Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 19:53
Kedves Józsi! Elküldtem world dokumentumban, a verseket amiket az í gy írunk mi , könyvpályázatra szántam! Nem tudom megèrkezett-e
nem k... Bővebben

2019.07.19. 18:19
Kedves Józsi! Eltèvesztettem
a bizonytalanság 4. című iràsomnál nem jelöltem hogy folytatásos történet ha lehet potoljad üdv Kevelin kö... Bővebben

2019.07.19. 17:46
Szép kora estét kívánok szeretettel! Heart

2019.07.19. 14:53
Kedves Mama! Sajnálom, hogy nem tehetek eleget kedves kérésednek, de a Berkenyeágon kismadár kötetek összes példánya elfogyott. Írtam Neked privát... Bővebben

2019.07.19. 14:49
Szépséges napot mindenkinek! Smile Rose

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Balázsi Pál Etel: Fagyöngy Első történet (2016. december)
Fagyöngy

November. A vénasszonyok nyara a végét járta. Sárika és a szomszéd Karcsi délutánonként a ház mögötti gyümölcsöskertben találkozgattak. Kosárba szedték a későn érett gyümölcsöket, melyek ott lapultak a lehullott levelek között. Ezek az igazán zamatos, lédús gyümölcsök!
Kergetőztek, bújócskáztak, egyszóval hancúroztak. Miközben Karcsi felvett egy érett almát, és figyelmesen törölgette, a kislány átmászott a kerítésen és eltűnt bokrok mögött.
Karcsi meglepődött. Hahó, hahó! Merre vagy? Választ nem kapott. Látlak, gyere ki - kiáltotta, de válasz nem érkezett. Viccnek vélte. Benézett a kert csupaszodó bokrai közé, a száradó deszkák hátához, a széna kazalt körbejárta, sikertelenül. Hova tűnhetett, a föld nem nyelhette el! Előre szaladt, de sehol nem látta. Aztán újra vissza, hátha előkerült. Szólongatta kis barátnőjét, de választ nem kapott. A meggyülemlett könnycsepp kicsordulni készült szeméből. Kézfejével letörölte nehogy meglássa Sárika, hogy fiú létére sír. Félni kezdett. Sárika, Sárika! - szólongatta kétségbeesve. Válasz nem érkezett. Lábát maga alá húzva leült, sírdogált. Mit csináljak, mit tegyek? - ismételgette. Haza nem mehetek, elkergetnek otthonról, mert elvesztettem Sárikát. Ahogy ott sírdogált valami furcsa, mozgást hallott a kerítésen túlról a bokrosból, ahol az egyedüli almafa áll. Nyúlra gondolt, ilyentájt bemerészkednek a kertekbe.
A Nap lebukóban és Sárika sehol. Mintha jajgatást hallana. Hirtelen felugrott és a vélt hang felé nézett, ami a kerítésen túlról jött. Nem gondolt a tilalomra, gondolkodás nélkül ő is átmászott a kerítésen bízva abban, hogy ott rátalál Sárikára. A bokrok mögött egy mélyedésben ott feküdt az alélt kislány. Már nem szégyellte hulló könnyeit, Sárikához ment, fejét a térdére helyezte, szólítgatta, simogatta, puszilgatta.
A kislány teste rángott, homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek, öklendezett, majd lassan kis időre megnyugodott.
- Vigyél haza, haza aka... - Ismét elvesztette eszméletét.
Karcsi átugrott a kerítésen ordítva hívta ángyigáját, és Béla keresztapját segítségért. Amikor megértették, hogy miről van szó, kétségbeesetten hagytak csapot-papot úgy szaladtak a kertbe, hogy segítsenek kislányuknak.
Sárika édesapja átugrotta a kerítést, ölébe vette alélt kislányát, visszafelé lábával áttörte a kerítést úgy szaladt a traktorista szomszédhoz, hogy vigye őket a falu orvosához.
Tíz perc múlva már az orvos vizsgálta a kislányt, aki ismét hányt, teste rángógörcsbe volt.
Figyelmesen végignézte a kislány testét, mivel kígyóharapásra, mérgezésre gyanakodott. Feltűnt, hogy a kislány bal tenyerében valamit erősen szorongat. Érett fagyöngy bogyók voltak.
Azonnal mentőt hívott - fagyöngymérgezés! - jelentette.
Szíverősítőt adott a kislánynak.
A mentőben a doktor végig a kislány mellett maradt. A kórházban a gyors, szakképzett beavatkozás meghozta gyümölcsét. Párnap múlva hazaengedték Sárikát.
Találkozása életmentő barátjával különös érzelmeket keltett benne, amikor Karcsi megölelte és megpuszilta. A kipirult arcú fiú úgy szorította magához kis barátnőjét, mint aki soha nem akarja elengedni.
Vajon igaz az a monda, hogy akik fagyöngy alatt csókot adnak-kapnak, azok szerelmesek lesznek és később házasok?

***

Végszóként, álljon itt Reményik Sándor költőnk kérdése:

"Ha könny a gyöngy,
A fagyöngyök az erdő könnyei,
Parányi könnyek, mozdulatlanok,
Fák sudarára fagyott sóhajok,
Az erdő gyöngybe fagyott bánata..."

2016-11-29
3313
paltetel - 2017. május 19. 13:42:55

Kedves Rita!
Most, hogy már archív az írásom felelhetek megjegyzésedre. Egy igaz történet nyomán írtam, de nem lett ennyire súlyos a kislány helyzete, mert hamar ráleltek és orvoshoz került időben.
Köszönöm, mint mindig a kedves szavaid.Heart
Igen, Reményik versei nagyon szépek, szívemhez szólnak s ez jutott eszembe, amikor a címet megkaptuk.
Szeretettel, RoseRoseRose[b]
Etel

2135
mami - 2016. december 31. 21:12:23

Kedves Tollforgató!

Gratulálok kedves és fordulatos írásodhoz! Örömmel olvastam.Rose

Szeretettel: Jártó Róza ( mami)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.