Balázsi Pál Etel: Szemüveg: Első történet (2017. március)
Vilma néni és Árpi bácsi egymás mellé öregedtek.
A mosolytalan Vilma néni, a mindig elegáns, kimért, vékonydongájú asszony, a borbély büszke felesége, dús haját kontyba kötve hordta.
Férje, a borbély úri körökben forgolódott. Néha eljárt vadászni, esténként hol egyiknél, hol másiknál lejátszódtak egy-egy kártyapartit és megittak egy –két kupa bort.
A hajvágás, borotválás mellett ő volt a falusi emberek gyógyítója. Masszírozott, helyre rakta a kificamodott tagokat, ő húzta ki az emberek álmát megkeserítő begyulladt, lyukas, szuvas fogakat. Nagy becsűje, vót az emberek előtt, elhívták a korcsmába egy-két pohár italra, amit szívesen elfogadott, de mindig tudta mi az elég.
Teltek az évek. Hiába az ima, orvosok, fürdők, a gyermekáldás elmaradt.
Árpi bácsi esténként mind gyakrabban kezdett járni a korcsmába. Poharazgatás közben előkerült a kártya is. Eszébe jutottak fiatalkori játszmái. Mind jobban és jobban beleélte magát a játékba.
Egy idegen jött a faluba. Senki nem ismerte, nem tudták ki fia-borja.
Hamar beilleszkedett a férfiak társaságába. Többször itallal tisztelte meg a helybélieket. Italozás közben, hol komolyan, hol viccesen érdeklődött a falu embereiről. Gondosan tanulmányozta a játékosok arcát, szemük villanását, kézmozdulataikat, megjegyzéseiket.
Észrevétlenül, mint egy kullancs az emberek bőre alá bújt.
Egy idő után a falusiak unszolására ő is beállt a kártyajátékba. Kezdetben kisebb tételeket veszített. Bizonytalannak, elővigyázatosnak tűnt.
Később, már olyan esték voltak, ahol a partnerek csak passzoltak, és lélegzetüket visszafojtva figyelték a borbély és az idegen csatározását. Felváltva nyertek-veszítettek.
Egy nagyon hideg téli este elszabadult a pokol. Senki nem tudta megmondani mi történt, hogyan kezdődött az egész.
Mindkét játékos nagy összegben kezdett játszani, egymást cukkolták, replikáztak.
Az idegen mind többet és többet nyert, a borbély többször elvesztette hidegvérét, nem hagyta félbe a játékot még a falus társai kérésére sem. Minden pénzét, bekecsét, bundasapkáját, ingét, nadrágját, csizmáját eljátszódta. Hiába próbálták az asztaltól félre húzni falutársai.
Az idegen ilyenkor pökhendin gyáva fráternek illette a borbélyt.
Még csak ennyi kellett a borbélynak. Mintha megbabonázták volna, mind dühösebb lett, a játék ördögének fogságába esett. Végül még a borbélyüzletét, és a házát is elveszítette.
Az utolsó osztásnál az idegen sátáni mosollyal még egy lapot kért. Az addig elnyert dolgokat tette tétnek.
- Nekem már nincs mit, adjak – suttogta a borbély. Mindenemet odaadtam.
- Még nem! – felelte gúnyos mosollyal az idegen. Van még egy felesége és egy aranykeretes szemüvege! Remélem, nem félti a feleségét, aki még egy kölyökkel se tudta megajándékozni magát és nem sajnálja a szemüvegét, ami nélkül nem lát?
Hihetetlen csend lett a helységben. Az embereken furcsa rossz érzés futott végig.
A borbély felpattant székéről, az felborult, öklével az asztalra csapott, eltorzult arccal, kimeredt szemekkel az idegen arcába sziszegte – asszonyomat nem adom! Ideges, reszkető kézzel lekapta szeméről aranykeretes szemüvegét, és az asztalra hajította: - ezt viheti!
A hirtelen kivágódó korcsma ajtaján betoluló hideg párában egy vadászpuska csöve jelent meg, utána a gyapjúsállal betekert fejű Vilma néni.
A vadászpuska csövét az idegenre fogta, s rákiáltott – üresítse ki a zsebeit és a táskáját!
- Mit gondol madame, maga kivel beszél?- mondta fennhéjázón, és már lépett is az ajtó felé.
- Maga gondolja meg! - és egy golyót lőtt az idegen lába elé.
- Tegye, amit mondtam!
A férfi elsápadt, remegő kézzel kezdte kirakni az eltett pénzeket, ékszereket (amiket máshol csalt el).
Megérkezett a falú két csendőre is. Bilincs került a rég körözött hamiskártyás csuklójára.
Árpi bácsi feltette aranykeretes szemüvegét, mosolyogva átölelte feleségét s megjegyezte - most már másképp látlak Vilmikém. Bocsáss meg.

Balázsi-Pál Etel

2017-02-21
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.