Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Margit hídon
Bizonytalanul várt a 6-os megállójában,azt érezte,ha most azonnal nem jön a villamos,össze fog esni,aztán arra gondolt,még ha jönne is,milyen hosszú,s nehéz az út haza felé. Rosszul volt,aprókat lélegzett,aggodalmasan abba az irányba tekintgetett,de oly hosszúnak érezte az időt,kétségbe esett. Nyomasztó félelem fogta el,mit szólnak az emberek,így látszólag könnyedebb testtartást vett fel,közömbösen a távolba nézett,mint akinek mindegy,de lelke csak ekkor kezdett igazán szenvedni.
Az élete fájdalmai jutottak eszébe,annak értelmével, a reménytelenséggel telt meg,a villamos hirtelen zajjal futott be,gyorsan vágott elébe,az emberek hangyaként nyüzsögtek,az ajtókon ki,majd be,eszmélt,hogy fel kellene szállnia,s emiatt van épp itt,ezen a peronon,de hogy hova indult,csak percek múlva derengett,amikor az ablak melletti ülésben teste megnyugodhatott. Szorongott,keresztbe tette fájós lábát,majd arra gondolt,sosem szeretik az utasok ezt,illetlen,helyet foglal,de mindig,ha merte,megtette,így kevésbé fájt.
Át a Margit hídon,nyugalom fogta el,kellemesen siklott a járművel,mint minden külvilági zaj,fény,anyag,hatás átjárta lelkét,hatott rá,eggyé vált vele,s állapota oly változó,mint maga a nyüzsgő,kiszámíthatatlan város,az embertömeg.
Akaratlanul is megpillantotta az újságjával kéregető,szimpatikus,fiatal,markáns arcú férfit,minden utashoz oda hajolt,kedves szerénységgel ajánlotta fel a hajléktalanok lapját,rábízva mindenkire,mennyit ad. Az utasok rá sem tekintettek,mereven néztek a távolba,volt aki elfordult. Ketten kedvesen mosolyogtak,némák maradtak,csak a villamos csendes suhanását hallgatták,mígnem hozzá lépett a kéregető. Oly férfias hangon szólt,az jutott eszébe,talán más időben,helyen híres filmszínész lehetne...
Nézte a kezében a lapokat,elővette tárcáját,egy százast adott.
-Köszönöm!-mondta.
-Hölgyem,ha gondolja,van nekünk egy honlapunk is,ott bővebben olvashat mirólunk...
-Meg fogom nézni,s köszönöm az újságot!
-Végre valaki megtörte a csendet!!!-szólt az otthontalan,rá mosolygott.
-Megnézem biztosan!
Döccenve állt meg a 6-os,segítve a kéregetőt a tovább haladásban. Indult a villamos hátulja felé,ő szívében melegséggel,örömmel ült pár pillanatig,de hamar elmúlt,félve,igen kicsinek,butának érezte magát,tekintetével kapkodva nézte a körötte állókat,majd minden utast.
-Hiszen majdnem ugyanolyan szerencsétlen vagyok,pont én beszélgetek vele...?-kérdezte magától. Az előtte álló két jól öltözött férfit nézte egy darabig,mintha lelkiismeretükkel lettek volna elfoglalva,elgondolkodva meredtek a villamos poros padlójára.
Majd az ablakon túli várost nézegette,a futó házsorokat,gondolatai szabadon szálltak...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.