Balázsi Pál Etel: Álomvilág - Harmadik történet (2017. február)
- részlet -

Kisöcsém sikeresen felvételizett a 9. osztályba. Ígéretemhez híven, jutalomként, elvittem három hétre, Erdély legnagyobb termálfürdőjére, Félix-fürdőre.
Az út hosszú, fárasztó volt.
Reggel, Váradon gyűrötten, fáradtan kecmeregtünk le a vonatról.
Taxival hamar eljutottunk a 9 kilométerre lévő Félix-fürdőre. Jelentkeztünk az elosztó központban.
Két óra múlva egy kis villában megkaptuk kétágyas szobánkat. Elfogyasztottuk az útra hozott szendvicseket, s megittuk a még meleg teát a termoszból.
Öcsémet ott hagytam, hadd pihenjen még.
Jelentkeztem az orvosi rendelőnél. Gyógykezelésre mentem az itt-ott jelentkező ízületi fájdalmaim enyhítésére, hiszen a magas hegy lábánál, bizony a hideg, a gyakori ködös téli napok éreztetik, hogy hol vannak a fájó, gyengébb pontjai az embernek.
Az orvos átnézte orvosi lapomat, lelkiismeretesen megvizsgált, kikérdezett s kiírta a szükséges kezeléseket. Az asszisztensnő útbaigazított - mit, hol találok, hogy feliratkozhassak a kezelésekre. Eltelt még egy óra, amíg minden a kezemben volt.
Déli tizenkét órát ütött az óra, mire visszaértem szálláshelyünkre. Öcsém, a kiválasztott ágyában, csecsemő pózban, úgy aludt, mint a tej.
Kihasználtam a lehetőséget és kiváltottam az étkezési jegyeket.
Ebéd után végig sétáltunk az üdülőhelyen. Megcsodáltuk a gyönyörű tavirózsákat, az egzotikus halakat, a hattyúkat, a csodálatosan szép pavilonokat, amiket már száz évvel ezelőtt is látogattak az akkori jómódú emberek. Megkerestük a nyitott fürdőmedencéket, ahol délutánonként lubickolhatunk. Öcsém nem akarta hinni, hogy a mélyből feltörő víz hőmérséklete egyes helyeken még 49 fokot is eléri.
A napok gyorsan teltek, közben folytak az olimpiai versenyek közvetítései a TV-ben.
Esténként azokat is nézegettük, vagy moziba mentünk.
Újabb vendégek érkeztek kis villánk szomszédságába. Olasz fiatalok verték fel hajnalonként a környék csendjét - énekeltek, kiabáltak. Öcsém nagyokat nevetett rajtuk, ahogyan mókáztak.
Az egyik nap hamarabb végeztem a kezelésekkel, és öcsém után mentem a strandra, ahol úszkálni szokott. Furcsának tűnt, ahogy ott állt a medence közepén lila ajakkal, reszketve a meleg vízben.
Alig hallotta meg a hívásomat. Különösen viselkedett. Fáradtnak látszott. Vajon a termálvíz hatása zavarta meg?
Ebédnél ímmel-ámmal evett, mindenbe belekötött, egyszóval nem tudtam hova tegyem. Érdeklődtem, mi van vele, de nyersen szólt vissza - nincs semmi bajom, hagyj már békén. Ilyen még nem történt.
Délután nem akart lefeküdni, mert az olimpiai súlyemelők döntőjére volt kíváncsi. Odamentünk. Egy adott pillanatban felugrott, otthagyott.
Vacsorázni nem jött, vacsoráját becsomagoltattam és hazavittem.
Nem volt otthon. Besötétedett. Keresésére indultam. A közeli park egyik padján összefont karokkal ült. Melléje ültem, átkaroltam vállát. Vártam, hogy megszólaljon. Zokogva kérdezte - miért kellett meghaljon édesapám, miért nem vitt engem is?
Megrendültem, mert eddig soha nem beszélt közös apánk haláláról. Magamhoz vontam, simogattam, halkan nyugtatgattam, magyaráztam. Aztán hazafelé indultunk.
Mire hazaértünk elcsendesedett, evett egy keveset a vacsorából, majd mosakodás után lefeküdt.
Próbáltam olvasni, nem ment. Édesapánk haláláról az eddig konokul hallgató öcsém szavai jártak eszembe. Végre megnyílt, beszélt róla.
Lassan elálmosodtam, elaludtam. Furcsa hangokra ébredtem. Öcsém hánykolódott az ágyban, érthetetlen szavakat motyogott. Az ágy mellé térdeltem, kezemet gyöngyöző homlokára tettem, megéreztem láztól forró reszkető testét. Kétségbeesetten megvizeztem törölközőjét, lemostam testét, de csak nem jött le a láza. Az orvosi rendelő zárva. Lepedőmet langyos vízbe áztattam, kicsavartam s vele testét bebugyoláltam. Egy- egy szót megértettem, mint "várj, várj, ne, ne menj, szél, hullám..., várj, jövök, jövök, ne hagyj!" Próbáltam ébreszteni. Kinyitotta zavaros szemét, de újra és újra elmerült. Könnyek között imádkoztam segítségért, a felkelő Napért, orvosért.
Hajnalra lassan megcsendesedett, a majdnem száraz vizes lepedőt levettem róla, törölközővel átdörzsöltem testét. Megitattam.
A láz annyira legyengítette, hogy a vécére csak rám támaszkodva tudtam kivezetni. Visszajövet megkérdezte - mi történt, miért vagyok ilyen gyenge?
Rákérdeztem - nem tudod, merre jártál? Álmodban valakihez beszéltél.
Elgondolkodott, fáradtan mosolyogva visszabújt az ágyba s halkan, lassan mesélni kezdett.
- Olyan szép volt. Egy gyönyörű kék tó fölött pára lebegett, halk zene szólt, könnyű szellő borzolta a vizet, s egy fehérvászon vitorlás csónak közeledett a parthoz. Szólongattak, hívtak. Bementem a hűvös vízbe, beléptem a vitorlás csónakba. A csónak a párába burkolózó távoli sziget felé tartott. Hátulról egy könyörgő hang kérlelt - ne menj el, ne menj oda, még ne !. A csónak arra felé tartott, de valaki könyörgött - ne menj, ne menj, még ne - kérdte. Erre ébredtem fel.
- Én voltam, én nem engedtelek, hogy elhagyj minket, súgtam. Előtted az élet, miért mennél el? Itt van rád szükség. Apu is ezt szeretné.
Nagyot sóhajtott, s mély nyugodt álomba merült.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.