Tasnádi Rita: Egy élet kezdetén!
Nyolc évig tartott szenvedése, amikor is kitörni vágyott tragikus sorsából. Már komoly depresszióval küzdött, bhónapok óta igyekezett segítséget kérni. Egy korábbi pszichológus nőnek is e-mailt írt, aki elhívta, hogy beszélgessenek. Érezte, hogy élete végéhez ért, de csak ekkor kezdődött emberfelettinek mondható küzdelme.
Novemberben kért segítséget a hivatalban, anyja viselkedését panaszolta el, mely minden percét pokollá tette, kínok közt élt, mióta össze költöztek, de a nyolc évbe bele fért egy hamis segítő, egy perverz művész, egy hazug barát, és sok ellenség is, tetézve betegségekkel, fájdalmakkal. Decemberben látogatta meg a pszihológusnőt, akkor úgy érezte, ő az, akiben reménységet talált, és örömmel fogadta ajánlatát a bébiszitteri munkára, a pici fiú sorsa szíven találta, gyermekeként törődött vele.
Szomorú hangulata mellett beteg volt teste, dagadt, pirosló, gyulladt ujjai, gerinc fájdalma,és szűnni nem tudó alváshiánya elviselhetetlenné tette napjait. A kisfiú ebből nem tudhatott semmit, vele vidáman, gondoskodással, lelkesítően bánt, ez a kis gyermek autizmussal élt.
Azt hitte, a hivatal, a pszichológus megoldja majd helyzetét, szenvedése megszűnik, és új életet kezd, de mélyrepülése kezdetét jelentette mindkettő. A nő kihasználta, visszaélt helyzetével, a hivatal hazugnak bélyegezte, az ügyintézője visszaélt hivatali hatalmával, ügyfele volt, de ő anyja mellé állt. Közben apja kikezdett vele, sexre akarta rávenni.
Egyedül küzdött, harcolt az életéért, bár meghalni vágyott már régóta. Akiktől segítséget kért, ellene tettek, talán a kis fiúcska mentette meg tudtán kívül.
Sikeresen túlélte a legnagyobb viharokat is, a törvény mellé állt, abban nem kellett csalódnia. Egy éves harcai után megpihenhetett, fájdalmai miatt feküdt hónapokig, életkedve azonban nem tért vissza többé.
Azt kérdezi folyton, miért bántották, akikben reménykedett, és hogyan veszthette el jövőjét, céljait, álmait, reményét, mikor igaz volt minden szava, és tette hazug környezetével szemben.
Egy tragikus sors, egy élet vége, halott álmok, érzések, remények... Múlik az idő, a nyár után az ősz, s a fagyos tél, vajon jön-e új tavasz, boldog idők, múlik-e a szenvedés, a kínjainak lesz-e vége?
Ne forduljunk el senkitől...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.