Lovas József Pál: Szurka-piszka (2017. február)
Zsóka hangosan fölnevetett. Ha jól visszagondol, nem is nevetés volt az, inkább kacaj. Igen, kedvesen hangzó egészséges kacagás volt, ami egy előzetesen kitárulkozó könnyed mosoly kíséretében hagyta el a lány ajkát. Az egész egy leszakadt felsőgomb miatt történt. A manővert Zsóka ingblúza bánta. A lány akkor egy pillanatra meglepődött, arcát parányi pír lepte el, egyik kezével összébb húzta ruháját a mellén, a másikkal amolyan simogatás gyanánt lágyan a fiú kezére ütött, aztán kijelentette: nem szurka-piszka, mert szikra veti.
Így mondta. Tamást valamelyest váratlanul érte a tiltásra utaló jelzés, ám a nem szurka-piszka, ahogyan a lány kiejtette a száján, még tetszett is neki, és egyáltalán nem érezte olyan komolynak. Sőt! Talán még élvezte is az egészet. Aztán eszébe jutott, hogy valahol már hallotta ezt a viccesen hangzó kinyilatkoztatást, talán még az imigyen beolvasó leányzó nevére is emlékezne, ha megerőltetné magát. De az a név, s a vele járó események történései már korántsem voltak érdekesek a számára, a jelenlegi helyzet annál inkább. Tetszett neki a szó, az a szó, hogy „szikra veti”. Honnan vette a lány? Máig is talány. De eljátszhatott a gondolattal. Na már most, okoskodott a fiú, ott, ahol szikra van, ott meg is gyulladhat valami. Lángra lobbanhat, mint két ember között a szerelem.
Szerelem!
Tamás sóhajtása az egekig ért. Picit megszeppent ugyan, látszott rajta, ám azt korántsem lehet ráfogni, hogy a lány tiltó szavai elrettentették volna korábbi szándékától. Ellenkezőleg, felfedezőútját folytatva kézfejével egyre beljebb merészkedett a blúz alatt. Tovább. Ujjai lágyan érintették a selymes ruhaanyagot, simogatón tapadtak Zsóka finom illatú bőrére, hogy azután céljukat elérve megnyugodjanak a lány feszes mellén. Akkor vette észre, hogy a barátnője nem visel melltartót. Na, már most ebbe meg ő maga pirult bele.
Az imént említett egészséges kacaj eme kiélezett pillanatban hangzott fel először. Egy előzetesen kitárulkozó könnyed mosoly kíséretében hagyta el a lány ajkát. Zsóka reagálása nem okozott különösebb meglepetést, ha lehet még szorosabban ölelte át a fiút, hogy akár fájón, de érezze magán annak lázasan remegő testét, a közelségét, úgy akarta, hogy együvé olvadjon vele.
Aztán váratlanul ellépett tőle. Két karját maga előtt tartva kicsit eltávolodott Tamástól, egy másodpercre lecövekelt előtte, hosszasan végigmérte, mustrálta a fiút.
– Te elpirultál – szólt, s mélyen a szemébe nézett. Tamás a fejét ingatta
– De, de, elpirultál – kiáltott fel újra a lány nevetve. – Elpirultál, ne tagadd! Elpirultál. A cicim hozott ennyire zavarba? Én figyelmeztettelek. Mondtam neked, hogy ne szurka-piszka, mert szikra veti.
Tamás arca ismét mosolyra váltott. Mindkét karját a lány felé nyújtva egy lépést tett feléje. Amire nem számított, abban a pillanatban Zsóka váratlanul ugyanannyit hátrált előle. Mélyen a szemébe nézett.
– Mit akartál? – kérdezte a lány. – Mondd! Miben sántikálsz? Szerintem korai még, hogy levetkőztess. De erről akár vitát is nyithatunk, ha gondolod.
– Vitát. Minek?
– Te is tudod, belülről neked is érezned kell, hogy nem igazán ismerjük még egymást. Ez a véleményem, és ehhez ragaszkodom, bármit is hozol fel mentségedre.
– De én tüzet akarok. Nagy-nagy fellángolást.
– Aha! Nagy tüzet – szólt a lány még mindig mosolyogva. Elgondolkodott a dolgon. A nagy-nagy fellángoláson. Képzeletben bejárta a kiteljesedéshez vezető út java részét, annak minden varázslatosságát, amikor váratlanul megszólalt Tamás mobilja. Zsóka a telefon kijelzőjén barátnője arcképét látta felvillanni. Egy másodpercre leblokkolt, enyhe szédülés fogta el, majd, hogy biztos legyen a dolgában, gondolt egyet és a sajátján fölhívta Bambit. Tudta, hogy foglalt lesz, hiszen Tamással beszélt éppen, de felhívta. Abban a pillanatban becsapott a villám. Úgy csapott közéjük, hogy mind a kettőjüket érte. Jóleső bizsergéssel cikázott végig a ledermedt testeken, ahogyan egymásra néztek, szinte egyszerre dobták el telefonjaikat, azok halkan koppantak a közeli fotelban, ők meg ott álltak némán, csodára várva.
Aztán összeölelkeztek. Test testet ért, a kezek simulón összefonódtak, zártak, és ők hagyták, hogy szabadon utat törjenek maguknak az élvezetek mélységesen bűvös tengerében. Villámcsapott be újra, mennydörgés rázta meg a szobát, alattuk rengésnek indult a föld.
Szerették egymást.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.