Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tasnádi Rita: Álmomban láttam Cintia démonját
Cintia egy vele egykorú nővel volt gyakran,még volt, hogy nappal is féltem,mintha valóság lenne. Egyik éjjel követtem őket, Cintiára nem figyeltem, mentek egy szűk utcában, az idegen nő a szeme sarkából figyelt, sose fordult felém, csak oldalról láttam arcát, egyre közelebb mentem. Bűntudat keltően néma, komoly volt arca, féltem, hogy Cintia befolyása alá került, emiatt beszélni akartam vele. Mikor mellé értem, ridegen nem vett direkt figyelembe, jeleztem, hogy mondanék valamit. Nem fordult felém, lebiccentett fejjel a földre nézett. Kezdtem mondani, figyeljen, én nem vagyok olyan, ne hagyja félre vezetni magát, Cintia egy hamis nő!
Ekkor láttam, hogy haja ezüstös fehér, arca nem bőrszínű, hanem fehéres, és feje kicsit nagyobb, mint az embereké. A fehérség körül halvány fény volt. Itt felébredtem, és abban a másodpercben azt mondtam suttogva: Ez Cintia démonja.
Ő, ez a nőnek kinéző valaki, aki némán vádol, konokul hallgat, ellenségesen, elszántan, de alattomosan, finoman elutasító, oldalt fordul, de mindemellett ártatlannak mutatkozik, komoly arccal, de sejtet valami halvány mosolyt, hasonlóan, ahogy Cintia, gúnyosan...
Ijedtemben felkapcsoltam a kislámpát, mélységes csönd vett körül, a padlóról indult tekintetem, a száradó ruhák illatát éreztem, erősen vert szívem. Gondolkozni kezdtem, hogy félelmem elmúljon. Cintia összeférhetetlen, rossz természetű idősödő hölgy. Nem tudhatom, léteznek-e démonok, szellemek, koboldok, ördögök, vagy Az Ördög... Azon kaptam magam, hogy mosolygok, s máris jobban éreztem magam, gondoltam, lekapcsolom a lámpát, már békésen feküdtem a sötétben, kintről egy autó suhanása hallatszott... mély levegőt vettem. Újabb gondolatokkal foglalkoztam, a következő napom fontos dolgait vettem sorra... igen, ez volt az ő démonja. Észrevétlen siklottam újra, s újra félelmetes gondolataim felé, ugyan, hiszen nincsenek is démonok... Ekkor a szomszéd szobában Cintia köhögése hallatszott.
- Istenem! - mondtam félhangosan, de most már nevettem is. Vigyáztam, nehogy meghallja, majd teljes nyugalommal elaludtam. Többet álmomban nem jelent meg az ezüst hajú démon.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.