nem szólt. Nem tudott szólni, karjait széttárta és magához szorította a gyermeket, boldogan ölelte zsenge csemetét.
Később halkan kérdi a kislányt.
- Tudod, hogy kik látnak bele ismeretlenül is az emberek lelkébe?
- Nem tudom. Na és kik?
- Csak az angyalok képesek belelátni az emberek lelkébe. A te anyukád egy angyal. Vigyázz rá és szeresd!
Egy süteményt tuszkolt eközben a gyermek zsebébe, aki boldogan szaladt át a túloldalra az édesanyjához. Az öregasszony leült a kis lócájára. Ráncos, táskás szemeit törölgette, majd a lányka után nézett és tekintete találkozott az angyaléval. Egymásra mosolyogtak, talán ugyanazt érezték. A jóság járt nála vendégségbe, bearanyozta a kedélyét. A jóság, amit jó szívvel csak lélek adhat léleknek.

Rusai Márta 2016 október
4474
Latrodectus - 2016. december 11. 05:09:42

Kedves Babu!

Köszönöm a megtisztelő figyelmed. RoseWink

5548
babumargareta - 2016. december 08. 18:24:26

Kedves Márta .
Aranyos ,mesés történetedhez szeretettel gratulálok.
Tisztelettel.....BabuRose

4474
Latrodectus - 2016. december 03. 13:24:31

Én köszönöm, hogy olvastad.Heart

4204
pathfinder - 2016. december 01. 08:32:08

Ez de nagyon szép, köszönöm az élményt! Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.